Anton Schiffer triatlonosként kezdte, főállású edző akart lenni, majd 26 évesen leigazolta a világ legjobb kerékpárcsapata

A Visma | Lease a bike híres arról, hogy felkarol és remek kerékpárost farag más sportágból vagy akár az élsporton kívülről érkező tehetségekből. A legnyilvánvalóbb példa erre Primož Roglič – aki, ha még valaki nem hallotta volna, síugró volt –, aztán jött Bart Lemmen, a Holland Légierő szakaszparancsnoka, és a junior sífutó világbajnok Jørgen Nordhagen. Ezt a sort folytatja most a német Anton Schiffer, aki triatlonos múlttal rendelkezik és edzőként is dolgozik. A topcsapatoknak ugyan megvan az anyagi háttere, hogy megszerezzék a világ legjobb bringásait, de üdítő, amikor kreatív módokon fedezik fel az új bajnokokat – a később még szóba kerülő Red Bull-Bora-hansgrohe is élen jár ebben.

A 26 éves Schiffer a Visma legújabb kockázatos igazolása – ha egyáltalán kockázatosnak lehet nevezni egy igazolást egy ilyen profi csapat esetében. Azalatt a kicsit több mint két év alatt ugyanis, amit a kontinentális mezőnyben húzott le, ígéretes összetett eredményeket gyűjtött. Mindig is ott volt benne a potenciál, hogy WorldTour-menő legyen, csak ez némileg háttérbe szorult, amíg tinédzserként úszással és futással kombinálta a kerékpározást. És az, hogy vismás bemutatkozó versenyén, a Tour Down Underen 14. tudott lenni, arra utal, hogy Schiffer gyorsan felveheti a ritmust a legjobbakkal.

”Ez volt az első WorldTour-versenyem, és nem tudhattam, mekkora lesz majd az ugrás azokhoz a versenyekhez képest, amiken korábban mentem, de az, hogy nem szakadtam le az emelkedőkön, jó megerősítés volt” – mondja.

A Schiffer családban nem ő volt az első, aki futócipőt húzott: Anton édesapja, Frank egykor kiváló középtávfutó volt, a 800 méter volt a legerősebb száma. ”Elég sokszor végzett dobogón a nemzeti bajnokságokon. Tőle örököltem az állóképességemet” – fogalmaz Schiffer, hozzátéve, hogy apukája hatására kezdett el hatévesen atletizálni. ”Kicsit mindenbe belekóstoltam, hogy megnézzük, miben vagyok a legjobb. És nekem a futás lett az.”

Schiffer 12 évesen két újabb sportággal, a kerékpározással és úszással bővítette ki a repertoárját. Erős triatlonosnak számított, juniorként gyakran volt harcban a dobogóért és a legjobb német versenyzőkkel csatázott a bajnokságban. ”Már az is nagy szó volt, hogy ott lehetettem a Bundesliga-versenyek rajtjánál” – meséli. ”Ráadásul én voltam az egyik legfiatalabb induló, és a példaképeim ellen versenyezhettem, akikre felnéztem.” Schiffer az Európa-kupa-sorozatban is megmérette magát. ”Mindig a 15-20. hely környékén ingáztam.”

Viszont Schiffer már fiatalon rájött, hogy a megélhetését nem alapozhatja majd kizárólag a sportolói tehetségére, ezért a kölni Német Sportegyetememre ment sporttudományt hallgatni. De nemcsak muszájból, a papírért tette ezt: tényleg érdekelte, hogyan működik az emberi test, és szeretett volna elmélyedni a témában.

”Az a terület, ami a leginkább érdekel, az állóképesség fiziológiája és az energia-anyagcsere; hogyan dolgozza fel a szervezet az izom-összehúzódásokhoz szükséges energiát” – fejti ki. ”Néhány egyetemi kollégámmal sportolókat teszteltünk, beleértve saját magunkat is. Szuper dolog volt letesztelni azokat az edzéstudományt érintő újdonságokat, amik aztán megjelentek a szaklapokban.” Schiffer lelkesen sorolja a kísérleteiket. ”Volt egy metabolikus szívverésmérő eszközünk; csináltunk laktátméréseket; és meg tudtuk mérni az izmokban lévő oxigénmennyiséget is. Az A tervem az volt a karrieremet illetően, hogy edző leszek amatőr kerékpárosok mellett, vagy teljesítményért felelős stábtag egy WorldTour-csapatnál.”

Edzői karrierje csúcsán nagyjából 30 sportolóval foglalkozott, triatlonosokkal és kerékpárosokkal egyaránt. ”WorldTour-versenyző nem volt köztük, de kontinentális szinten tekerők igen, az országos szinten jegyzett triatlonosok és Gran Fondókra készülő amatőr bringások mellett” – sorolja. Schiffer tehát jó úton haladt afelé, hogy az edzősködésből tartsa fenn magát. De aztán beütött a covid, ami mindent megváltoztatott.

Schiffer hirtelen kiszorult az uszodákból, és több, futásból eredő sérüléssel is bajlódott, ezért a pandémia évei alatt egyre többet edzett kerékpáron. ”Így jöttem rá, hogy csak a kerékpározást élvezem igazán. Mindig is a futás volt a legerősebb sportágam, de aztán bejött a képbe úszás és a bringázás, és folyamatosan futósérülések hátráltattak. Egyre inkább rákaptam a tekerésre, és emiatt a triatlon háttérbe szorult. Egy fokozatos átállás, természetes fejlődés eredménye volt, hogy elkezdtem a kerékpárra fókuszálni.”

Schiffer 20 éves korában hozta meg a döntést: felhagy a triatlonnal és országúti kerékpárosként folytatja. ”Nem voltak bennem rossz érzések amiatt, hogy sokáig triatlonoztam, izgalmas volt új versenyeken részt venni új arcokkal. De ez egy teljesen új világ volt nekem.” Már az első kerékpárversenyein érzékelte, hogy kiemelkedik az amatőrök közül.

Minden egyes versennyel fejlődött, így Schiffer szerette volna kipróbálni magát egy magasabb szinten is. Egy barátján keresztül felvette a kapcsolatot a Bike Aiddel, egy harmadik vonalas német csapattal, és arról érdeklődött, lenne-e náluk egy szabad hely a 2023-as szezonra. Az első reakció nem volt túl pozitív: ”Az utánpótlás-csapat főnöke azt mondta, kicsit szkeptikus amiatt, hogy a kerékpárosok nem annyira szeretik a triatlonosokat; bizalmatlanok azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán tudják-e kezelni a bringát.” De Schiffer végül meggyőzte a csapatvezetést, és a Bike Aid leigazolta őt az utánpótlás-sorukba a következő szezonra.

Mindössze fél év után felvitték őt a kontinentális csapatba, és az értéke csak tovább nőtt: a 2024-es szezont egy hetedik hellyel indította az Antalyiai körversenyen, ahol ProTour- és WorldTour-csapatok is voltak a mezőnyben. Meg is csörrent a telefonja, több csapat is érdeklődött iránta, köztük a Red Bull-Bora-hansgrohe. ”Találkoztam is egyszer-kétszer a borásokkal, de mivel nem sikerült annyira erősre a szezon második fele, tőlük elég egyértelmű nemet kaptam.”

A 24 éves Schiffer ennek ellenére nem adta fel, még hitt abban, hogy a jövője a profi kerékpározásban van, de nem volt a megszállottja a projektnek. ”Azt gondoltam, oké, lenyomom még a következő évet is, és meglátom, hogy alakul. Nem voltam 100%-osan ráfeszülve arra, hogy WorldTour-versenyző legyek, mert közben még edzőként is dolgoztam.”

2023 végén és 2024 elején kapott egy újabb lehetőséget, hogy megnyíljon előtte az út a WorldTourba: Schiffer egyike volt annak a három bringásnak, akit kiválasztottak a Zwift Academy döntőjére. ”Állításuk szerint százezren jelentkeztek, úgyhogy nagyon boldog voltam, hogy bejutottam” – mondja. ”Négy napig edzhettünk együtt az Alpecinnel az edzőtáborukban, így beleláthattam abba, hogyan működik egy profi csapat.” Noha nem ő nyerte meg a versenyt, értékes tapasztalatokkal távozott, többek között sprintelhetett Jasper Philipsen és Mathieu van der Poel ellen is: ”Az egészen szürreális volt” – idézi fel nevetve.

Ez az élmény nagy lendületet adhatott neki, hiszen 2025-ben Schiffer ismét szintet lépett: a Görög körversenyen másodikként, míg a szebeni körön negyedikként zárt összetettben (plusz nyert is egy hegyi befutós szakaszt az előtt a Matthew Riccitello előtt, aki két hónappal később megszerezte a legjobb fiatalnak járó trikót a Vueltán), ezzel pedig igazolta, hogy tényleg van keresnivalója a mezőnyben. Patrick Broe, a Visma stratégiáért felelős vezetője meglátta benne a fantáziát, és a holland csapat fel is vette fele a kapcsolatot.

”2023-ban és 2024-ben a Visma volt a világ legjobb csapata, úgyhogy számomra felfoghatatlan volt, hogy megkerestek – álomszerűnek tűnt az egész” – idézi fel Schiffer. ”De az előző évem után pontosan tudtam, hogy a topcsapatok 10, 15, 20 sráccal folytatnak le hasonló beszélgetéseket, szóval nem vettem túlságosan komolyan és nem tápláltam hiú reményeket.” A Visma komolyan vette őt: kétéves szerződést ajánlottak neki.

A német bringás, most, hogy felkerült a WorldTourba, nem tűz ki maga elé nagy célokat – minden a fokozatos fejlődésről szól. ”Eleinte segítő leszek” – szögezi le, persze a jövőre vannak komolyabb tervei is:

A 2026-os szezonját főként a kisebb többnapos versenyek teszik ki, hogy felvegye az élmezőny tempóját, de azért meg fogja kapni a maga lehetőségeit is. ”A rövidebb emelkedők fekszenek nekem, az 5 és 20 perc közötti felfelék, bár ez részben azért van, mert nincs sok tapasztalatom hosszabb hegyekről” – mondja. Grand Tour-indulásról egyelőre még nincs szó. ”A felkészülésem fókuszában jelenleg a magas intenzitású munka és a rövid erőkifejtések vannak, de háromhetes-menőként is építgetem magam hosszú mászásokkal.”

Noha nagyot fordult vele a világ, Schiffer nem fordít teljesen hátat a múltjának: hacsak néhány régi barátról is van szó, folytatja az edzősködést, és a tudományos cikkeket is tovább bújja. ”Ugyanazzal az egyetemi baráti körrel havonta egyszer tartunk egy online meetinget és átbeszéljük a friss témákat. Most már a sportolói karrieremre összpontosítok, de azért jó dolog képben maradni, elolvasni minden tanulmányt, és eszmét cserélni a mostani edzőmmel.”

A Visma egy tudásszomjas srácot szerződtetett, aki kerékpárosnak sem utolsó, pláne, ha gyorsan kell hegyre menni. ”A legtöbb csapat csak arra figyel, hogy ki a legjobb junior vagy U23-as versenyző, és őket próbálják meg megszerezni, vagy olyan bringásokat, akik már bizonyítottak más csapatokban” – magyarázza. ”Nekem tetszik, hogy a Visma mer a dobozon kívül gondolkodni, hajlandóak új dolgokkal kísérletezni, és adnak lehetőséget olyan srácoknak is, mint én, hogy megmutassuk magunkat. Bart [Lemmen] egyike azoknak a srácoknak ennél a csapatnál, akiknek szeretnék a nyomdokaiba lépni.”

Forrás: Rouleur