Mérhetetlen csalódottság – Degenkolb szívszorító bukása, amelyre még sokáig emlékezni fogunk

Kálmán Laci

Frissítve 11/04/2023 - 18:40 GMT+2

Hosszú idő óta a legjobb versenyét futotta John Degenkolb a vasárnapi Paris-Roubaix-n. Jó erőben volt, stabilan ott volt a top 7-ben, úgyhogy akár a győzelem is, de a dobogó mindenképp benne volt a pakliban. Aztán jött az ominózus bukás, amelyet Mathieu van der Poel és Jasper Philipsen hozott össze, de ő esett el benne. Dege szerencsére vissza tudott ülni, és megjött hetediknek. Legalább.

Paris - Roubaix : Degenkolb bukása

De ki tudja lesz-e még esélye dobogóra állni a Roubaix-n vagy bármelyik másik nagy klasszikuson?

A célba érkezés után John Degenkolb testbeszéde mindent elárult. Jól láthatóan a gyász korai fázisain ment éppen keresztül.

Azonnal a feleségéhez, Laurához ment oda, és szorosan magához szorította őt. Poros arcával lefelé bámult. Nehéz volt megmondani, hogy az elképesztő igénybevétel vagy az őt elragadó érzelmek miatt vörösödött el annyira.

Paris - Roubaix Men

Paris-Roubaix 2024: Ki állítja meg Van der Poelt, mikor lesz a verseny, és milyen az útvonal?

07/04/2024 - 10:23

A két gyermeke mellette állt, nézték az eget, a rajongókat, és érthető módon nem is igazán foglalkoztak azzal a szenvedéssel, amin a papa keresztülment. Degenkolb még a rajt előtt vidáman mutogatott egy zöld csokitojást, amelyet az egyikük készített.

A verseny után azonban Dege újra és újra visszajátszotta magában a bukás pillanatát. Azt, amikor a mindent eldöntő kockaköves szektorban, 17 km-re a céltól bekerült a két Alpecines, Mathieu van der Poel és Jasper Philipsen közé, akik nem értették meg egymást. És milyen az élet? Ő húzta a rövidebbet.

A későbbi győztes holland épp akkor támadott, amikor a csapattárs Philipsen elmozdult jobb oldalra. Van der Poel és Dege válla összeért és a német került a földre.

John Degenkolb brach in Tränen aus

Fotó: Imago

Bő fél percet kellett várnia a kerékpárcserére, ami ilyenkor egy örökkévalóság. Kezét érthető módon csalódottan, frusztráltan a magasba emelte, és a jó ég tudja, mi játszódhatott le a fejében, miközben egyedül tekert be a velodrome-ba.

Az éremnek persze mindig két oldala van. Hetedik hely a Paris-Roubaix-n. Az első top 10 az évben. A nagy öreg újra nagy formában. 34 évesen öt évvel volt idősebb, mint bárki más az elől lévők közül. Simán állta a sarat a fiatal generáció erőtől duzzadó harcosaival szemben. Semleges szurkolóként nem lehetett nem drukkolni a mindig mosolygós német úriembernek.

A célba érkezés után először úgy tűnt, azonnal a média rendelkezésére áll. Aztán ahogy odaért, először lehajtotta a fejét, mintha hirtelen belemart volna a fájdalom a történtek miatt.

„Azt tudom, hogy a jobboldalon voltam, aztán hirtelen Philipsen jobb oldalra mozdult, én pedig a következő pillanatban már ott voltam az árokban. Aztán Mathieu préselte magát keresztül, és lökött a nézők felé az út szélére. Mivel nekem már nem volt hely, elestem.”

Nagyon fáj a bal vállam, de azt, amekkora a csalódottságom, le sem tudom írni. Rég nem voltam már ott egy ilyen komoly meccsben. Nagyon jó versenyt futottam, és nagyon szomorú vagyok, hogy egy igazán jó eredmény lehetősége elúszott a számomra.

„Nyilván nem én voltam a legerősebb, de a Roubaix az Roubaix. Itt bármi megtörténhet, ha egyszer ott vagy az elől lévők közt, ennyire közel a célhoz.”

John Degenkolb

Fotó: Eurosport

Degenklob 2015-ben már megnyerte egyszer a versenyt, az azt megelőző évben pedig másodikként zárt Niki Terpstra mögött. Sőt, a 2018-as Touron nem véletlenül épp a pavés szakaszt sikerült behúznia.

Fontos tehát neki ez a verseny, ez a környék, és nem csak akkor fontos, amikor fürdőzni kell a sikerben. Amikor 2019-ben megtudta, hogy pénzügyi problémák miatt veszélyben van a juniorverseny, azonnal akcióba lépett. Létrehozott egy alapítványt a verseny megmentésére, és saját maga is 10 ezer euróval járult hozzá ahhoz, hogy a fiatalok is összemérhessék erejüket a kocaköveken.

„Amikor meghallottam, hogy baj van, egyértelmű volt, hogy mindent meg kell tenni, hogy elkerüljük a legrosszabbat” – mondta 2019-ben. „Egyrészt, mert különleges a kapcsolatom ezzel a versennyel, másrészt pedig, mert nagyon fontosnak tartom támogatni a fiatal tehetségeket. Annak idején én is sokat profitáltam abból, hogy segítettek a szervezők, a szponzorok.”

Visszatérve a vasárnap történtekre, elkerülhetetlen volt a Van der Poelra és Philipsenre vonatkozó újságírói kérdés, mármint, hogy okolja-e őket a bukásért. Dege nagyvonalúan válaszolt, nem véletlenül írtuk fentebb, hogy úriember.

„Most nem akarok semmit sem mondani, mert még nem láttam a felvételeket. Visszaemlékezni pedig elég nehéz.”

A két Alpecienes megvárta, hogy célba érjen. Egyből odamentek hozzá, és próbálták őt megnyugtatni, a sajtónak pedig ők is diplomatikusan nyilatkoztak.

„Elnézést kértem, de nem hiszem, hogy hibáztunk” – mondta Philipsen. „Egy pillanat műve volt, de persze sosem jó, ha valaki bukik.”

Tolle Geste: Sieger Mathieu van der Poel (Mitte) und der Zweite Jasper Philipsen trösten den am Boden liegenden John Degenkolb

Fotó: Getty Images

„Nem láttam a képeket, úgyhogy nem tudom, hogy az én hibám volt-e vagy egy nézőé, esetleg egy bukkanó” – mondta Van der Poel. „De, ha az én hibám volt, elnézést kérek. Nem volt szándékos, ez egy versenybaleset volt.”

Szép dolog a bocsánatkérés, de Dege ettől még újra és újra átéli majd a történteket, hetekig kísértik majd őt a bukás pillanati. És a lelke biztos, hogy nehezebben gyógyul majd, mint a válla.

A Nagyfőnök valamiért nem az ő kezét fogta most odafönn.

via escapecollective.cc, stickybottle.com

Gent - Wevelgem