Moscon: "Az emberek nagy része nem kedvel, de pont leszarom"

Gianni Moscon tisztában van vele, hogy követett el hibákat a múltban. Tudja, hogy korábban gyakran meggondolatlanul cselekedett, és hogy a viselkedése olykor helytelen és elfogadhatatlan volt. „A pályafutásom elején voltak olyan helyzetek, amiket jobban kellett volna kezelnem” – ismeri el rögtön.

Az olasz versenyző ugyan nem nevezi nevén ezeket a helyzeteket, de mondataiból sejthető, hogy arra a 2017-es esetre utal, amikor rasszista megjegyzéseket tett Kevin Rézára a Romandiai körversenyen, amiért Réza fdj-s csapattársa, Sebastian Reichenbach egyenesen „a sportág szégyenének” nevezte őt. „Semmi személyes nem volt ebben, egy versenyszituáció volt, a dolgot pedig gyorsan tisztáztuk egymás között” – idézi fel a most 29 éves Moscon. „Tényleg, őszintén sajnálom, ami akkor történt.”

Az incidens idején Moscon még a Sky-t erősítette, a brit csapat pedig akkoriban épp doppingvádakkal nézett szembe Bradley Wiggins kapcsán („Jiffy Bag”-ügy), így az ő rasszista botránya csak egy újabb csepp volt a pohárban. „A média nagy sztorit csinált belőle. Ez tökéletes alkalom volt arra, hogy még inkább támadják a Sky-t, és én okot is adtam nekik erre. Attól kezdve pedig minden rezdülésemre ugrottak.”

És Moscon adott még néhány újabb okot arra, hogy se a versenytársai, se a szurkolók ne zárják a szívükbe. 2018-ban kizárták a Tour de France-ról, amiért az egyik szakaszon megütötte Élie Gesbert-t, a 2020-as Kuurne-Brüsszel-Kuurnén pedig hozzávágta a bringáját a belga bajnok Jens Debusscheréhez. Mindezek után Moscon – érthető módon – hamar a mezőny főgonoszává avanzsált, akit mindenki joggal utálhatott, a médiában pedig rá is sütötték a rosszfiú-címkét, amit, magyarázat ide vagy oda, nehéz levetkőzni.

– mondja Moscon

Debusschere négy éve, a „kerékpárdobálós” eset után azt állította, ha a mezőnyben végeznének egy felmérést Mosconnal kapcsolatban, azt az eredményt kapnánk, hogy 90% utálja őt. Az olasz viszont másképp látja ezt.

A közösségi média korában Moscon nem tudja elkerülni a szitkozódó üzeneteket, de nem tulajdonít ezeknek semmilyen jelentőséget. „Nem vagyok olyan ember, aki kommenteket olvasgat. Megírni egy negatív kommentet időt és energiát vesz igénybe, és ha megteszed, akkor te vagy a probléma. Én nagyon ritkán kommentelek, akkor is csak pozitív dolgokat. Az emberek azért írnak ilyen szarságokat, mert nincs jobb dolguk. Én már nem veszem ezeket magamra, maradjon az ő problémájuk. Sokat gondolkodtam korábban azon, hogy ez mennyire nem fair, de idővel megértettem és megtanultam, hogyan kell kezelni a kommenteket, és hogyan legyek erősebb.”

Moscon sokszor kissé nyersen fogalmaz, de szavaiból kiérezhető, hogy valóban megbánta korábbi tetteit, és nem akar még egyszer ugyanabba a folyóba lépni. Azt viszont senki se várja tőle, hogy esdekelni fog mások bocsánatáért és szeretetéért.

„Nem viselkedem most sem másképp, mint eddig” – jelenti ki Moscon. „Mindig egyenesen el fogom mondani, amit gondolok, és szerintem ez a legjobb út. Hosszú távon az emberek látni fogják, hogy nyílt lapokkal játszom, és hogy nincs semmi rejtegetni valóm, és talán megkedvelnek. Az igazság mindig kiderül, én pedig nem fogok állítani magamon.”

Moscon története azonban nem csak a botrányokról szól. Egy észak-olasz földműves család gyermekeként, almafák tövében, traktort vezetve nőtt fel, és noha tehetségéhez sosem fért kétség, az eddig elért 11 profi győzelme nem tükrözi a valós tudását. 2021 végén távozott az Ineostól az Astana kedvéért, amire egy új esélyként és tiszta lapként tekintett, de egy igazi katasztrófa lett belőle.

„Mindenki tudja, hogy nem éppen úgy sültek el ott a dolgok, ahogy szerettem volna. Sosem tudtam a legjobb formámat nyújtani. Az első astanás évemben a coviddal küzdöttem, 2023-at meg kulcscsonttöréssel kezdtem” – magyarázza.

Az Astanának kellettek az eredmények, így amikor csak lehetett, versenyeztették Moscont, aki viszont egy nehezen diagnosztizálható bakteriális fertőzés miatt az utóbbi két szezonban sosem érte el a csúcsformáját, és ideális felkészülés hiányában rengeteg DNF került a neve mellé. Kálváriájáról egy korábbi interjújában is beszélt: „Orvosról-orvosra jártam, beutaztam fél Európát, közben olyan hát- és derékfájdalmaim voltak, hogy összecsuklottam és nem voltam képes felállni.”

„Nehéz volt, tényleg rossz állapotban voltam, és reménytelenül vártam, hogy megjöjjön a forma, ami nem történt meg” – tette hozzá Moscon, aki 2021 júliusa óta vár az újabb győzelemre.

Ilyen előzmények fényében nem csoda, hogy többször a visszavonulást fontolgatta. „Amikor nehezen mennek a dolgok, könnyű feladni, hogy ne kelljen újra átélni a kudarcot. De a jövőben ettől csak erősebb leszek. Mindig érnek majd kudarcok a kerékpársportban, a magánéletben és a munkában is, de amikor sikerül ezeket átvészelned, az a legjobb dolog.”

Az idei tél egyik legmeglepőbb átigazolási híre volt, hogy Moscon a Soudal – Quick-Stephez szerződik, Lefevere azonban vállalta a kockázatot, így az olasz versenyző kapott egy remek lehetőséget arra, hogy újra beindítsa a karrierjét. „Kellett nyomnom egy reset-gombot, teljesen új környezetre volt szükségem, hogy megismerjek új embereket és új nézőpontokat. Szerintem a többség még mindig a Quick-Stepet tartja a legmeghatározóbb csapatnak az egynaposokon, úgyhogy kifejezetten várom, hogy a klasszikus soruk tagja legyek.”

2021 őszén Moscon jó úton haladt a győzelem felé azon az igazán pokoli, esős Roubaix-n, amikor egyedül maradt az élen 53 kilométerre a céltól, aztán jött egy defekt, majd egy bukás is, és jelentősnek tűnő előnye gyorsan elolvadt. „Ha azon a napon nyertem volna, talán máshogy alakul a karrierem” – ismeri el. „Ott lenne a kockakövem a nappalimban, közel a kandallóhoz, de történnek szar dolgok. Már nem agyalok ezen. Nem nézek vissza, csak előre. Tudom, hogy képes vagyok harcolni a győzelemért a Roubaix-n – már párszor bebizonyítottam, a második profi évemben is ötödik lettem. Fekszik nekem az a verseny, és jó lenne, ha egyszer sikerülne megnyerni, de ha nem jönne össze, akkor is tudom, hogy én mindent megtettem.”

Hogy sikerül-e Mosconnak valaha levetni magáról a botrányhős-címkét, megbocsátanak-e neki a bringarajongók a korábbi botrányaiért, és a mezőnyben is elfogadják-e olyannak, amilyen, az még kétséges, de egyvalami biztos: „A legrosszabb esetben a farmom mindig ott lesz nekem.”

Forrás: Rouleur App