Aki egyszerűen legendának készült – Tom Pidcock útja a két olimpiai aranyig

Állítólag 3 éves korában már vadul tekert, a londoni Herne Hill velodrome melletti erdős részen tanult meg kerékpározni. A családi legendák szerint mindig is profinak készült, a kis Pidcock 12 évesen közölte, hogy egyszer Tour-de France-t fog nyerni. Ismerjük meg a hétfő óta kétszeres olimpiai bajnoknak számító Tom Pidcockot.

Thomas Pidcock

Fotó: AFP

Szakaszgyőzelem a Touron, nem is akárhol, hanem az Alpe d’Huezen. Két olimpiai arany montiban, rózsaszín trikó az U23-as Girón, győzelem a junior és az U23-as Roubaix-n, cyclo-cross vb arany, junior időfutam világbajnoki cím, Amstel Gold Race és Strade Bianche.
Ezek eddig Tom Pidcock legkomolyabb győzelmei. A srác finoman szólva is sokoldalú. Ráadásul régebben még pályán is járt, 2017-ben például brit bajnok lett scratch-ben. Ahhoz képest. hogy élete első komolyabb versenyén még egy lány is megverte, Tom Pidcock elég messze jutott.
Yorkshire-ből származik, igazi kerékpáros családban nőtt fel, Giles az édesapja ott volt az 1980-as moszkvai olimpia mezőnyversenyén.
Állítólag Tom 3 évesen már vadul tekert, a londoni Herne Hill velodrome melletti erdős részen tanult meg kerékpározni. A családi legendák szerint a kis Pidcock 12 évesen közölte, hogy egyszer Tour de France-t fog nyerni.
Ehhez képest élete első versenyén, egy láncleesés miatt még a vele egy mezőnyben induló kislány is megelőzte, amit 7 évesen nyilván hatalmas hisztivel fogadott.
„Egy valóságos energiabombának számított. Jó, hogy képbe jött a kerékpársport, mert nem tudod mit csináltunk volna vele, állandóan menni és mozogni akart” – mesélte róla Sonja, az édesanyja.
„Már az általánosba is kerékpárral járt, órák előtt és után pedig a közeli erődben tekert. Valószínűleg ott szedte fel ezt a kivételes technikai tudást. Az volt benne a félelmetes, hogy 10 éves korában már tudatosan korán kelt, hogy a suli előtt elmehessen tekerni és arra kért minket, hogy hordjuk el versenyekre. Mi viszont úgy voltunk vele, nem fontosak az eredmények, simán csak élvezze a tekerést.”
A kezdeti mélypont után persze szépen fokozatosan kezdtek jönni a sikerek, Pidcock igazán az U16-os mezőnyben kezdett kitűnni. Egy híres yorkshire-i verseny megnyerésével szövetségi támogatást szerzett, az extra önbizalomnak hála pedig első junior évében elkezdtek sorra jönni a győzelmek. Ekkoriban kezdett el a 2022-es cx vb-n is látott módon, superman-pozícióval ünnepelni.
„Versenyek alatt próbálok a közönségre is gondolni. Ezt is a munkám részének gondolom. Ugratni egyet vagy különleges módon ünnepelni: az emberek ezt élvezik. Pont, mint Peter Sagan esetében, őt is mindenki imádja. Én is, szerintem ő minden idők legjobb bringása. Komolyan. Háromszor egymás után vb-t nyerni manapság elképesztő” – nyilatkozta Pidcock még 2018-ban, amikor a Team Wiggins-nél tekert.
picture

Fotó: Other Agency

Bár országúti versenyzőnek készült, a cross-t pedig kezdetben edzésként használta (az első versenyét azért rögtön megnyerte, igaz egy montival…), az első látványos sikerek pont ebben a szakágban jöttek. Aláírt a belga cross-legenda, Sven Nys sorához, a Telenet-Baloise Lions-hoz és rögtön dominálni kezdett a juniorok között. A vb-cím azon a télen még nem jött össze, Valkenburgban kikapott Eli Iserbyttől. Ennél is nagyobb gond volt, hogy nem kezelte jól az önálló belgiumi életet, hiányzott neki a családja.
“Egyedül élt egy apartmanban a westerloi szerelőműhelyünk felett. Igazából más versenyzőkkel szeretett volna együtt lakni, de ezt nem tudtuk megoldani. Sokat utazott haza. Egy idő után pedig arra kért, hogy inkább bontsuk fel a szerződését” – mesélte Karen Ramakers csapatmenedzser.
Megérte egyet hátrébb lépni: 2017 telén Pidcock valósággal letarolta korosztályát cyclocrossban: megnyerte első világkupaversenyét, majd Eb és Vb győztes lett. Alig két hónappal később már országúton villogott, Paris-Roubaix-t nyert a juniorok között, majd behúzta a brit kritériumbajnokságot, a szezon végére pedig már itt is világbajnoknak mondhatta magát időfutamban. Ahogy fogalmaz, a különböző célok év közben folyamatosan lázban tartották:
„Minden verseny után, amit megnyertem, csak a következőre koncentráltam. Állandóan volt még egy, ahol jól akartam menni, ez motivált az egész szezon során.”
Sokat segített neki Kurt Bogaerts, akivel a 2017-es bergeni vb-n ismerkedett meg. Idővel szoros kapcsolat alakult ki kettőjük között. Bogaerts nem csak edző és mentor lett az angol versenyző számára, hanem 2018-tól egy saját cx-csapatot is felhúzott Pidcock köré, ahol rajta kívül mindössze ketten versenyeztek, a családias légkör pedig eléggé bejött neki.
„Azonnal egy hullámhosszra kerültünk, mi lettünk a családja. Ez nagyon fontos neki, szüksége volt erre a belsőséges kapcsolatra. Gyorsan be is költözött hozzánk, néha pedig a szüleimnél lakott” – mesélte Bogaerts.
Bár már ekkor felkeltette az országúti World Tour-csapatok érdeklődését (ne feledjük, néhány éve még nem volt megszokott a junior versenyzők leigazolása), Pidcock nem szerette volna elsietni a dolgokat. Aláírt Bradley Wiggins kontinentális sorához, a Team Wigginshez. Ahogy elmondta, nem az motiválta, hogy azonnal „szétnyerje” magát.
picture

Fotó: AFP

„Nem kell rohannom, hogy WT-versenyzővé váljak, nem célom mondjuk a legfiatalabb Tour-győztesnek lenni. A lényeg, hogy a karrierem végére mit érek el.”
Pidcock így a folytatást sem siette el, igaz a sokat segített számára, hogy a Red Bull személyes szponzorálása révén az anyagiak miatt nem kellett aggódni.
Az U23-as korosztályban szinte mindent megnyert, amit lehetett: montiban és cross-ban is világbajnok lett, országúton pedig az újabb Roubaix-győzelem mellett behúzta a Baby Girót, ismét rávilágítva hihetetlen sokoldalúságára. Egyedül a világbajnoki cím maradt el, amit különösen fájdalmas, hisz hazai pályán, Yorkshire-ban nyerhetett volna aranyat. De erre egy nagy bukás miatt nem volt esélye, és „csak” harmadik lett.
„Hatalmasat estem a l’Aveniren, kitört pár fogam, tiszta seb volt az arcom, de nem is ez fájt a leginkább. Hanem, hogy pont a bukás miatt nem tudtam rendesen felkészülni a vb-re.”
Persze ha az ember egész évben versenyez a különböző szakágakban, annak megvan az ára- Pidcock alapvetően remekül elvan társasági élet nélkül, nem kávézik, soha nem iszik alkoholt, tökéletesen jól érzi magát otthon, a tv előtt. Bogaerts szerint egy igazi családcentrikus ember, aki minden nap telefonon beszél a szüleivel,
2020 őszén jött a hír, hogy az Ineos csapatánál
„Őszintén, nem hiszem, hogy tekernék más csapatban. Talán sose mondtam, de mindig is úgy gondoltam, hogy egy nap náluk fogok menni.”
A jelenlegi szerződése 2027 végéig szól, és bár a napokban megszerzett második montis arany után felröppentek a pletykák, hogy a sztárt kereső Borához igazol, ennek nincs túl sok valóságalapja.
Bár a 3 különböző szakágban sok nagy győzelmet szerzett, hajlamosak vagyunk elfelejteni egy emlékezetes vereségét. Pályafutása első profi évében megnyerte a Brabantse Pijlt, majd pár nappal később az Amstelen milliméterekkel kapott ki Wout van Aerttól. Az a máig érthetetlen célfotó ugye…
A legtöbben talán attól féltették, hogy az Ineos-ban nem támogatják majd az országúton kívüli ambícióit, erről azonban szó sincs. Már Tokióban aranyérmes lett montiban, de úgy, hogy két hónappal korábban eltörte a kulcscsontját. 2022 telén pedig CX-ben is elérte a nagy álmát, a világbajnoki címet. Ekkor volt 22 éves.
picture

Fotó: AFP

„Olyan egyedi versenyző lehet belőle, amilyet még soha nem láttunk. Az teszi igazán erőssé, hogy nem is elsősorban kerékpáros, inkább igazi sportoló. Futásban ugyanolyan jó, mint a kerékpáron. Jó génjei vannak és bírja a kemény munkát. Ami másoknak nehéz, az számára természetesen” – mesélte róla Bogaerts.
Bár Pidcock azóta több interjúban utalt rá, hogy együtt tud élni a gondolattal, ha nem lesz belőle Tour de France győztes már most jó irányba tart, hogy megvalósítsa a gyerekkori céljait.
„Legenda szeretnék lenni, mint amilyen Sagan vagy Wiggins. Ha megkérsz egy kerékpársportot szerető britet, hogy mondjon neked egy profi kerékpárost, 99% Sir Bradely Wiggins nevével fog válaszolni. Azt akarom, hogy húsz éven belül mindenkinek Tom Pidcock jusson eszébe.”
„Nem volt sikeres a Touron, Covid-os lett, de ez nem izgatta, csak ment tovább. Ő egy tipikus yorkshire-i srác, nem siránkozik, nem adja fel, csak nyomja tovább” – mondta a második olimpiai arany megszerzése után Sonja, Pidcock édesanyja.
„Tudtátok róla, hogy mindig egy yorkshire-i rózsa medált visel a nyakláncán? Bárhol is legyen a világon, a család és az otthona ott van vele és erőt ad neki."
(Forrás: Het Nieuwsblad, Yorkshireeveningpost.co.uk)
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés