"Egyre inkább gépek vagyunk" - Bardet kritizálja a kerékpársportot, közben Girót nyerne

Egyértelműen igen. A sportágban történt változások és átigazolások jelentősen megerősítik a nagyobb csapatokat. A Visma mesterhármasa és Vuelta-győzelme mellett Adam Yates is nagyon jó példa erre, hiszen az Ineosból úgy szerződött az UAE-hez, hogy Pogacar segítője lesz, erre élete legjobb szezonját teljesítette és a világ tíz legjobbja között zárt. Egy olyan versenyző, aki minden erejével azon van, hogy második vagy harmadik számú emberként a lehető legtöbbet hozza ki magából, a kollektív erőből profitál. Továbbra is úgy látom, hogy két-három csapat dominanciája a kiemelkedő, a többieknek pedig elég bonyolult a helyzetük.

Valóban meglepő az, hogy még a régóta létező csapatoknak is van egyfajta sebezhetőségük. Sőt, ha jobban belegondolok, emiatt a legjobb versenyzők is hamar problémás helyzetben találhatják magukat. Nem igazán érzem úgy, ezzel a működési rendszerrel hogy rendben lenne a sportág hosszú távú fejlődése, mert túl sok az egyenlőtlenség a költségvetésekben és a csapatok felépítésében. 2023 riasztás lehetett volna, de sajnos nem hiszem, hogy helyretennénk azokat a dolgokat, amikkel elkerülhetnénk a következő évek buktatóit.

Tíz évvel ezelőtt jobban szerettem ezt az egészet, mert szerintem nagyobb volt az emberi tényező. Mindig is szerettem a kerékpársport autodidakta részét, ez viszont teljesen eltűnt a tervezésben és az edzésekben is. Az az érzésem, hogy egyre inkább gépek vagyunk, mert a tudomány átvette az irányítást. Képesek vagyunk a teljesítményt a legapróbb részletekig meghatározni és megérteni, és ez együtt jár azzal a ténnyel, hogy egyre több fiatal érik be nagyon korán. A szoftver jól megalapozott, működik, így a tehetségek részei lesznek a rendszernek. Kevesebb helyük van az autodidaktáknak, azoknak a srácoknak, akik a saját ösztöneik és érzéseik szerint csinálnák a dolgokat... vagyis az olyan versenyzőknek, mint például Thibaut Pinot volt.

Az, hogy szeretem a versenyzéssel járó adrenalint és a felkészülést. Emellett lett egy küldetésem is, amit át kell adnom a fiataloknak. Felfedeztem eddig nem is sejtett erőforrásokat, hogy mire vagyunk képesek csapatként. Nincs igazán nagy név a csapatunkban, de közös elszántsággal jó néhány szakaszt nyertünk azokon a háromheteseken, amiken részt vettem. Örülök, hogy nemcsak a személyes ambícióim miatt tekerek, hanem a mentor szerepét is betöltöm.

Szeretném megnyerni a Girót, mielőtt visszavonulok. Szép dolog lenne, még ha nincs is sok tapasztalatom erről a versenyről. Csak kétszer mentem rajta, és egyszer értem célba, de örülök, hogy az elmúlt években kicsit nagyobb hangsúlyt fektettem rá. Viszont egyre bonyolultabb az első ötben végezni a háromheteseken, így valószínűbb, hogy az 5. és 10. hely között fogok végezni. Annál fontosabb a kiegészítő küldetés, amit az előbb említettem.

Ez a realitás. Ha egy Giróra vagy Vueltára alaposan felkészülök, benne van a pakliban, de a Tour nagyon más. Többször is voltam a legjobb tízben, pontosan ismerem az érzést. Ugyanakkor ez már nem égető kérdés számomra, inkább szeretnék ismét megnyerni egy jó kis szakaszt. Elégedett lennék, ha visszajutnék arra a szintre, ahol a 2022-es Girón voltam, mert ettől messze jártam tavaly, pedig azt hittem, sikerülhet.

Nagyon boldog vagyok, mert nagyon jól kijövünk egymással. Kicsit olyanok vagyunk, mint a régi ismerősök... furcsa ezt mondani, mert nem érezzük, hogy elszállt volna az idő. Hasonlít a versenyzési stílusunk, Warren is ismeri a szakma minden csínját-bínját, és hozza azt, amire a fiatal csapatnak szüksége van a fejlődéshez. Sportszakmai szempontból is nagy lendületet fog adni a srácoknak.

Meglátjuk, hogyan alakul a szezon, még nem döntöttem el. Szerencsés vagyok, mert elég jól mennek a dolgok csapaton belül, úgyhogy év közben mérlegelni fogom, mi lesz számomra a legjobb.