A légierőből a profi mezőnybe? – Peák Barnabás holland csapattársának sikerült

Publikálva 10/06/2023 - 09:41 GMT+2

Amikor Bart Lemmen azt állítja, hogy ’meglehetősen szokatlan’ útja volt a kerékpársport elitjébe, egy cseppet sem túloz. A 27 éves utrechti srác karrierútjában ugyanis nem csak az az érdekes, hogy a seregből érkezett, hanem az is, milyen későn kezdett el tekerni. Most elmeséli, hogyan próbált egyensúlyozni a két pálya között, és mi az, amit egyáltalán nem hiányol az előző munkájából.

Bart Lemmen az O Caminón (Fotó: Human Powered Health)

Fotó: Getty Images

Egészen tavaly decemberig Bart Lemmen teljes állásban dolgozott szakaszparancsnokként a Holland Királyi Légierőnél.

A most 27 éves bringás útja a profi státuszig épp olyan szélsebes volt, mint ahogy a vadászgépek emelkednek fel arról a bázisról, ahol korábban dolgozott. Pedig egyáltalán nem számított már fiatalnak, amikor belevágott.

Lemmen három szezonon keresztül, amolyan lehetetlen küldetésként próbálta összehangolni a katonai kiképzését a versenyzéssel – egy év a Covid miatt ráadásul ment is a kukába sportszempontból –, majd a 2021-es holland időfutam-bajnokságon tudta először, úgy igazán megmutatni magát, ahol nyolcadikként zárt, kevesebb mint két perc hátránnyal Tom Dumoulin mögött.

Kerékpár

A legmenőbb újonc: A légierőnél volt parancsnok, de 28 éves korában a Visma lecsapott rá

26/04/2024 - 09:34

Másfél évvel később pedig már meg is érkezett a ProTourba, miután egy korábbi klubtárs, Nina Buijsman, aki jelenleg a Human Powered Health női sorában teker, rábeszélte, hogy vegye fel a kapcsolatot a csapattal. Lemmen 2022-es eredményei jó ajánlólevélnek bizonyultak – egy kis, kontinentális szintű holland csapatnál gyűjtögette szorgosan a top 10-eket –, így idén már Peák Barnabás csapattársaként láthatjuk, sőt, ott lehetett a Gent-Wevelgemen is.

„Nekem most már normálisnak tűnik ez az egész, de ha jól belegondolok, azért mégis elég vad” – fogalmaz Lemmen.

Profi kerékpárosnak lenni egy régi álmom, ami sokáig nem is tudatosult bennem, pedig talán mindig ott volt.

Bart Lemmen

Fotó: Getty Images

Lemmen csak 2017-ben, 21 évesen csatlakozott legelső klubjához – ugyebár ennyi idősen Tadej Pogačar már Tour de France-t nyert –, akkor is történetesen egy hölgy, a barátnője beszélte rá. Egy ideje már eljártak együtt tekerni, de semmi komoly.

A 2018-as szezon nagyrészében ugyan sérüléssel bajlódott, és még a kiképzése is bőven tartott, de Lemmen szeptemberben eljutott karrierje első UCI-versenyére. A következő évben még mindig a tanulmányait helyezte előtérbe, és mire pont jobban ráfeküdhetett volna a versenyzésre, jött a koronavírus-járvány.

2021-ben, egy valamelyest már kötöttebb munkarend mellett, Lemmen több időt és energiát tudott szánni a kerékpáros edzésekre, ez a holland TT-bajnokságon elért 8. helyében mutatkozott meg, ahol elég közel járt a WorldTour-versenyzőkhöz. Ekkor viszont már 25 éves volt, és úgy tűnt, a profivá válás lehetősége számára már elszállt.

„Az az út, ahogyan eljutottam a profi státuszig, ritkaságszámba megy. Tényleg úgy tűnik, hogy manapság csak úgy lehet belőled profi kerékpáros, ha extrán tehetséges vagy, és nagyon fiatalon kiszúr téged egy WorldTour- vagy egy pro-kontinentális csapat utánpótlás-sora – már, ha ugye vannak ilyenek a saját országodban” – magyarázza. „Na, Hollandiában már nincsenek. Régebben ott volt a Vacansoleil és a Roompot, de ezek a csapatok már nem léteznek.”

Lemmen eddigi egyetlen profi győzelme Francia Baszkföldön (Forrás: sitekbe.com)

Fotó: Eurosport

„Amikor én elkezdtem komolyabban foglalkozni a kerékpározással, bőven túl az U23-as kategórián, előttem már zárva volt ez az út. Csakis jó eredmények által juthattam el a profiságig, és hát nagyon nehéz megszerezni ezeket a jó eredményeket.”

Aztán rájöttem, hogy ez nem csupán az eredményekről szól, amiket elérsz, hanem a sztoriról is, ami mögöttük van.

A top 10-es ob-eredmény csak a kezdet volt Lemmen számára, aki a 2022-es idényben már rajthoz állhatott az 1.1-es besorolású limburgi egynaposon is, ahol Philippe Gilbert-rel azonos csoportban zárt az előkelő 10. helyen.

Amit viszont a puszta eredmény nem mutat meg, hogy Lemmen szakaszparancsnok a verseny előtti öt napon Németországban dolgozott, így a felkészülése nem volt éppen ideálisnak nevezhető. Sportkarrierje felívelőben volt ugyan, de továbbra is egy rendkívül megterhelő munka mellett végezte az edzéseket.

Élet a seregben

Lemmen kerékpározás iránti szenvedélye csak a húszas éveiben vált komollyá, az első és legnagyobb álma az volt, hogy egyszer csatlakozhasson a sereghez. A légierőnél való szolgálat amolyan családi ügy volt náluk, nem csoda, hogy már kiskorától kezdve vonzotta a katonalét.

„Nem is nagyon emlékszem már arra az időszakra, amikor még nem akartam csatlakozni a sereghez” – mondja Lemmen. „A nagypapám tisztként szolgált a légierőnél, a testvére szintúgy. Talán ez tudat alatt is ebbe az irányba terelt engem.”

„Emlékszem, amikor a középiskolában a többiek már azon gondolkodtak, mik szeretnének lenni, nekem meg nem volt egy konkrét ötletem sem. De abban már akkor is biztos voltam, hogy valami nagyon komoly dolgot akarok majd csinálni. A seregben szolgálni épp ilyen komoly dolog, és azt hiszem, ez mindig is izgatta a fantáziámat.”

A bajtársias közeg, az elképesztően menő hadi infrastruktúra az F16-os vadászgépekkel és a tankokkal, ez mind-mind baromira érdekelt.

Lemmen az érettségi után kihagyott egy évet, hogy aztán 19 esztendősen megkezdje a kiképzést, mialatt nemzetközi jogot és katonai műveleti logisztikát is hallgatott.

Lemmen szakaszparancsnok (Forrás: Bart Lemmen privát archívuma/Human Powered Health)

Fotó: From Official Website

Amikor végzett, egy olyan szakasz parancsnoka lett, mely a biztonságért felelt egy hollandiai légibázison. Rögtön bedobták a mélyvízbe, hiszen újoncként közel ötven emberért felelt, akik többségében idősebbek és rutinosabbak voltak nála.

Minden nehézség ellenére Lemmen úgy érzi, rengeteget profitált ebből a tapasztalatból.

„Nagyon fiatal voltam, még csak 22, 23 éves, amikor odakerültem. És hirtelen ott állsz, te vagy 50 másik ember felettese, akik gyakorlatilag mind idősebbek nálad. Még csak egy újonc vagy nulla tapasztalattal, de mégis te vagy a főnök. Pedig vannak olyan srácok, akik már 10-12 éve itt szolgálnak. Nehezen szoktam hozzá a szerepkörömhöz, de ezalatt végig jó vezetőként kellett mutatkoznom, és persze alázatosnak kell lenni” – meséli.

Ugyanakkor ez egy nagyon hálás munka. Magadon is érzed, hogy mennyit fejlődsz a pozíciódban, és ezt másokon is megfigyelheted.

Lemmen a bajtársiasságról is tanult egyet s mást a seregben, erre van is egy története.

„Például, amikor odakerültem, valaki azt mondta nekem, hogy ’Nézd, itt van ez az őrmester, nagyon rosszul teljesít, tartsd rajta a szemed, talán ki is fogják rúgni’. Korábban ő volt itt a szakaszparancsnok, szóval azt gondoltam, biztos igaza van. De később aztán rájöttem, hogy nagyon nincs.”

„Az az őrmester tényleg nem teljesített jól, de nem a saját hibájából. A többiek nehezítették meg a dolgát, akadályozták, nevezhetnénk akár bullyingnak is. Ha viszont erről tudomást szerzel, segíthetsz neki, hogy olyan beosztásba kerüljön, ahol ő is ki tud tűnni. Ezt pedig nagyon felemelő volt végigkövetni.”

A két karrier közötti egyensúlyozás egy idő után már túlságosan megterhelővé vált számára, a kerékpározás nyert, és Lemmen 2022 végén leszerelt a légierőtől.

Azt mondja, a társai ugyan hiányoznak neki a seregből, de örömmel vetette bele magát az első olyan szezonjába, ahol már nem kell egy intenzív, testet és lelket egyaránt igénybe vevő munka mellé beszuszakolni a tekerést.

„Tényleg azt gondolom, hogy én sokkal jobban értékelem a pihenőidőt, mint az összes többi srác a mezőnyben, mivel ők hozzá vannak szokva ehhez” – fejti ki Lemmen. „Nekem a versenyzés mindig sok stresszel járt. Tavaly volt olyan, hogy épp befejeztem egy többnapost, este 10 körül értem haza és még ki-be kellett pakolnom a cuccaimat, mert másnap reggel indultam a légibázisra néhány napra. 6:30-kor már a kocsiban ültem, miközben a mezőny többi tagja este csak behajította a sarokba a bőröndjét, lefeküdt aludni és másnap a kanapén pihent a barátnőjével, esetleg délután kipakolta a csomagját és elment egy laza tekerésre, míg én végig a munkában voltam.”

„Amikor pedig egy hétig nem dolgoztam, rettenetesen összezsúfolódtak a tennivalók. Azt képzeljétek el, hogy reggel 9 van, de neked már teljesen ki vannak készülve az idegeid. Hétfő reggelenként mindig eszembe is jutott, hogy ’baszki, az egész rohadt mezőny otthon regenerálódik, én meg már ilyen korán szétstresszelem magam, és közben egyáltalán nem regenerálódom’. Na, ezeket a frusztráló pillanatokat nem sírom majd vissza.”

via Velo

Kerékpár