Mat Hayman: „100-szor is csekkoltam a telómon, hogy tényleg én nyertem-e a Roubaix-t”

Eltörte a karját, széthajtotta magát Zwiften, de ami a legfontosabb, eléggé emlékezetes módon megnyerte a Paris-Roubaix 2016-os kiírását. Mathew Hayman az idén is ott lesz a versenyen, ám ezúttal sportigazgatóként, a Jayco Alula csapat autójában. Mesélt az új feladattal járó kihívásról, felidézte a múltat, és azt is elárulta, hol tartja a kockakövet, amelyet a győzelméért kapott.

Mat Hayman 17-szer ért célba a Paris-Roubaix-n, de mindenki csak 2016-ra emlékszik.

Miben más a verseny, ha nem egy kerékpáros, hanem egy sportigazgató szemével nézzük?

Amikor versenyzőként elrajtolsz Compiègne-ből, az addigra pattanásig feszült idegeid elkezdenek kioldani. Sportigazgatóként azonban ez nem megy olyan könnyen. Így kevésbé tudod kontrollálni a dolgokat, nem igazán vagy tisztában azzal, ki, hogy érzi magát, hisz nem vagy ott az események középpontjában. Egy csomó mindent csak sejtünk, becsülünk, feltételezünk.

Paris - Roubaix

"Nem hittem volna, hogy eljutunk a velodromig"- Ilyen volt a 2002-es, esős Roubaix

12/04/2025 - 13:02

Hogyan tudod követni a néha őrült helyzeteket?

Ahogy a többi csapatnak, nekünk is ott a VeloViewer, de használjuk a tévéközvetítést, a WhatsApp-csoportokat, a srácokat, akik összeszedik a kulcsokat az autóból, de még azokra is támaszkodunk, akik otthon nézik a versenyt. Minden létező forrásból igyekszünk infót szerezni. A Roubaix iszonyú hektikus és kaotikus tud lenni, egy pillanat alatt megváltozhat minden.

Ami fontos, azt azonnal továbbítani kell a versenyzőknek, akik sokszor maguk sem tudják, mi történik. Válaszokat várnak tőlünk, de sajnos néha mi sem tudunk segíteni. Fontos, hogy hogyan helyezkedsz az autóval. A Sanremón például nem annyira, de a belga utakon igen. Nagyon nem mindegy, hogy az első vagy a 25. autó a tiéd a sorban, ettől függ, milyen gyorsan tudsz segíteni. Így akár három perccel is tovább tarthat, mire egyáltalán odaérsz.

Ki lesz ott a Jayco Alula sorában?

Olyan tapasztalt menők, mint Luke Durbridge és Zdeněk Štybar, de lesznek fiatalok is, például Kelland O’Brien.

Hogy nézett ki a Roubaix előtti hét?

Szerdán ugye ott voltunk a Scheldeprijson, utána utaztunk le Compiègne-be, és csütörtökön jött a pályabejárás. A rutinosaknak elég a változtatásokról tudni, a fiataloknak meg inkább az első szektorok fontosak, hisz a helyezkedés inkább ott lényeges.

Elevenítsük fel a te győzelmed 2016-ban. Kezdjük az előzményekkel.

Nagyjából hat hét kiesett, mert buktam, és eltört az orsócsontom a könyökhöz közel eső részen. Néhány hétig gipszet kellett viselnem. Igazából egy merevítőt kaptam, amivel otthon tudtam edzeni a görgőn.

Akkoriban hallottam a Zwiftről, korábban próbálkoztam az ergóval, de baromi unalmas volt órákon át bámulni a falat. Jött valaki, beállítottam a számítógépet és már nyomtam is a dupla edzéseket a Zwiften.

Mathew Hayman és Tom Boonen

Fotó: Panoramic

Ezután Spanyolroszágban versenyeztem a Roubaix előtti hétvégén. Ez egybeesett a Flandriával, de az nem igazán lett volna alkalmas arra, hogy teszteljem, képes vagyok-e kockakövön tekerni.

A sérülés előtt is a Roubaix volt a célod?

Ha nem ment volna a Roubaix, jöhetett volna a Giro, mivel a Tourig még nagyon sok idő volt hátra. Egyébként csak szerdán, tehát néhány nappal a verseny előtt mondták rá a sportigazgatók, hogy na, jól van, rajthoz állhatok vasárnap.

Mi volt a szereped a Roubaix-n?

Viszonylag szabadon mehettem, és ha úgy alakult volna, a tapasztalatommal segíthettem volna Jenst [Keukeleire] és Luke-ot [Durbridge]. Be kell valljam, nem dolgoztam sokat a legnehezebb részeken. Sokszor arról szól ez a verseny, hogy jól tudj helyezkedni a legdurvább szakaszokon. Mivel féltem, hogy az állóképességem még nem az igazi, kíméltem magam, amennyire tudtam. Az utolsó 5 km-en aztán odatettem magam.

A verseny után volt egy pillanat, amikor szinte sokkos állapotban voltál, pedig a célban magasba emelted a karod. Hogy volt ez?

Jött egy hirtelen gondolat, hogy ’basszus, ugye nem volt előttem senki!?’. Szürreális volt az egész, nem is álmodtam róla, hogy nyerhetek. Talán a dobogóról igen, főleg miután öten voltunk az utolsó 10 km-en, Tom Boonen, Ian Stannard, Sep Vanmarcke, Edvald Boasson Hagen és én. De hogy megnyerjem?!

Hogy ünnepeltél?

A csapattársam, Mitch Docker bukott egy nagyot, kórházban volt, úgyhogy nem volt felhőtlen a hangulat. De végre nem kellett rohanni a reptérre, hanem maradhattunk még egy éjszakára. Lecsúszott pár sör, meg Luke foglalt egy éttermet Ghentben, úgyhogy ettünk egy jót. Aztán vissza a szállodába, ahol hosszú évek óta mindig aludtunk. Viszont most buliztunk egy nagyot a tulajékkal. Nem sokat aludtam, 100-szor is lecsekkoltam a telómat, hogy tényleg nyertem-e.

Ez volt a legkeményebb Roubaix-d?

Dehogy. Ez volt a legkönnyebb, hisz most értem leghamarabb célba. Meg egyébként is szinte egész nap hátszél volt, és végig jól éreztem magam.

Hol van a kockakő, amelyet a győzelemért kaptál?

Amikor Belgiumban éltem, a nappali közepén volt a helye, volt rajta egy nagy fényszóró. Itthon, Ausztráliában a kandallópárkányon tartom. Szinte minden más kerós dolog a garázsban van, de ez ott van a házban. Mindig kérdezik, hogy hozzáérhetnek-e. Persze, ez nem arany, nem gyémánt, bár számomra felbecsülhetetlen.

via Rouleur

Kerékpár

Extra szénhidrátok, kevesebb pisiszünet – hét ok, amiért őrült tempóban mentek idén a klasszikusok

10/04/2024 - 13:02

In Flanders Fields - From Middelkerke to Wevelgem

A sajtos szendvics, aki utolsó lett a Gent-Wevelgemen

27/03/2024 - 13:26