Beloki: "Csak arra fognak emlékezni, hogy volt az a rohadt bukásom Gapnél a 2003-as Touron"
:focal(145x113:147x111)/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/01/06/3281549-67148264-310-310.jpg)
Frissítve 02/07/2023 - 09:20 GMT+2
Joseba Beloki háromszor is a Tour de France dobogójára állhatott a Festina és az Once csapat színeiben, de még ő is úgy gondolja, a mai fiatalok már csak az emlékezetes 2003-as bukására fognak emlékezni, ha szóba kerül a neve. Interjú Baszkföldről, utánpótlásról, a majdnem-sikerekről, Induráinról, Landáról, a nagy bukásról és még sok másról.
Beloki: "Csak arra fognak emlékezni, hogy volt az a rohadt bukásom volt Gapnél a 2003-as Touron"
Fotó: AFP
Baszkföld déli részén, Araba tartomány (spanyolul Álava) központjában, Vitoriában él egy ismert baszk figura: Joseba Beloki. A most 49 éves exbringás a versenyzői múltjával egy sokak által kedvelt szereplője a helyi életnek, néhány éve egy tanácsadó céget vezet, ahol sport- és rendezvényszervezéssel foglalkozik. Olykor meghívják szakértőnek különböző rádió- és tv-műsorokba, de annyira elfoglalt, hogy most leginkább a munkájára koncentrál. Emellett arra természetesen marad ideje, hogy minőségi időt töltsön a fiával, Markellel is, akit még bringás tanácsokkal is el tud látni: a 17 éves srác az ifik között versenyez, sőt, juniorként a válogatottba is behívták.
Joseba Beloki ha akarna sem tudna távol maradni a kerékpársporttól, de miért is tenné, ő az egyik olyan alakja a sportágnak, aki nagyban hozzájárult a baszk bringázás felemelkedéséhez és hírnevéhez. Ezúttal a L’Équipe készített vele interjút a Tour de France baszkföldi rajtja kapcsán, nem is finomkodtak, egyből megkérdezték tőle, mi a helyzet most a baszkokkal a mezőnyben.
„Először is, nem szabad elfelejteni, hogy az utóbbi néhány évben úgy általában jóval nemzetközibbé vált a kerékpársport, nagyszámú dán, norvég, szlovén és más nemzetiségű versenyző teker a mezőnyben. Amíg egyre több helyről jönnek versenyzők, Baszkföldön a kerékpársport szinte csak ül a babérjain.”
„Pedig a régióban egészen hihetetlen az a kerékpáros kultúra, olyan nagyszerű versenyzők jöttek innen, mint (Domingo) Perurena, (Miguel Maria) Lasa, (Francisco) Galdos, (Julian) Gorospe, (Igor) Gonzalez de Galdeano, (Abraham) Olano, és még sorolhatnám, mert tényleg sokan vannak. Manapság viszont egyre inkább úgy érzem, az emberek azt hiszik, a baszk kerékpársport egyenlő Mikel Landával. És ennyi. De nem ez az, ami a legjobban aggaszt, hanem hogy az utánpótlás szintjén veszített rengeteget az erejéből a baszk bringázás, szerintem ez tényleg aggasztó.”
Generációs problémáról van szó?
„Nem hiszem, hogy csak erről van szó. Úgy gondolom, hogy a régiónkban kerékpározó gyerekek, fiatalok előtt nincs most perspektíva. Talán most, a Tour bilbaói rajtja lesz az, ami új lendületet ad a helyi kluboknak, az ezeket működtető embereknek és a gyerekeknek is. Ezáltal most talán újra eljön az az élmény, amit egyszer már megtapasztaltunk 1992-ben, amikor a Nagy Rajt San Sebastianban volt. Az óriási lökést adott a baszk kerékpársportnak, most is erre lenne szükségünk, újra be kellene indítani a dolgokat.”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/07/01/3735762-76005168-2560-1440.jpg)
Joseba Beloki
Fotó: EFE
Van egy fiad, aki junior szinten versenyez, és már a válogatott mezét is viselte. Hogyan látod a fejlődését? Bízol benne, hogy belőle is profi lesz egyszer?
„Sportolói szempontból elég jó úton halad, de majd meglátjuk, hogy képes lesz-e egyszer profi szinten is megállni a helyét. Az biztos, hogy nem szabad erőltetni semmit, amire szüksége van, az a támogatás, és az, hogy ha tanácsra van szüksége, megkapja.
Viszont azt már észrevettem, hogy ő és a csapattársai már egészen máshogy vannak benne a bringás kultúrában, mint ahogy mi voltunk néhány évvel ezelőtt. Azt még meg tudják mondani, ki az a Miguel Induráin, de azt mondjuk már nem, hogy ki az a Francesco Moser.”
És ha Joseba Belokiról kérdezed őket?
„Akkor csak arra fognak emlékezni, hogy volt az a rohadt bukásom Gapnél a 2003-as Touron.” (nevet)
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/07/01/3735754-76005008-2560-1440.jpg)
Joseba Beloki
Fotó: Getty Images
Említetted Induráint, az egyetlen spanyol versenyzőt, aki ötször nyerte meg a Tourt. Ő nem baszk?
„Ez az a téma, ami mindig is vitatott volt. Én őt baszknak tartom. Először is azért, mert a baszk nyelv bölcsője Navarra, és például a baszk kerékpáros bajnokságok is a négy baszk tartományt fogják össze (Álava, Vizcaya, Guipúzcoa és Navarra). Nálam ez azt jelenti, hogy Miguel baszk, Navarrában pedig azt mondják rá, hogy navarrai.”
| Eddig mindössze csak három baszk bringás tudott Párizsban felállni a Tour de France dobogójára, a bayonne-i születésű Roger Lepébie 1937-ben, Miguel Induráin, aki 1991 és 1995 között sorozatban ötször meg is nyerte a versenyt, és Beloki, aki utoljára 2002-ben volt az első háromban, akkor a második helyen végzett. |
Háromszor álltál a Tour dobogóján 2000 és 2002 között. Milyen emlékeid vannak azokról az időkről?
„Minél több idő telik el, annál jobban értékelem azt az időszakot. Versenyzőként nem az a győztes típus voltam, inkább üldöző – egy kitartó, szívós, rengeteget melózó bringás. Valószínűleg ezért imádtam mindig is Marino Lejarretát.
Egyébként azzal is tisztában vagyok, hogy nem sok baszk versenyző van, aki a Touron dobogón tudott végezni. Ezt elég sűrűn eszembe is juttatják, és örülök is neki, mert ez a statisztika borzasztóan sokat jelent nekem.”
Azon a bizonyos 2003-as Touron szerinted lett volna esélyed legyőzni Lance Armstrongot, ha nincs a már említett bukásod?
„Nem, őszintén szólva nem hiszem, hogy tudtam volna nyerni. Sokszor mondták már, hogy ez a Tour karnyújtásnyira volt tőlem, mert nagyon jól mentem. Próbáltam támadni amikor csak lehetőség volt rá, és ez kívülről könnyűnek tűnhetett, de valójában végig egy nagy küzdelem volt.
A kanapéról mindig is könnyű támadni. Ez olyan, mint gólt lőni vagy passzolni. Nézed a közvetítésben a pofonegyszerű passzokat, de amikor ott vagy, te vagy az, akinek fáj a lába. Azt hiszem, könnyű azt mondani, hogy a Tour megnyeréséért akkor támadnom kellett volna, de ehhez hatalmas kockázatott kellett volna vállalni. A Ventoux-nál egyébként kockáztattam, megpróbáltam menni, aztán a végén majdnem mindent elvesztettem.
2001-ben nem tudtam felvenni a versenyt Armstronggal és (Jan) Ullrichkal, de arról meg vagyok győződve, hogy 2002-ben, amikor Armstrong mögött második lettem, a harmadik pedig (Raimondas) Rumsas volt, akkor közel kerülhettem volna a győzelemhez, ha taktikailag máshogy állok hozzá.”
Soha nem éreztem nyomást, mert nem tudtuk, hogy mi fog történni másnap, szóval végigmész a szakaszokon, és ennyi. Amikor viszont a végén látod, hogy a dobogó csak néhány másodpercnyire van, az azért rendesen motivál. Aztán vagy bírod, vagy nem bírod. Mi többnyire arra számítottunk, hogy kipukkadok a végére, és nem arra, hogy célba érek.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2010/06/01/612564-22093062-2560-1440.jpg)
Joseba Beloki - Tour de France
Fotó: Imago
2003-ban súlyos sérülést szenvedtél, hasonlót, mint Froome és Bernal. Gondoltad, hogy képes leszel felépülni vagy akár visszatérni?
„Vannak olyan sérülések, amelyeknél már az első pillanattól kezdve pontosan tudod, hogy nagyon komoly a baj. És még ha rövid ideig meg is nyugtat a gondolat, hogy menekülsz a valóság elől, valahol belül pontosan tudod, hogy soha többet nem leszel ugyanaz a versenyző, mint aki előtte voltál.
Azt hiszem, ez Froome és Bernal esetében is így van, még akkor is, ha minden ilyen eset teljesen más. Froome már rengeteg győzelmen van túl, neki nem kell foggal-körömmel ragaszkodni a visszatéréshez. Bernal viszont fiatal, de neki már a balesete előtt is voltak problémái a hátával. Nem hiszem, hogy ő valaha is képes lesz visszatérni arra a szintre, ahol korábban volt. Teljesen biztos vagyok benne, hogy állandóan az jár a fejében, hogy minél hamarabb visszaszerezze a legjobb formáját, de már ez a gondolat is borzasztóan leterhelheti mentálisan.”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/05/25/3380112-69082508-2560-1440.jpg)
Mikel Landa, Pello Bilbao, Wout Poels
Fotó: Getty Images
Mit jelent még a baszk kerékpársport számára Mikel Landa, aki a Touron kétszer negyedik, a Girón pedig kétszer harmadik helyen zárt?
„A baszkföldi kerékpárrajongók számára Mikel (Landa) igazi karakterré vált. Ő egy olyan fickó, aki azt teszi, amit akar, neki egészen sajátos életfilozófiája van. De mivel Baszkföldön már nem volt más meghatározó versenyzőnk, ő maradt az egyetlen, aki reményt adott.
Minden, amit ő elért, itt helyben sokkal nagyobb eredménynek tűnt. Az, hogy teljesen megőrült, majd öt kilométerrel a befutó előtt beindult és támadott, hogy aztán még a célvonal előtt tízen megelőzzék, bőven elég volt ahhoz, hogy Baszkföldet boldoggá tegye.
Sokáig hittük, hogy ő lesz majd az a bizonyos új baszk fiú, de végül Pello (Bilbao) lett az, aki már szinte jobb is nála, anélkül, hogy magára irányítaná a figyelmet.”
Elképzelhető lenne egy kizárólag baszk versenyzőkből álló csapat, amilyen az Euskaltel volt?
„Ez ma már lehetetlen. 2020 óta újra van egy Euskaltel-Euskadi csapat a mezőnyben, de ennek semmi köze az eredeti, 1994-es és a 2000-es évekbeli projekthez. Ez a csapat soha többé nem fog tudni elindulni a World Touron, az lehet az egyetlen célja, hogy edzeni tudjanak. Csak így maradhat fenn.”
Az eredeti interjú a L’Éqipe 2023. június 29-i számában jelent meg.
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Scan me
Kapcsolódó témák
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés