A baleset után rögtön tudta, hogy baj van, de még nem tudta, mekkora.
A kórházban kiderült, hogy eltört a medencéje, kificamodott a csípője, elszakadtak a térdszalagjai és sérült a meniszkusza. Az orvosok ekkor nem tudták, versenyezhet-e még újra.
Valgrent a bukása után gyermeke és várandós felesége várta otthon. Ahelyett, hogy hazai közönség előtt harcolt volna szakaszgyőzelemért a Toruon, egy kőkemény küzdelem várt rá, először is azért, hogy bicegés nélkül járni tudjon.
Route d'Occitanie
Valter Atit kicsinálta a sivatagi hőség, de végigküzdötte a királyszakaszt
19/06/2022 - 06:14
Tudta, hogy hónapok telnek majd el, míg újra kerékpárra ülhet, ám a visszatérésében egy pillanatig nem kételkedett.
„Nagyon szeretem a munkámat, és bármit megtennék érte, hogy visszakaphassam” – mondta Valgren. „Nem akarom egy sérülés miatt abbahagyni, mindig is akkor akartam befejezni, amikor már nem érzek késztetést a versenyzésre. Még nem tartok itt. Szeretem az életem. Arra, hogy nem vagyok kerékpárversenyző, egyelőre gondolni sem tudok.”
Az Omloop és az Amstel korábbi győztese most minden energiáját a felépülésbe fekteti. A legjobb orvosokkal, a legmodernebb módszerekkel dolgozik, és a mai napig hord térdszorítót, hogy azzal is gyorsítsa a gyógyulását.

Michael Valgren győzelme az Amstelen, 2018-ban

Fotó: Imago

Iszonyú kemény meló a rehabilitáció. Minden arról szól, hogy erősítse a medencéjét és gyógyítsa a csípőjét. Reggeli után minden nap másfél órát dolgozik a térdhajlító gépen, ezután elmegy egy három és fél órás fizioterápiára. Ebéd után ismét a térdével foglalkozik több órát, majd jegeli az ízületet. Most már eljutott oda, hogy legalább 45 percet tekerhet egy speciális görgőn, három részletben.
Mivel a felesége hamarosan világra hozza második fiukat, ő az ideje nagy részét ágyban tölti. Úgyhogy Valgren a fennmaradó idejében gondoskodik a családjáról. A kisfiát ő viszi suliba, és ő is megy érte, bevásárol, segít a főzésben.
„Egy hónapon belül megszületik a második gyermekem, és én készen akarok állni az érkezésére. Erős apja akarok lenni a gyerekeimnek. Ez nagyon nagy motiváció a számomra.”
Persze hiányzik neki a kerékpár, az országút. A fizioterápia nem olyan nagy móka.
„A heti 30 órás edzések után hirtelen belecsöppentem abba, hogy semmi állóképességi edzést nem végzek. És ez így megy már hónapok óta. Ez azért is nehéz, mert a kemény edzésekből energiát nyer az ember. A fizió az más, az csak a fájdalomról szól. Próbálom ezt az időszakot a lehető legjobban átvészelni, de iszonyúan hiányzik már egy igazi, izzadós, magas pulzusszámú edzés.”

Michael Valgren

Fotó: Getty Images

Azért az, hogy újra tud tekerni, nagy megkönnyebbülés volt a számára.
„Ez felért egy győzelemmel. Lehet, hogy kicsit korai volt, amikor először megpróbáltam, de nem tudtam már várni. Baromi jólesett.”
Most már legalább látja a fényt az alagút végén, fel tudja mérni, hogy hol tart. Eddig csak csinálta a gyakorlatokat, voltak, jobb és rosszabb napok, de a fejlődést nem igazán érzékelte. A görgő legalább már egy viszonyítási pont lett a számára.
„Ebben a mozgástartományban túl sok fájdalom nélkül tudok dolgozni, igyekszem erősíteni a medencémet és a csípőmet. Ezekben a sérülésekben az legalább jó, hogy a kerékpár segít a rehabilitációban, nekem pedig ez a munkám. Most már tudom, hogy jó úton vagyok, hogy felülhessek majd egy igazi keróra. Egyre nagyobb a térdem mozgástartománya, végre már egy teljes pedálfordulatra is képes vagyok. Szóval haladok előre.”
Ez a görgő nem az álmai netovábbja, nem a Côte d’Azur, nem a Provence-Alpok, de legalább valami.
„Ami most van, a jelenlegi helyzethez képest kielégítő. Tudok hozzá alkalmazkodni. Elég fura a pozícióm a görgőn, de ez is rendben van nekem. Most a kényelem a fontos, nem a teljesítmény. Az majd akkor jön, ha visszamegyek az országútra.”

Michael Valgren bronzérmes lett a világbajnokságon, 2021-ben

Fotó: AFP

Hamarosan eljön ez is. Már tud tekerni, most egy kis erőt kell gyűjtenie. Hogy ne érezze magát sürgetve, Valgren az EF utánpótláscsapatával kezdi majd meg a 2023-as felkészülést.
„Őszintén szólva nehéz megmondani, mikor leszek újra teljes értékű versenyző. De jó kezekben vagyok, és kőkeményen dolgozom.”
Ez a visszatérés pályafutása eddigi legnagyobb kihívása. Lenyomni egy 250 km-es klasszikust, iszonyú kemény dolog. De végigcsinálni egy több hónapos rehabilitációt, országút és közönség nélkül, és közben gondoskodni a családjáról, talán még annál is komolyabb teljesítmény. Talán ez utóbbi még inkább megmutatja egy ember jellemét.
via efprocycling.com
Tirreno - Adriatico
Vajon mit gondol most Evenepoel a Tirreno szervezőiről?
12/03/2022 - 09:21
Paris - Roubaix
„Csak az volt a kérdés, hogyan éljük túl” – a Paris-Roubaix hősei mesélnek
06/10/2021 - 18:04