Extra szénhidrátok, kevesebb pisiszünet – hét ok, amiért őrült tempóban mentek idén a klasszikusok

A versenyzők és a sportigazgatók szerint szerepet játszott a sokszor kedvező időjárás is, de a taktika, a táplálkozás és a felszerelések óriási fejlődése is új szintre emelte a tempót a mezőnyben.

Egy ilyen őrült klasszikus-szezon után joggal merül a fel a kérdés: hogyan dőlt meg hirtelen az összes sebességrekord a tavaszi klasszikusokon. A belga sajtó versenyzőket és sportigazgatókat kérdezett, akik hét különböző, de természetesen összefüggő megoldással álltak elő.

Az elmúlt években rengeteget halljuk, hogy a Pogacar-Vingegaard-Van Aert-Van der Poel-féle „UFO-k” olyan szintet értek el, amit korábban még senki a kerékpársportban. Jan Boone, belga egyetemi tanár szerint néhány ilyen kivételes tehetség már önmagában megdobja a versenyek tempóját.

A Roubaix kapcsán nagy visszhangot kapott, hogy a verseny jelentős részét hátszélben tekerte a mezőny. Dries de Bondt és Sepp Vanmarcke szerint ez fontos szempont volt, a trekes csapatvezető, Steven de Jongh pedig az időjárás más kulcskörülményeit is kiemeli.

Ez azonban önmagában nem mindenki szerint magyarázat a tempóra, ahogy azt Oliver Naesen is kiemeli.

Egy másik trend, amivel a sajtó sokat foglalkozott az utóbbi időben, hogy miképp változott a versenyzők táplálkozása az elmúlt években. Különösen a szénhidrátbevitel, aminek növekedése Boone szerint fontos szempont a hajrák gyorsulásában.

De Jongh ehhez azt is hozzáteszi, hogy a csapatok a frissítők kiosztásában is szintet léptek, így szinte eltűntek az eléhező versenyzők.

Valamennyire az első ponthoz köthető, hogy megnövekedett a szökések jelentősége. Naesen és De Bondt szerint mindenki tudja, hogy a Van der Poel-szerű sztárokat senki sem fogja egy az egyben megverni, így a legtöbb csapat mielőbb kezdeményezni próbál és embereket küld a szökésbe. Így viszont a harc is jóval hosszabbra nyúlik, és a nagy csapatok sem szívesen engednek el a korábban megszokott módon egy elmenést.

„Az esélyes csapatok nem szívesen adnak öt perc előnyt, mert az nagyobb nyomást helyez rájuk, amikor utol kell érni a szökést. Még a Milánó-Sanremón is harc volt a szökésért az első 30 kilométeren. Néhány évvel ezelőtt ott mindig elment az első támadás.” - mondja el Maarten Wynants, a Visma egyik sportigazgatója.

Ez pedig jelentősen megnöveli az első órák átlagát, ami De Jongh szerint a Sanremón 50 km/h óra fölött volt, míg De Bondt szerint a Kuurne-Brüsszel-Kuurne első bő órájában az 52-t is elérte.

Azt nem nagyon kell ragozni, hogy ezen a téren mennyit változott a sport. Korábban néhány évente ha egy olyan támadást láttunk, amivel Van der Poel megnyerte a Roubaix-t. Most meg alig egy hete volt, hogy ugyanígy tett a Flandrián. És akkor Pogacar 80-as szólójáról a Strade Bianchén még nem is beszéltünk.

Vanmarcke ehhez a trendhez társít még egy érdekes jelenséget.

„Korábban mindig volt egy szünet a versenyek alatt a pisilésre. Az Omloop és a Flandria során most is volt egy, de a Roubaix-n háromszor pisiltem tekerés közben. Ha olyan kapitányod van, aki nehezen, vagy nem tudja ezt megcsinálni, akkor segítőként nehéz napod lesz. Ha pedig félreállsz, nagyon reméled, hogy gyorsan jönni fog, különben durván lemaradsz.” - mondja Naesen. Mi ehhez nem is tennénk semmit hozzá.

Aerodinamikus bringák, kerekek, még zoknik is. A légellenállás terén óriási előrelépés volt az elmúlt években a kerékpársportban, ez pedig a tempón is érződik.

„A gyorsabb gumik miatt könnyebben haladunk, így néhány fokozattal feljebb is válthatunk. Ma mindenki nagyobb áttétellel megy. Most egy enyhén lejtmenetes szakaszon 75-el megyünk, míg régen őrülten pörgettünk, hogy a kisebb áttétellel elérjük a 65-öt.” - mondja el De Bondt.

Naesen szerint a Roubaix-n a gumik szélességében is lezajlott egy innováció: ma már senki sem használ 28 mm-es szélességűt, a 32-es mellett pedig már a 35-ös is megjelent a mezőnyben. Már persze csak a hátsó keréken, mert elöl vékonyabbat használnak, nyilván a légellenállás miatt…

Forrás: HLN