Valter Attila a Strade Bianche előtt: "Kiélvezem a pillanatot, és örülök annak, hogy idáig eljutottam"
Kifejezetten érdekes és őszinte interjút adott az Eurosportnak Valter Attila, aki szombaton sorozatban negyedszer lesz ott a kedvenc egynaposán. Ati a Strade Bianche előtt a francia szezonkezdésről, a Pogačar miatt megváltozott versenyzési stílusról és az újfajta látásmódjáról is mesélt.
Strecke und Profil des Klassikers über die Schotterstraßen der Toskana
Videó forrása: Eurosport
Sorozatban negyedszer lesz ott a kedvenc egynaposán Valter Attila, aki korábban már kétszer zárt top 5-ben a Strade Bianchén.
Tavaly egy kisebb betegség és a kapitányi szerep okozta stressz miatt nem teljesített úgy, ahogy elvárta volna, de erre az évre sokat változott a mentalitása.
Ati erről, az első két francia egynaposáról, a szombati szerepéről és a Pogačar-jelenségről is mesélt.
Milyen volt a kezdés és az első két idei egynaposod?
Már a Teide után éreztem, hogy a forma nagyon jó, de nekem mindig nehéz egy magaslati tábor után pár nappal topon lenni. A hegyi edzőtábor utáni pár nap mindig megterhelő a szervezetnek, ráadásul szombaton már durva tempót mentünk és én olyan versenyző vagyok, akinek kell egy kis idő a bemelegedéshez.
Nyilván edzésen tudunk szimulálni bizonyos helyzeteket, de a verseny mindig más. Tenerifén komoly melót végeztünk, kellett négy lazább nap pihenésként, de tapasztalatból tudom, hogy ez soha nem tesz jót nekem. Miközben pihenni meg kell.
Készültél rá, hogy a vasárnapi versenyen már jobb leszel?
Igen, és ott a helyezkedés is rendben ment, az utolsó órában fontos szerepem volt és tudtam dolgozni a többiekért. Bár nem látszott, de a szembeszeles részen én húztam fel a sort Hirschiékre azért, hogy Ben tudjon sprintelni. Bár eredetileg Axelért dolgoztunk, csak ő napközben kétszer elesett.
Akkor ez egy ideális kezdés volt?
Teljesen. Ezek úgymond kisebb, nem olyan híres versenyek, de magas volt a színvonal és erős mezőny jött össze. Szerencsére megúsztam a két napot bukás nélkül, nem lettem beteg, szóval már túl vagyok egy hibátlan edzőtáboron és két versenyen.
Említetted, hogy már érezhetően jó a formád, de nem lesz ez korai?
Megtanultam, hogy türelmesnek kell lenni. Majd a jó és számomra igazán fontos versenyekre megjön a forma. Nem lesz túl hamar a csúcs, de ha mégis, szinten tudom magam tartani, ha meg nem, akkor egy-két hétre leeresztek egy picit. Aztán újra nyomok pár erősebb edzést, és minden rendben lesz.
Negyedszer indulsz a Strade Bianchén, eléggé jól ismered a versenyt. Itt mennyit számít a helyezkedés?
Egyre fontosabb, és tavaly pont ezt rontottam el azon kívül, hogy nem voltam teljesen egészséges. Ha az ember testben nincs topon, akkor fejben is könnyebb "leadni", és ez fordítva is igaz. Tavaly nem voltam 100%-os, ezért nehezebb volt koncentrálni az átlagosnál. A másik tényező pedig az, hogy
Pogi megérkezésével sokat változott a verseny, már a rajttól kezdve elképesztően gyorsan mentünk.
Tavaly is sokat fizettem az első szektorban azért, hogy rossz pozícióban voltam. Nem is értettem az egészet, úgy mentünk, mintha pár kilométer múlva jönne a befutó, pedig csak akkor kezdtük a napot.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/03/07/image-eeda6372-a71c-4b06-8ee4-87b65b0e3220.jpeg)
Valter Attila a 2024-es Strade Bianchén.
Fotó: Getty Images
Az UAE taktikája azért érthető.
Persze, nyilván fárasztják a mezőnyt Pogačarnak. Az Amstelen vagy a Flandrián szerintem jobban számít a helyezkedés, mert itt azért van helyed előrejönni, de egy biztos, elöl nem fognak lassítani. Ott menni fognak, és vagy visszajössz erőből, vagy soha nem érsz fel. Amikor egy verseny elején erőt pazarolsz, azt megérzed a végén.
Már a tavalyi Lombardia után is mesélted, hogy azon az egynaposon, ahol Pogi ott van, nyélen mentek a rajttól kezdve.
Igen, igazából neki meg sokszor Jonasnak is ez a legjobb taktika. Ha te vagy a legerősebb, de nem mész gyorsan, akkor az ellenfeleid tudnak spórolni a hajrára. De amikor kicsinálsz mindenkit, és te csak szélárnyékban figyelsz, az a lehető legjobb. Mindenki fárad, a csapatod tempót megy, aztán jöhet a támadás.
Amióta Pogačar megjött, olyan, mintha nem is számítana a szökés, néha még pisiszünet sincs, csak nyélen megyünk.
A verseny előtti taktikai értekezlet során a sportigazgatók is úgy számolnak, hogy van Pogačar, meg vannak a többiek?
Amikor van opciónk, akkor nyilván megpróbáljuk kihasználni, de reálisan nézve a dolgokat, azaz bukás meg defekt nélkül mégis milyen forgatókönyv alapján vered meg? Ha nem forogsz be neki, még akkor se vagy erősebb nála.
Nekem most tényleg jó telem volt, kiválóan ment a felkészülés, magamat is megleptem ezzel a formával, de szerintem még egy egész napos lelógás esetén sem tudnám lesprintelni Sienában. Ha valaki ennyire kiemelkedő, mit tudsz vele csinálni?
Kicsit olyan, mintha most kezdenék bokszolni, aztán egyből megpróbálnám kiütni Conor McGregort. Kiállok ellene és bízom benne, hogy valami csak történik. De mégis, mi történne? Egyszer eltalál és fekszel, mert annyival erősebb nálad.
Akkor a legtöbb csapat számol azzal, hogy Pogačart nem lehet megverni?
Valószínűleg sokan így állnak hozzá, de egy többnaposon, ahol ott van Jonas, Yates, Jorgenson, ott már lehet reménykedni meg taktikázni. Mint amikor a számítógép ellen sakkozol. Az esélyek nem a legjobbak, de csak próbálsz nyerni. Ennek is megvan a szépsége, hogy megpróbálod kitalálni, mit lehet tenni ellene.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/03/02/3921223-79657228-2560-1440.jpg)
Földönkívüli dominancia – Pogačaré a Strade Bianche, Valter Attila hatalmasat küzdött
Videó forrása: Eurosport
A technikát illetően – például guminyomás – az elmúlt években rendben volt minden?
A csapattól kapunk egy ajánlást, hogy mit érdemes használni, de ezt bármikor felülbírálhatom. Én szeretek egy picit alacsonyabb nyomással menni még akkor is, ha így talán lassabb leszek az aszfaltos részeken, De nyilván fontos a komfortérzet meg a tapadás. Eddig semmi nem múlt a beállításokon, valószínűleg most sem fogok sokat változtatni.
A tavalyi év fényében milyen szerepet kapsz szombaton?
Szabad leszek, de tavaly kiderült, hogy egy kapitányi szerep igencsak nagy nyomást meg felelősséget jelent, főleg egy ekkora csapatnál. Az előző Stradén nem volt életem napja, de őszinte szólva stresszeltem is előtte rendesen. Amikor nem megy, és menet közben bevillan, hogy te vagy a kapitány, az elég nagy nyomást tud okozni. Ezért is vagyunk idén ketten Bennel, de Nordhagen is szabad szerepben tekerhet. Mindenki kap maga mellé egy segítőt, rám a szobatársam, Tosh van der Sande fog figyelni, de a csapat tudatosan nem tesz rám extra terhet. Próbálok én sem magamra, mert tavaly ez nem sült el túl jól.
Említetted korábban, hogy sokat változott a szemléleted. Ez mit jelent?
Az elmúlt pár hónap vagy inkább egy év során tényleg sokat változott a mentalitásom. Főleg azt illetően, hogyan ítélem meg a sikert. Van egy nagyon jó sportpszichológusom, akivel sokat dolgozok ezen.
A kérdés úgy szól: hogyan tudok mindent megtenni a legjobb eredményért úgy, hogy közben nem dől össze a világ, ha esetleg nem sikerült nyernem.
Vagy a fontos nap pont nem megy jól. Az új szemléletem alapja, hogy próbálom kiélvezni a pillanatot, örülök annak, hogy hova jutottam el, vagy értékelem azt, hogy milyen jó versenyen kaphatok szabad szerepet a világ legerősebb csapatánál.
Nem azon pörgök, hogy voltam már negyedik a Stradén, vagyis most már jönnie kell a dobogónak. Mindent megteszek érte, de türelmes vagyok.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/03/07/image-af132e6b-218d-469a-aacc-9bdd6052186a.jpeg)
Valter a pénteki pályabejáráson.
Fotó: AFP
Ez egy elég jó mentalitás.
Ezt a hozzáállást is tanulni kell. A sport olyan dolog, hogy soha nem elég a győzelemből. Mindig vannak új célok, mindig van következő verseny. Úgy érzem, hogy most teljesen más mentális állapotban vagyok, mint tavaly ilyenkor. Egy éve a Strade előtti este teljesen görcsös voltam, próbáltam mindent tökéletesen csinálni, de közben szétizgultam magam. Ez pedig elvette az egész verseny élvezeti értékét.
Mit gondolsz arról a véleményről, hogy a sztárok tudatosan kerülik egymást, vagy tudatosan kerülik Pogačart? Ilyen előfordulhat?
Persze, ez szerintem simán elképzelhető.
Sokan talán azért nem jönnek ide, mert nagy a rizikó, plusz Pogačar is indul, így pedig kicsi az esély a sikerre. Mindig mérlegeled a formát és az ellenfeleket. A nagy neveknek mindig nagyobb a veszítenivalójuk.
Annak az esélye, hogy Pogit megvered, szinte nulla, ha meg esetleg elesik és te azért nyersz, akkor abba kötnek bele. Szerintem idén mindenkinél kifejezetten tudatosan ment a tervezés, Tadejt leszámítva persze.
Kerékpár
Bilbao: "Nem hiszem, hogy az UAE dominanciája jót tesz a kerékpársportnak"
24/02/2025 - 20:43
Ennek fényében szerinted ott lesz a Roubaix-n?
Szerintem ő nagyon szeretne menni, de a csapat valószínűleg félti és próbálja valamennyire visszafogni. Pogi alapelvével és belső énjével menne szembe, ha nem vállalná be. Ő ilyen, a feje azt mondja, hogy indulnom kell és nem foglalkozik azzal, hogy akár el is eshet. A Roubaix-n meg tényleg nagy a rizikó, ez a legbukásveszélyesebb verseny az egész szezonban, szóval a csapat nézőpontja is érthető. Csak ő ugye imád versenyezni, és legszívesebben mindenhol elindulna.
Végül egy fontos kérdés, mi ez a nagy szakáll?
Még mindig megvan, bár simán lehet, hogy péntek délután lekapom. Andorrán megnőtt, aztán a Teidén valaki megjegyezte, hogy milyen nagy, és nekem is akkor tűnt fel igazán. Úgy voltam vele, hogy maradjon, de nem ragaszkodom hozzá. Csak kíváncsi voltam milyen és meddig nő. Korábban még soha nem hagytam meg ennyire.
STRADE BIANCHE 2025 - A SZOMBATI KÖZVETÍTÉSEINK:
Strade Bianche, női verseny:
- 11.45, Eurosport2 + max.com (reklám nélkül, magyar kommentárral)
Strade Bianche, férfi verseny:
- 14:05, Eurosport2 + max.com (reklám nélkül, magyar kommentárral)
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/11/01/image-5529e560-3c61-4bf4-bb62-6001888cc173-68-310-310.jpeg)