Politikai kihívások, gyenge konkurencia: Miért éppen Ruanda szervezi a kerékpáros világbajnokságot?

Tíz évvel ezelőtt egy afrikai kontinensen rendezett világbajnokság ötlete még elég hihetetlennek tűnt. A 2006-ban Gabonban életre hívott és a profik számára is nyitott Tropicale Amissa Bongo volt a legfontosabb verseny egészen a 2009-ben indult Tour du Rwandáig.

A svájci Aigle-ben, az UCI székhelyén az afrikai kerékpársport fejlesztése nem igazán tartozott a prioritások közé. Az egyiptomi Mohamed Azam, az Afrikai Konföderáció (CAC) örökös elnöke, és alelnöke, a marokkói Mohammed Belmahi jelenléte a vezetőségben elegendő volt a látszat fenntartásához.

Senki sem törődött igazán azokkal az afrikai országokkal, ahol a kerékpározás kultúrája valahogy mégis nagyon mélyen gyökerezett, és már a gyarmati idők óta hagyományai voltak. Gyakran csak ígéretekre futotta, vagy legfeljebb négyévente, az UCI elnöki választási kampány idején tett egy-egy látogatásig tartott az érdeklődés a vezetés részéről.

2017-ben, a norvégiai Bergenben megrendezett világbajnokság mellett tartott választási kongresszus előtt azonban David Lappartient rájött, hogy Afrika is táplálhatja a kerékpározás globalizációs programját, ahogyan az 1980-as években Latin-Amerika, majd egy évtizeddel később Ázsia és Óceánia is tette. Így ő lett az első elnökjelölt, aki megígérte, hogy a világbajnokságot egyszer még az afrikai kontinensen rendezi meg.

Akkoriban, a leköszönő elnök Brian Cooksonnal szemben, a franciának kevés esélyt adtak. Minden kontinensnek 9 szavazati joggal rendelkező küldöttje volt (kivéve Óceániát, amelynek 3 küldöttje volt), és Lappartient csak Európára számíthatott. Az afrikai világbajnokság megrendezésének ígérete azonban Mohamed Azamot és a CAC-t is az ő oldalára állította.

Ruanda azonban nem várta meg Lappartient megválasztását, hogy a kerékpározás fejlesztésébe belevágjon. A kelet-afrikai Nagy-tavak régiójában már akkor is virágzott a sportág, sőt, egy World Tour-verseny vagy a világbajnokság megrendezésének ötlete már korábban is foglalkoztatta a ruandai Freddy Kamuzinzit és a francia Olivier Grandjeant, akik akkoriban a Tour de Rwanda társszervezői voltak. Nem mellesleg Jean-Claude Hérault, aki a kilencvenes években a Tour de France helyettes igazgatója volt, szintén támogatta az ötleteiket.

Alig több mint húsz évvel a tuszik elleni népirtás után Paul Kagame, a 2000 márciusa óta hatalmon lévő köztársasági elnök úgy vélte, hogy a sportnak politikai eszközként kell szolgálnia országának felemelkedéséhez.

"A sport minden bizonnyal segített nekünk" – mondta még 2021 májusában a L'Équipe-nek.

A tragédia után mindenki megpróbálta behozni az új ötleteit, úgy gondoltuk, hogy a kerékpárversenyek jobbak lennének, mint az autóversenyek, mert a kerékpár már régóta része volt a mindennapi életünknek. Ez az egyik legelterjedtebb közlekedési eszközünk" – mondta.

Jonathan Boyer, az első amerikai a Tour de France-on 1981-ben, Bernard Hinault korábbi csapattársa, 2006-ban szinte véletlenül fedezte fel Ruandát – még azt sem tudta pontosan, hol van a térképen. Egy barátja győzte meg, hogy rendezzenek ott hegyi kerékpárversenyt fából készült bringákkal. Boyer beleszeretett az országba, és több mint tizenöt évig ott is élt.

Boyer "hatalmas potenciált" látott a biciklitaxisokban, és elhatározta, hogy feleleveníti a belga gyarmati időkből (1920–1962) ismert kerékpárversenyeket. Az út szélén figyelte a gyerekeket, hogy közülük kik lehetnének jövőbeni bajnokok fix sebességű bringáikon.

Később edzőközpontot alapított Musanzéban (akkori nevén Ruhangeri), a vulkánok és a gorillák nemzeti parkjának lábánál, kétórányira a fővárostól, Kigalitól. A központ ma is működik, az UCI kontinentális edzőközpontjaként minősítést is kapott, és a külföldi kerékpártúrázók számára is kihagyhatatlan úti cél lett.

A világbajnokság megrendezése gyorsan egyértelmű céllá vált a ruandai vezetés számára.

"Mert a kerékpársport fejlődött a leggyorsabban" – magyarázta Kagame 2021-ben. "A Tour du Rwanda hozzájárul az ország gazdaságához, mert nemzetközi érdeklődést kelt. Ahogy az Arsenallal és a PSG-vel kötött partnerségünknél is volt, ebből is mindenki profitálhat."

2019-ben hivatalosan is benyújtották a pályázatot. Néhány hónappal később Marokkó is bejelentkezett erre, de végül nem vitték végig a folyamatot.

2021 szeptemberében, David Lappartient két ruandai látogatását követően, az UCI megadta a 2025-ös rendezés jogát az ASO technikai, valamint a belga Golazo logisztikai támogatásával.

Azóta sok szó esett a vb-ről, már jóval azelőtt is, hogy 2022-től a ruandaiak által támogatott M23 milíciák összecsaptak volna a Kongói Demokratikus Köztársaság reguláris erőivel a határon.

A belga diplomácia, amely szoros kapcsolatban áll Kinshasával, a kongói fővárossal, igyekezett beleszólni a regionális geopolitikába, sőt, megpróbálta hitelteleníteni a világbajnokság ruandai megrendezését is.

Idén júniusban aztán Washingtonban békemegállapodás született, ami lehetővé tette, hogy az afrikai kontinens első országúti világbajnoksága minden akadályt legyőzzön.

A Ruandában rendezendő világbajnoksággal kapcsolatban egyébként többféle aggály is felmerült az elmúlt időszakban: egyrészt az emberi jogi szervezetek bírálják az ország vezetését, különösen Kagame rezsimjét, ami miatt a rendezés "sportswashingnek", azaz sporton keresztüli imázsjavításnak tekinthető.

Másrészt biztonsági és logisztikai problémákra hívták fel a figyelmet: van aki kifogásolja, hogy néhány versenyszakasz közel esik a Kongói Demokratikus Köztársasággal határos konfliktusos területekhez, ami fokozott kockázatot jelenthet.

Emellett anyagi terheket is említenek: az utazás, szállás, felszerelés költségei magasak, bizonyos szövetségek fontolóra vették, hogy csak kisebb létszámmal – vagy fiatalabb korosztály nélkül – vesznek részt.

A kötelező oltások, a magaslati körülmények, és a versenyútvonal kiigazításainak hiánya szintén sokak szerint korlátozza a mezőny sokszínűségét és esélyegyenlőségét.

Voltak, akik biztosak voltak abban, hogy az utolsó pillanatban módosítani kell majd a helyszínt, de egy nappal a rajt előtt már biztosnak látszik: az egykori álom valóság lett, 2025. szeptember 21-én elrajtol a történelem első országúti kerékpáros világbajnoksága az afrikai kontinensen.

Forrás: részben L’Équipe