Messze még a nyolc győzelem, de Philipsen elindult Cavendish után

Nem megszokott, hogy valaki négy szakaszt nyer egy nagy körversenyen, ez még a sprintereknél sem gyakori.

Jasper Philipsen szerdán sorozatban a negyedik mezőnyhajrát is behúzta, ami azt jelenti, hogy eddig csak Mads Pedersen verte meg a limoges-i emelkedős sprintben.

Amennyiben kizárólag a klasszikus, sík hajrákat nézzük, Philipsen a tavalyi Tourral együtt sorozatban hat győzelemnél jár. Legutóbb talán a 2017-es Marcel Kittel mutatott ilyen dominanciát, aki végül 5 szakaszig jutott, de egy sérülés miatt nem tudta elvinni a zöld trikót. Innentől kezdve természetesen Philipsen a pontverseny fő esélyese, jelenleg 145 ponttal vezet Coquard előtt.

De ahhoz, hogy meglegyen a zöld trikó, el is kell jutni Párizsig. Ami Philipsen képességeit ismerve nem lesz lehetetlen feladat, Jakobsennel ellentétben neki már tavaly se nagyon volt gondja a limittel.

Nézzük, a közelmúlt során kik voltak képesek hasonló bravúrra valamelyik Grand Touron, és mi számít abszolút Tour-rekordnak a szakaszgyőzelmeket illetően.

Frisss az emlék, nem is volt olyan régen, amikor Mark Cavendish a Quick-Step versenyzőjeként négy sprintet is nyert a Touron. Pedig az előző év végén még visszavonulásról volt szó, csak aztán jött Patrick Lefevere ajánlata: „Folytasd nálunk, van egy hely a keretben, viszont fizetést nem tudunk adni.”

Cav szerzett egy saját szponzort, nekivágott az évnek, és mivel Sam Bennett térde az utolsó pillanatban megsérült, bekerült a Touron induló csapatba. Ahol régi önmagát idézve – és mindenkit meglepve – négy sprintet nyert, így beállította Eddy Merckx 34-es rekordját.

A sokadik touros csalódás után (2021-ben elég korán, a 9. szakaszon adta fel a versenyt sérülés miatt), Rogličnak megint „maradt” a Vuelta. Ahol már az időfutam friss olimpiai bajnokaként és persze fő esélyesként indult. Nem volt Pogačar, nem volt Vingegaard és még Evenepoel sem.

Rogla az első burgosi időfutamot rögtön megnyerte, de két nap után leadta a piros trikót, amit aztán az Alto de Cullerán szerzett második helyével hamar vissza is vett. A második hét közepén nyerte a szinte neki tervezett Valdepeñas de Jaént, majd a harmadik héten a Covadongán is adott 1,5 percet a mezőnynek. Így bebiztosította az összetett győzelmét.

A 21. szakasznak sok tétje már nem volt, de a santiagói időfutamot úgy húzta be, hogy a mögötte összetettben 2. helyen záró Enric Mást még utol is érte.

Végül 4,42-es előnnyel vitte el a piros trikót, ami 1997 óta a legnagyobb különbségű győzelem volt a spanyol körön. Roglič lett a harmadik versenyző Rominger és Heras után, aki sorozatban három Vueltát nyert.

Aki utoljára ötöt nyert: Marcel Kittel (2017 - Tour de France)

Marcel Kittel öt éven keresztül a mezőny leggyorsabb versenyzőjének számított. A 2013 és 2017 közti időszakban 56 versenyt/szakaszt nyert, a 2017-es Touron pedig olyan fölényben volt, mint most Jasper Philipsen.

Verhetetlennek tűnt, amikor elindult, még a szélárnyékba sem nagyon tudtak beállni a többiek. Pedig Demare, Greipel és Cavendish próbálkozott ellene. Azt a négy mezőnyhajrát, amiben nem keveredett el, simán megnyerte, a Tour végén viszont mégsem övé lett a zöld trikó, hisz a 17. szakasz elején bukott, és annyira megütötte a vállát, hogy nem tudta folytatni a versenyt.

Amikor kiszállt, 30 pontos előnnyel vezetett Matthews előtt, és ha eljut Párizsig, szinte biztosan övé lett volna a zöld trikó. Hisz ekkor már rég nem volt versenyben Peter Sagan, akit a 4. szakaszon, az emlékezetes Cavendishsel történt vállazás miatt zártak ki.

Három versenyző volt képes arra, hogy egy Tour de France során nyolc szakaszt is nyerjen. Charles Pélissier, Eddy Merckx és utoljára 1976-ban Freddy Maertens.

A korszak legendája és egyik leggyorsabb versenyzője, akinek az italába két évvel korábban Merckx masszőre, Gust Naessens kevert bele valamit, mert „veszélyt jelentett” a világbajnoki aranyra.

Martens 1976-ban nemcsak nyolc szakaszt nyert a Touron, hanem a vb-címet is megszerezte, igaz, Merckx akkoriban már hanyatlóban volt. A belga versenyző öt év múlva újabb aranyat nyert, de ha nincs a ’74-es mérgezés (amit egyébként Naessens később bevallott), háromszoros világbajnokként vonulhatott volna vissza.A zseniálisan sikerült 1976-os szezonban Martens a 8 szakasz mellett behúzta a pontversenyt, a tavasz során pedig Amstelt, Gent-Wevelgemet, és például hat Párizs-Nizza szakaszt is nyert. Amúgy nagyon hegyre sem ment rosszul, mert miközben prológot, a zárnapon időfutamot, illetve pár órával később párizsi befutót nyert, nyolcadik lett összetettben.