„Ha azt látod, 22 évesek nyerik a Tour de France-t, nagy a nyomás, hogy te is elsiesd”

Az ilyen állításokat be is kell bizonyítani. Különben is, nem közülük szeretnék a legjobb lenni, hanem az egész mezőnyben. Jó pár srác van még, akiket elég jól ismerve azt mondom, ehhez még bizonyítanom kell.

Igen, elég jól ismerem őket. Matteo (Jorgenson) és Brandon (McNulty) három évvel idősebbek, így ők mindig egy kicsit előttünk jártak, de Quinn (Simmons) egyidős velem. Már 13 évesen is egymás ellen versenyeztünk montiban, őrület, hogy most mind a ketten a Touron indulunk.

Több oka is van. Ott van Hot Tube és a Lux (két amerikai utánpótlás-nevelő csapat – a szerző), szerintem minden idén induló amerikai ezek valamelyikéből került ki. Ez egy támogató közeg, ami lehetővé teszi, hogy fiatal srácok átutazzák a fél világot és Európában versenyezzenek, nélkülük nem lennénk itt. Ezért van, hogy korábban is voltak elvétve amerikaiak a WorldTourban, de az a munka, amit itt 4-5 éve elkezdtek, most érik be igazán, és az innen jövő fiatalok eljutnak a sportág csúcsára.

Tavaly időbe telt, amíg megtaláltam a helyem. Lényegében úgy kerültem ide, hogy egy évem volt U23-ban, mert 2020-ban a covid miatt nem volt sok versenyem, csak edzettem otthon Kaliforniában.

Felkerülni a WT-ba elég kijózanító volt, de én és a csapat is úgy terveztük, hogy indulok néhány nagyobb és kisebb versenyen egyaránt, nem siettetünk semmit. Viszont amikor azt látod, hogy 22 évesek nyerik a Tour de France-t, akkor elég nehéz nem érezni a mentális nyomást, hogy elsiesd. Szóval a tavalyi év elég frusztráló volt, talán nem ment olyan gyorsan az alkalmazkodás, mint szerettem volna.

Közben viszont hittem az egész folyamatban. Télen aztán jól ment az edzés, és már az első versenyemen éreztem, hogy nagyot léptem előre, probléma nélkül mentem a mezőny elejével. Utána elkaptam a covidot, majd a Párizs-Nizzán influenzás is lettem, így hiába versenyeztem a legnagyobb egynaposokon, frusztrált, hogy a korábbi formám eltűnt.

Az egynaposok után aztán hazaérve volt egy kis szünetem, visszatérve pedig újra egészséges voltam és szintet tudtam lépni, remélhetőleg eléggé a világ legnagyobb versenyéhez is.

Ott voltam a bő keretben. Hat versenyző helye volt biztos, 4-5-en pedig harcoltunk a további helyekért. Szóval kicsit mindig is ott volt a fejemben, de csapat eredetileg úgy tervezte, hogy egy magaslati edzőtábor után Vueltázni fogok. A Dauphiné előtt kaptam a hívást, hogy változik a terv, szóval azért volt néhány hetem felkészülni.

Az biztos, hogy ez egy meredek tanulási folyamat, de szerencsére vannak azért tapasztalt srácok a csapatban, akik nyertek már a Touron, szóval ez a tökéletes környezet a fejlődésre.

Szerintem az egyértelmű, hogy a fiatalok, akikkel dolgoznak, fontos részeivé válnak a csapatnak és megállják a helyüket, ami szintén sokat mond.

Nem vagyok még biztos benne. Az tuti, hogy ardenneki egynaposok olyan versenyek, amiket egy nap meg szeretnék nyerni, vagy a világbajnokságot. Idén elég sok féle versenybe belekóstolhatok, úgyhogy a szezon után jobban látom majd és kiderül, merre érdemes mennem a jövőben.

Remélhetőleg ott leszünk a szökésekben, főleg a második és a harmadik héten, és küzdhetünk a szakaszgyőzelmekért. Ez a nagy cél.