"Az élet megtanított arra, hogy tovább kell lépni” – hosszú idő után újra interjút adott Cavendish

Amióta a hét elején hivatalosan is bejelentették, hogy az Astanához szerződött, Mark Cavendishnek már nem kell bujkálnia új csapata edzőtáborában, az Alicante melletti Alteában. Persze, az éles szemű környékbeliek és az újságírók már a hivatalos bejelentés előtt posztolgattak a közösségi médiába olyan fotókat, amiket nem nagyon lehetett máshogy értelmezni, mégse lehetett 100%-ig biztosra mondani, hogy tudjuk, mi vár Cavendishre.

És nem csak az elmúlt hónapok történései miatt.

A 37 éves versenyző, aki Eddy Merckx-szel együtt tartja a Tour de France szakaszgyőzelmek rekordját (34), mozgalmas hónapokat tudhat maga mögött: 2022-es csapata, a Quick-Step nem vitte el a Tour de France-ra, majd utána szerződést sem hosszabbított vele; az új állomáshelye, a Jérôme Pineau fémjelezte B&B Hotels pedig a párizsi önkormányzat kihátrálása után csődöt mondott. Ehhez jött még az is, hogy megkezdődött a tárgyalása egy 2021-es ügyének, amikor az angliai otthonában őt, feleségét és három gyermekét késsel fenyegették meg egy rablásnál.

Cavendish azóta nem nagyon nyilatkozott a történtekről, de pár napja a L’Équipe újságírói Spanyolországban utolérték, a csapat szállodájában tudtak kérdezgetni tőle.

Vino (Alexandre Vinokourov, a menedzser) decemberben hívott fel, miután a Pineau-féle projekt kikerült a képből. Ősszel még lett volna pár másik csapat is, ahova mehettem volna, de nyilván ezek onnantól kezdve nem voltak már aktuálisak, hogy igent mondtam a B&B Hotelsnek.

A kulcs az volt, hogy Vino megkeresett, méghozzá nagyon optimistán. Persze, ez a többi csapatnál is megvolt, de itt most nem volt mit tárgyalgatni, minden szuper könnyen ment. Itt nem kellett bizonygatnom, hogy mit tudok, nem kell versenyeznem a helyért… Az elmúlt években az volt a legnehezebb számomra, hogy nem tudtam nyerni, sőt, hogy egyáltalán lehetőségem sem volt nyerni. Itt viszont világosak a célok, amiket el akar velem érni, és ez nagyon üdítő változás. Tulajdonképpen egyetértettünk mindenben.

Néhány hónapja nem adtam interjút, minden, amit rólam írtak, csak spekuláció volt, ami azért elég frusztráló. Természetesen sok minden történt mostanában a magánéletemben, aggódom a családom biztonsága miatt is, de nagyon hálás vagyok Vinonak és az Astanának, hogy időt adtak arra, hogy erre koncentráljak, hogy meggyőződhessek arról, hogy a családom jól van. Már ez is jól mutatja a csapat hangulatát és mentalitását. Ilyennek kell lennie. Most rendkívül boldog vagyok, a csapat nagyon jól fogadott.

Magától értetődően az a legfontosabb, hogy visszatérjek a Tour de France-ra. Mindenki tudja, hogy az egész karrieremet a Tourra alapoztam, a Tour miatt lett olyan nagyszerű a pályafutásom, mint amilyen. Imádok versenyezni, úgyhogy ha újra ott lehetek…

Nem hiszem. Állandóan téma ez a rekord-dolog, de ezek nem tőlem jönnek, ezek csak feltételezések. Egyébként szép, hosszú pályafutásom volt, és emiatt szerencsésnek érzem magam.

Ez idő alatt sokat fejlődtem emberként, gyerekeim születtek, és mindezekkel együtt arra is rájöttem, hogy célommá vált, hogy inspiráljak másokat. A gyerekeim nem csak az én eredményeimet nézik, hanem csodálják a többiek teljesítményét is. Így – ha csak egy kicsit is – hozzá tudok járulni ahhoz, hogy más gyerekek is megtapasztalják azt, amit az enyémek, akkor folytatni akarom, ameddig csak bírom.

Nagyon szerencsés voltam, hogy több lehetőségem is volt, néhány egészen különleges ember állt mellém. Viszont nem állok még készen arra, hogy erről beszéljek, de azt csak ismételni tudom, hogy tényleg rengeteg alaptalan pletyka keringett rólam.

Elég idős vagyok már ahhoz, hogy tanuljak abból, ami a múltban történt. A párizsi projekt nem úgy sikerült, ahogy reméltük, de semmi értelme sincs csak ülni a fenekeden és sajnáltatni magad.

Az élet megtanított arra, hogy egyszerűen tovább kell lépni. Mert hát tovább kell lépni. Vino megkeresése kissé váratlanul ért, de csodálatos meglepetés volt.

Nem hiszem, hogy tisztességes lenne hozzászólnom. Elköteleztem magam a projekt mellett, de az nem úgy alakult, ahogy reméltem. Jérôme Pineau az egyik leghűségesebb és legszorgalmasabb csapattag volt, akit valaha ismertem. Nem tudom, mi történt, de biztos vagyok benne, hogy volt néhány álmatlan éjszakája, amikor megpróbálta megoldani a helyzetet. A többiről nem hiszem, hogy nekem kellene ítéletet mondanom.

Nyilvánvalóan szeretek nyerni, de szeretek együtt dolgozni a többiekkel is, vagy akár megtanítani másokat a sprintelés művészetét.

Egyesek véleményével ellentétben nem tartozom azok közé, akik a legtöbbet keresik a kerékpársportban, és a pénz nem is volt számomra különösebb motiváció az elmúlt években. Egyszerűen csak szeretem, amit csinálok. Láttam ennek a nagyszerű sportágnak a fejlődését, sokat változott, mióta elkezdtem, de hát ez van, ezzel együtt kell élnem.

December közepén Alexander Vinokourov felvette a telefont, hogy megpróbálja meggyőzni Mark Cavendisht, hogy csatlakozzon az Astanához, ami egyébként egy elég gyenge évet tudhat maga mögött (5 győzelem, de egy sem World Tour-szinten).

„Én csak azt mondtam neki, hogy versenyeket fogunk nyerni" – mondta a kazah menedzser mosolyogva.

Vinokourov tudja, hogy egy szezon alatt nem fog tudni igazán hatékony felvezető vonatot összerakni, de az biztos, hogy Cavendish mellett lesz néhány versenyző, akik bizonyíthatnak ebben a szerepben.

Ott van például Cees Bol, akit a csapat szintén a hét elején szerződtetett, és aki Pineau-éknál is Cav segítője lett volna, de ott van még Martin Laas (ő a Borától jött) és a fiatal orosz Gleb Syritsa, akit nemes egyszerűséggel egy igazi "szörnyetegként" mutattak be.

Forrás: L’Équipe