Dráma öt felvonásban, avagy a pillanatok, amikre sokáig emlékezni fogunk.
Minden Tour de France-nak megvannak a maga emlékezetes történetei, az idei sem kivétel. Fabio Jakobsen győzelme, Michael Mörköv csatája a limitidővel, Tom Pidcock győzelme az Alpe d'Huezen, Geraint Thomas meglepő dobogója, tényleg órákig sorolhatnánk…
Az viszont elég hamar világossá vált, hogy az összetett győzelemért igazából két versenyző csatázik majd, akik messze kiemelkednek a mezőnyből: a címvédő Tadej Pogacar és a tavalyi második Jonas Vingegaard. Kettejük párharcát sok tényező és több kulcspillanat befolyásolta a három hét során, most összegyűjtöttük, szerintünk mik voltak ezek közül a legfontosabbak.
Tour de France
Oss: „Olyan volt ez a Tour, mint egy jó sorozat. Mindig vártam a következő részét”
04/08/2022 17:31

1. Egy bukás a kockaköveken

Vajon akkor is Vingegaard lenne most a sárga trikós, ha csapattársa nem esik el az ötödik szakaszon? A dán tavaly egyértelműen segítőből vált kapitánnyá Primoz Roglic kiesésével, de idén koránt sem volt ilyen sima a képlet. A két versenyző társkapitányként vágott neki a Tournak, igaz, a Dauphinén látott hierarchia arra utalt, hogy picit még mindig inkább a szlovénra tesznek a Jumbonál.
Mindez azonban abban a pillanatban mehetett a kukába, amikor Roglicot mintegy 30 kilométerrel a szakasz vége előtt (megint) utolérte a balszerencse. A szlovén hiába navigált addig jobban a kockaköveken, mint az ekkor már hátrányban lévő Vingegaard, jött az útra borult szalmabála és a bukás, amitől válla kiugrott a helyéről, utóbb pedig komolyabb sérüléseket is felfedeztek nála.
Kész csoda, hogy ennek ellenére, miután (!) egy néző székben ülve visszatette a saját vállát, felült a kerékpárra és három percre limitálta a veszteségét. Közben Wout van Aert Vingegaardnak is nagyot mentett, így a Jumbo bár komoly pofont kapott, versenyben maradt. Roglic hősiességének fontosságát pedig egy későbbi kulcspillanat mutatta meg…

Van Aert maradt sárgában, Clarke nyerte a kockaköves káoszt - összefoglaló

2. Egy lehetetlen szökés

Van Aert támadása a következő napon nem önmagában jelentős igazán, sokkal inkább megmutatja, miért volt olyan őrült idén a Tour. A belga versenyzőn hiába volt sárga trikó, úgy döntött, hogy a nap elején betámadja a mezőnyt. Az eredmény: 80 kilométer üldözés, majd 60 km (részben) egyedül a szökésben és egy nap, amikor senki nem pihent vagy unatkozott egy percet sem.
Az ilyen támadások jól mutatják, mennyit változott a sport néhány év alatt. A legnagyobb klasszisok egy teljesen versenyen át képesek folyamatosan csúcsformában lenni, és az összetett esélyesek sem csapattársaik vonatán ülve pihenik végig a szakaszok 80%-át.
Taktikailag lehetne róla vitázni, hogy mi értelme volt Van Aert akciójának, elvégre bukta a sárgát, Pogacar pedig a nap végén szakaszt nyert, de ki tudja, hogy az aznap elégetett energia nem hiányzott-e neki később?

3. Taktikai mestermunka és egy váratlan megzuhanás

Például a 11. szakaszon. Persze a szlovén energiája elmehetett aznap arra is, hogy már az etap utolsó előtti emelkedőjén, a Galibier-n nyolcszor vette át Vingegaard és a még versenyben lévő Roglic (ugorjunk csak vissza az első pontra!) támadásait, miközben maga is négyszer próbált elszakadni.

Úristen, Pogacar is ember! Betlizett a sárga trikós az eddigi legdurvább szakaszon - Összefoglaló

A Col de Granonon aztán ez visszaütött. Hiába mosolygott még a hegy lábánál is Pogi, az emelkedőn egyik pillanatról a másikra fogyott el teljesen, a nap végére pedig majdnem három percet kapott Vingegaardtól. Verhetetlennek tűnő esélyesből lényegében egy nap alatt outsider lett, köszönhetően a Jumbo-Visma zseniálisan kivitelezett taktikájának és az utólag általa is elismert túlzó magabiztosságának.

4. Bukás és egy pacsi a Pireneusokban

A verseny viszont csak egy héttel később, a záró hegyi szakaszokon dőlt el. A végkimenetelt már lehetett sejteni, amikor Bjerg és McNulty óriási munkája ellenére Pogacar nem tudott időt adni Vingegaardnak a Peyragudes-ön, de a végső harc másnapra és a Hautacamra maradt.
Legalábbis ezt hittük, de az utolsó emelkedő már inkább csak epilógusként szolgált. A nagy akciók az előtte lévő hegyen, az igaz dráma pedig annak lejtmenetében zajlott. Pogacar nem tudta felfelé lerázni riválisát, megpróbálta így lefelé is, aminek egy kisebb bukás lett a vége. Sokan éltek volna ezzel a kínálkozó eséllyel, Vingegaard viszont bevárta a szlovént, kettejük pacsija pedig örökre emlékezetes kép marad.
Pláne, mert a sportszerűség ki is fizetődött Vingegaardnak, aki egy újabb remek csapattaktika után még az utolsó kilométereken is számíthatott a zöld trikós Van Aertra, a belga tempójától pedig Pogacar végleg megrogyott. Jött az újabb Jumbo szakaszgyőzelem, a trófea pedig félig már a dán kezében volt.

Vingegaard a Tour királya erőben és emberileg is - Pogacar elment a falig - Összefoglaló

5. Egy sziklafal, ami nagyon közel volt

A Jumbo-Visma fölényéről sokat elmond, hogy a sárga mellett nem csak a zöldet, hanem végül a pöttyös trikót is megszerezték az idei versenyen, a szakaszok közel harmada (6) mellett. Beszédes volt az is, ahogy a záró időfutamon Van Aert Vingegaardal harcolt a győzelemért, de ez a kicsit felesleges párbaj majdnem sokba került.
Mint egy jó filmben az utolsó csavar, úgy érkezett váratlanul egy elmért kanyar Vingegaard bevállalós lejtmenetében, a dán pedig centikre volt attól, hogy három hét munkája menjen kárba egyetlen hiba miatt. A dráma elmaradt, de nagyon megnéztük volna a dán kocsmákban összegyűlt tömeg arcát a jelenet alatt.
Forrás: Cyclingnews
Tour de France
Őrültség vagy logikus lépés, hogy Van Aert megpróbáljon rámenni a Tour összetettjére?
31/07/2022 07:25
Tour de France
Óriási üzlet: mit jelent a Jumbónak és a Vismának Vingegaard Tour-sikere?
30/07/2022 08:47