Amikor a pénz mindent felülír: így vásárolta fel öt év alatt Szaúd-Arábia a sportot

A sport brandépítő, imázsjavító hatása nem új keletű dolog, már a 30-as években felismerték autoriter rezsimek a nemzetközi figyelemben rejlő potenciált. 1934-ben Olaszország rendezte a labdarúgó-világbajnokságot (végül meg is nyerte a tornát), 1936-ban pedig Berlin volt az olimpia házigazdája; Benito Mussolini és Adolf Hitler egyaránt úgy ítélte meg, hogy ezek az események alkalmasak az erődemonstrációra, egyúttal a propaganda terjesztésére.

Ma már konkrét kifejezés is van a jelenségre, ez a sportwashing, amit nehezen lehetne frappáns módon magyarra fordítani, mivel talán a sporttal való tisztára mosás írja le legjobban a lényeget. Ezzel az eszközzel azok az országok szoktak élni, amelyek különböző okoknál fogva javítani szeretnének a nemzetközi megítélésükön, ezért bevásárolják magukat a világ legnagyobb sporteseményeibe szponzori szerződéseken, csapatokon, vagy konkrét versenyeken keresztül.

Bár a sportwashingot elsősorban diktatórikus berendezkedésű országokhoz szokás kapcsolni, és a leglátványosabb módon kétségtelenül ezek művelik, azért arra is van példa, hogy demokratikus berendezkedésű régiók használják fel sikeresen a sporteseményeket imázsjavításra. A jelenséggel évek óta foglalkozó Helen Lenskyjpéldaként a 2000-es sydneyi olimpiát és az ausztrál őslakosok megdöbbentő helyzetét hozta fel.

Az őslakosok a megnyitóünnepségen kiemelt szerepet kaptak, énekeltek, táncoltak, általánosságában kellemes élményeket tápláltak a nézőkbe. Lenskyj azt tapasztalta, hogy még a torontói egyetemen dolgozó kollégái is úgy vélték, csodálatos élmény volt látni, mennyire szépen reprezentálták az őslakos kisebbséget. Vagyis a megnyitóünnepség üzenete célba ért, miközben emberjogi szervezetek változatlanul arra hívták fel a figyelmet, hogy rendszerszintű problémák vannak az országban.

Igazán látványos méreteket akkor ölt a jelenség, amikor az emberjogi téren elmaradottabb területekre kerül egy nemzetközi sportesemény. Létező mítosz, amivel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság előszeretettel igazolja a helyszínválasztásokat, hogy a nemzetközi figyelem, a nyugati társadalmak felé nyitás elősegítheti ezekben az országokban a demokratizálódás folyamatát. Ez a jelenség azonban legfeljebb ideig-óráig létezik, már ha egyáltalán.

Az olimpia és a demokrácia vonatkozásában 1988 az egyetlen pozitív példa, ám a szakértők szerint ebben az esetben sem a játékok okozták a dél-koreai rendszerváltást, legfeljebb csak gyorsították valamelyest a folyamatot. 2008 után viszont semmilyen pozitív változást nem jegyeztek fel az emberjogi szervezetek Kínában, sőt, a helyzet inkább csak romlott, elég az ujgur kisebbség, Tibet vagy Hong Kong esetére gondolni.

Az imázsjavításban gondolkodó országok számára nem is feltétlenül az események jelentik a fő vonzerőt, hanem a sportolók, akik a versenyeken keresztül közvetve, az esetek többségében az akaratukon kívül, az ország arcaivá lépnek elő. A sportolók mozgástere általában szűk ezekben az esetekben, reálisan senkitől sem várható el, hogy lemondjon egy esetleges olimpiai aranyról, vagy hogy egy aktuálisabb példát hozzunk, az F1-es világbajnoki címről.

„Hogy jól érzem-e itt magam? Azt mondanám, hogy nem. De ez nem az én választásom volt. A sportág vezetése döntött arról, akár helyes, akár nem, hogy itt lesz a verseny. Fontosnak tartom, hogy amíg itt vagyunk, tegyünk valamit a tudatosság növelése érdekében” – fogalmazottLewis Hamilton a hétvégi, szaúd-arábiai futam kapcsán. A hétszeres világbajnok egyre többször nyilvánít politikai véleményt, áll ki a kisebbségek jogai mellett, legutóbb az LMBTQ emberek helyzetére hívta fel a figyelmet.

Valamelyest ki lehet fogni a sportwashing vitorlájából a szelet azzal, ha az esemény arcának szánt sztárok véleményt alkotnak az országokban tapasztalt helyzetről, azonban gyakran előfordul, hogy nincs erre egyáltalán lehetőségük. Bizonyos sporteseményeken – ilyen például az olimpia – kimondottan tiltják a politikainak minősített véleménynyilvánítást, sőt, a játékok esetében még a nézőket is korlátozzák a jogaikban ezen a téren.

Sportfogyasztóként könnyebb azonosulni ezzel az állásponttal, elvégre az emberiségnek elenyésző része néz kimondottan azért sporteseményeket, hogy aztán ott is a mindennapok lövészárkában találja magát. Az viszont végtelenül cinikus hozzáállás a jogtulajdonosoktól, hogy elviszik az eseményeiket olyan helyekre, ahol kimondottan a maguk politikai céljaikra akarják felhasználni azokat, a jelenségről szóló kritikákat viszont nemes egyszerűséggel megtiltják.

A közel-keleti országok közül az Egyesült Arab Emirátusok és Katar évtizedes viszonylatban folytatja a nagy nemzetközi eseményekből való bevásárlás hagyományát, jelen vannak a főbb motorsportos versenyeken, saját futballklubot üzemeltetnek az európai topligákban, és a sort még a végtelenségig lehetne folytatni. Szaúd-Arábia viszonylag későn, 2016-ban kapcsolt rá erre a folyamatra, de ebben az öt évben is megdöbbentően nagy befolyásra tett szert.

Nemzetközi sakkversenyektől kezdve a golfon át egészen a labdarúgásig bezárólag mindenhol érdekeltséget szereztek maguknak, a Guardian szerint alsó hangon 1,5 milliárd dollárt (közel 500 milliárd forintot) költöttek el nemzetközi eseményekre, és ebben az összegben a Premier League-ben szereplő Newcastle felvásárlása, és a projektre várhatóan elköltött pénzek még nem is szerepelnek. Ma már szinte nehezebb olyan sportágat találni, amihez nincs köze az országnak.

Mohammed binSalman koronaherceg öt évvel ezelőtt hirdette mega „Vízió 2030” névre elkeresztelt programot, amelynek az volt a fő célja, hogy csökkentsék az ország olajfüggőségét és több pillért biztosítsanak a gazdaságnak. Bár a projekt elméletben a gazdasági mellett társadalmi változásokat is magával hozott volna, és valamelyest lazítottak is a szelepen, 2018 óta például vezethetnek a nők, a rezsimnek ellenálló aktivisták változatlanul a börtönnel néznek farkasszemet.

A királyság ebben az időszakban is több nemzetközi botrányt okozott: beavatkozott a jemeni háborúba, amely több mint 100 ezer halálos áldozattal, köztük 12 ezer civil életével járt. Szakértők szerint a halálesetek legalább kétharmadát Szaúd-Arábia agresszív légicsapásai okozták. Nagy visszhangot váltott ki Jamal Khashoggi 2018-as meggyilkolása is: az amerikai titkosszolgálat szerint az újságíró elleni merényletről maga a koronaherceg döntött.

Az ország a nemzetközi sporteseményeken keresztül két legyet ütne egy csapásra: egyfelől elterelné a figyelmet az emberjogi botrányokról, másfelől pedig az új, nyitott és barátságos Szaúd-Arábia képét közvetítené a Nyugat felé. Hosszú távú megállapodással rendelkeznek a Forma-1 és a Forma-E vezetőségével, három év alatt 145 millió dollárt fizetnek a Spanyol Labdarúgó-szövetségnek a négyfősre hizlalt Spanyol Szuperkupa megrendezéséért, és az Olasz Szuperkupát is megvásárolták.

Nagy visszhangot váltott ki, amikor a szervezők bejelentették: bár kilátogathatnak a nők a Juventus és a Milan ütközetére, ezt csak férfi kísérettel tehetik meg. 2018 óta a Serie A-ban többször felhívták a figyelmet a nők elleni erőszakra, és sokan rámutattak Olaszországban a két üzenet közötti ellentmondásra, valamint a képmutatásra. Erre Gaetano Micciché, az olasz liga akkori elnöke végtelenül cinikusan csak annyit mondott: korábban még ennyi szabadságuk sem volt a szaúdi nőknek.

Sokáig csak kisebb szeletek jutottak a labdarúgásból az olajállamnak, idén azonban a Premier League jóváhagyta a Newcastle tulajdonosváltását, és szaúdi kézbe került a nagy múltú klub. Kezdetben az angol liga tiltakozott a felvásárlás ellen, elsőre el is gáncsolta a projektet, idénre viszont – legalábbis a Premier League közleménye szerint - biztosítékokat kaptak arra vonatkozóan, hogy a klubot megvásároló PIF működése független lesz a szaúdi államtól.

Mostanáig a legnagyobb lépéseket a motorsportban tudták megtenni, 2018-ban otthont adtak a világsztárokat felvonultató gálaeseménynek, a Race of Championsnek, 2019 óta Rijádban rendezik az FE szezonnyitó duplafutamait (és ez 2022-ig így is lesz), 2020-tól pedig a Dakar-ralit is a szaúdi sivatag látja vendégül. A legnagyobb dobás azonban kétségtelenül az F1-es versenyhétvége, amely – pláne így, hogy valódi tétje is van – minden korábbinál nagyobb figyelmet irányít az országra.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.