Peák Barna: „Most csak arra vágyom, hogy végre legyen egy problémamentes versenyem”

Előbb egy bukás a dunkerque-i négynaposon, aztán a korainak tűnő visszatérés a Boucles de la Mayenne-en, ahol az első nap még szökésben is volt. Rég hallottunk Peák Barnáról, aki nem is ment túl sokat mostanság, de ha minden jól megy, akkor szépen lassan visszatalál a régi önmagához.

Barna az eddigi szezonjáról, az elmaradt téli alapozásról, az edzőváltás okairól, a közelmúltbeli bukásáról és a legutóbbi versenyeiről is mesélt.

Utólag nem könnyű pontosan megmondani, de szerintem magát a bukást elég nehéz lett volna kivédeni. Valaki bukott a mezőnyben, mi meg hátulról átestünk rajta. Először majdnem biztos voltam benne, hogy kulcscsont, mert nagyon fájt a vállam, és nem is mertem hozzányúlni. A röntgen viszont nem mutatott ki törést, és a bukás után viszonylag hamar elég jól éreztem magam, ezért is vittek el a Mayenne-re.

Bajom inkább a sípcsontommal volt, egy elég mély vágás miatt, amit valószínűleg a saját a tárcsafékem okozott. Ezt össze is kellett varrni, és ez zavart igazán, nem is a vállam.

Kórház után mentem haza, hamar jól éreztem magam, mentek az edzések, épp ezért küldtek el oda. Az első nap szöktem, de azért már átkozom magam, mert az első 5 perc után éreztem, hogy nem esik jól a tempó. A következő nap egyértelművé vált, hogy a szervezetem valahogy nincs képben, a 3. szakaszon pedig már a számok is azt mutatták, hogy ez nem az igazi. A sík rész meg a lassabb tempó sem esett túl jól, amikor emelkedőre mentünk, 4-500 watt kellett volna ahhoz, hogy a mezőnyben maradjak.

Vártam arra, hogy jobban leszek, de hét közben éreztem az edzéseken, hogy valami még mindig nincs rendben. Inkább lemondtam a hétvégét, pár napot pihentem, és a biztonság kedvéért elmentem egy vérvételre, de az nem mutatott ki semmit.

Talán kedden éreztem először, hogy jól halad a bicó és rendben vagyok, épp ezért vasárnap már ott lehetek az Elfstedenrondén, utána pedig jön a belga kör.

Azt, hogy rossz volt. Év elején szenvedtem, új edzőhöz kerültem, akit én választottam, de úgy tűnik, nem írt igazán jó edzéstervet. Télen nem mentem eleget, én keveselltem az óraszámot, ő viszont mondta, hogy legyek türelmes. Aztán amikor mehettem, az edzőtábort túltoltam. A World Tourban dolgozik, ért a szakmájához, de talán nem értett hozzám. Az alapozást igazából márciusban végeztem el.

Akkor volt egy edzőváltásom, onnantól kezdve már Schipp Attilával dolgozom, aki régebben is segített nekem. Vele azt érzem, hogy kezdek visszatalálni a régi formámhoz.

A Tro Bro Leonon már egész jó voltam, de ott azért hiányzott a ritmus, mert 2 hónapon keresztül alig versenyeztem. Aztán mire visszarázódtam volna, jött a bukás és egy újabb kihagyás. A Mayenne előtt, mivel már megvolt a jegyem, Budapestről még vissza kellett repülnöm Gironába, szóval mostanában rengeteget utaztam. Amikor meg hajnalban megy a járatod és nem pihensz rendesen, aznap már nem is lehet igazán jót edzeni.

Szóval most csak arra vágyom, hogy végre legyen egy sima versenyem, ahová jó formába érkezek, nem esek el, és van egy kis szerencsém.

Igen, de most csak a mezőnyversenyen indulok. Az előbb említett gondok miatt nem tudtam rendesen edzeni erre a számra, meg amúgy is két kerékpárral repülök haza, így az időfutam bicómat már nem tudnám elhozni magammal.

Lehet, hogy rámegyek, de ez nálam mindig hangulatfüggő, hogy épp mit nézek. Az F1-es sorozat igazából mese, egy show, aki ért hozzá, szerintem már nehezen tudja élvezni. Az első évad anno engem is visszahozott, és újra elkezdtem komolyan követni, azóta viszont nekem annyira már nem vonzó a Drive to Survive.

A Tour de France-ba szerintem belenézek, bár valószínűleg az is ilyen stílusú lesz. A Movistarról szóló sorozatot viszont láttam, és tetszett. Mondjuk ott volt dráma bőven.