A különc Juul-Jensen, aki rímekben meséli el, mi a profi kerékpáros lét és az élet értelme

Chris Juul-Jensen bő tíz éve tagja már a World Tour-mezőnynek. Nem lehet hosszú, győzelmekkel tűzdelt eredménysort mutogatni vele kapcsolatban, de nála nem is ez a lényeg. Sokkal inkább az az önzetlen és kitartó segítői munka, amit a társaiért elvégez. De egyébként is egy különleges figura, aki a költészeten keresztül tudja megfogalmazni, mi a profi kerékpáros lét, és egyáltalán az élet értelme.

Az országúti kerékpár egy olyan sport, amely magában hordozza a költészetet. Gondoljunk csak bele, csodaszép tájak, brutális fizikai küzdelmek, és nem ritkán még annál is keményebb mentális csaták jellemzik. Aki olyan beállítottságú, a tapasztalatait, az élményeit könnyen bele tudja vinni egy művészeti alkotásba, adott esetben egy versbe.

A hatodik Tour de France-án tekerő Chris Juul-Jensen gyakran fordult a költészet felé, hogy a kerékpárral kapcsolatos gondolatait, érzéseit valahogy megfogalmazza. Pályafutása úgy alakult, hogy egy megbízható segítő lett belőle. Azt, hogy fontos tagja a mezőnynek, jól jelzi, hogy 2012 óta folyamatosan World Tour-szinten teker.

Tour de France

Mindenkit magára haragított, leírták, aztán brutális fordítással nyert Tourt

27/12/2023 - 15:38

Szó nincs arról, hogy nincs benne győzni akarás, de a munkája elsősorban az, hogy kitolja a határait az országúton, és hogy ezzel a lehető legjobb esélyt biztosítsa a társainak a győzelemre. Bár az Írországban töltött korai évek miatt az angolt tekinti anyanyelvének, verseit dánul írja, igaz, mostanában nem annyira termékeny, mint korábban.

„Valahogy úgy érzem, versben dánul tudom magam a leginkább kifejezni. Bár az angol az anyanyelvem, mégsem természetes számomra, hogy azon a nyelven alkossak. Mostanság nem sokat írok, talán azért, mert az utóbbi években jóval nyugodtabb vagyok azzal kapcsolatban, amit csinálok. Jobban értem már, miért csinálom, és az egész élet valahogy értelmet nyert.”

„Gyakran arra használom az írást, hogy megpróbáljak értelmet adni a kerékpáros életnek. Mert sokszor a szenvedésnek, és a többi más dolognak, ami a sportághoz kötődik, nincs is igazán értelme. Ezt nehéz volt megértenem. Arra használtam az írást, hogy fessek egy képet az egészről, hogy kiszedjem a szavakat a fejemből, hogy megpróbáljam leírni, milyen érzés szenvedni egy hegyen, vagy leszakadni a mezőnyből.”

Chris Juul-Jensen

Fotó: Eurosport

Juul-Jensen verseit nem lehet megtalálni sem az Instáján, sem valamilyen blogon, jórészt megtartja őket magának, és nem is tervezi, hogy a közeljövőben a nyilvánosság elé tárja őket.

„Szeretem magam versben kifejezni, ugyanakkor erről nem kell, hogy az egész világ tudjon. De persze az ember sosem tudhatja. Talán egy nap, amikor visszavonulok, majd megmutatom az embereknek, milyen a kerékpár az én szemüvegemen keresztül.”

„De most nincs erről szó. Jól elvannak a versek a telefonomban, és ha akarom, én elolvasom őket. Van amúgy ez a kényszer mostanság, hogy el kell mondani mindent a közösségi médiában. Szerintem viszont nem kell kiárusítani az összes álmot, ami benned van.”

Teljesen azért nem zárta el a világ elől a költészetét. A The Butler című 25 perces dokuban megmutatott belőle ezt-azt. Ez egy dán nyelvű film, és Juul-Jensen 2018-as szezonját mutatja be, illetve azt, hogy milyen ő kerékpárosként.

Arról a kettősségről szól, hogy miközben másokért dolgozik, azért a győzelem iránti vágy benne is megvan. Az időzítés tökéletes volt, ugyanis pont abban a szezonban nyert szakaszt a svájci körön.

Chris Juul-Jensen

Fotó: Eurosport

„Igen, arról szól, hogy segítő vagyok, máskért dolgozom. Kerékpárosként ez az identitásom, ebben vagyok jó, és az évek során ezt a képességemet kellett még tovább fejlesztenem. Csak így lehetett hosszú pályafutásom, hisz egyébként nem vagyok annyira tehetséges, hogy sok versenyt nyerjek.”

„Sokak szemében ez nem túl ambiciózus dolog, ők gyakran megkérdezik, hogy miért nem megyek magamért, miért nem próbálok meg én magam versenyeket nyerni. A filmben elmondom, hogy erről álmodom minden nap, ez mozgat. Minden a győzelemről szól, de közben az embernek ismernie kell a korlátait. De ez nem jelenti azt, hogy nincs meg bennem a vágy a győzelemre. Ez hajt előre, hogy eddzek, versenyezzek, teljesítsek.”

„Lehet, hogy 30 perccel a többiek mögött érsz be, de ha előtte sok munkát beletettél, amiért meg is kapod az elismerést, akkor a dolog nem volt hiábavaló. Ha csak elvagy a mezőnyben, annak tényleg nincs értelme. Szerencsére azért van győzelmem is. Nagyon menő volt, hogy a film elkészültének évében nyertem szakaszt a svájci körön.”

Akik nem ismerik őt, gyakran meglepődnek, amikor hallják őt angolul beszélni. Nem a tipikus dán akcentus, amit mondjuk Mads Pedersentől hallunk.

Bár a szülei dánok, az élet úgy hozta, hogy Juul-Jensen a fiatal éveit Wicklow-ban, Írország keleti partján töltötte. 15-16 éves koráig élt itt, és az akkor szerzett akcentusát sikerült megőriznie.

„Ez emlékeztet arra, honnan származom, hol nőttem fel. Ha elveszíteném az akcentusom, akkor azzal együtt az identitásomat veszíteném el. Annak ellenére mondom ezt, hogy már bő 17 éve nem ott élek. Mivel a mezőnyben angolul beszélek, lehetőségem van rá, hogy ápoljam, hogy megőrizzem az akcentusom. Ha csak dánul beszélnék, akkor lehet, hogy eltűnne, és akkor nekem összetörne a szívem.”

Chris Juul-Jensen

Fotó: Eurosport

Juul-Jensen már Írországban született, a szülei nem sokkal korábban költöztek oda dolgozni. Eredetileg rövidtávra terveztek, de aztán beleszerettek az országba, és úgy döntöttek, letelepszenek. A kerékpár már korán elkezdte érdekelni, az édesapja is terelgette őt ebbe az irányba. Igaz, sok más sport is vonzotta, talán csak a nagyon fizikálisak nem, mint mondjuk a rögbi.

„Gyeplabdáztam is, a suliban és egy klubban is. De aztán a bringát vettem egyre komolyabban, a gyeplabda pedig csak egy lett az összes többi sport közül. Örülök, hogy más is érdekelt, nem csak a kerékpár. Onnantól viszont, hogy Dániába kerültem, már maximálisan ennek rendeltem mindent alá.”

„Hiányoznak a régi írországi barátaim, sajnos elvesztettem velük a kapcsolatot. De szívesen gondolok vissza mindenre, ami ott történt velem.”

Dánia sokkal jobban kedvezett annak, hogy profi kerékpáros legyen belőle, és bár nem beszélt anyanyelvi szinten dánul, gyorsan felvette a ritmust és könnyedén beilleszkedett.

„Az, hogy írnek érzem-e magam, nem igazán volt téma. 16 évesen jöttem Dániába, akkoriban pedig nem nagyon foglalkoztam az érzéseimmel, hogy ki vagyok, mi vagyok. A bringázásra összpontosítottam, akkor az volt számomra a legfontosabb.”

Chris Juul-Jensen

Fotó: Eurosport

„Gyorsan megtaláltam a helyem, nagyon sok barátom lett a sporton keresztül. Tagja akartam lenni ennek a közösségnek, hisz éreztem, hogy annyira magas szinten folyik itt minden. Ez az ambíció segített abban, hogy aztán tagja lehettem a dán válogatottnak is. A kerékpár segítségével lettem írből dán.”

„Dánnak tartom magam, de hihetetlenül büszke vagyok az ír hátteremre. Amikor van ír csapattársam, most ugye Eddie Dunbar, annak nagyon örülök, mert olyan, mintha sosem hagytam volna el az országot.”

„De mikor hazamegyek Dániába, ott vár az dán feleségem, a gyerekeim, és most már többet is éltem itt, mint Írországban. Nagyon boldog vagyok, hogy megvan ez a kettősség bennem.”

via Velo

Tour de France

„A Tour még a Giróhoz képest is más szint, most már tudom” – Girmay egy peches szezonból is tanulna

17/10/2023 - 20:05

Tour de France

Froome öt évvel fiatalabbnak érzi magát, esze ágában sincs visszavonulni

17/10/2023 - 12:57