Valter Attila: „Amikor tudod, hogy mindjárt itt a Giro, a háromhetes edzőtáborban is motivált vagy”

Nyolcvankét óra, 2200 kilométer és 52.000 méternyi szintkülönbség.

Valter Attila majdnem három hetet töltött a Teidén, csendben, nyugalomban készült, csak magára és az edzésekre kellett figyelnie. Ennek megfelelően minőségi munkát végzett az idei fő versenye, a május 4-én rajtoló Giro d’Italia előtt. Vasárnap viszont vár még rá egy nagy egynapos, a Liège-Bastogne-Liège, ahol már tavaly is indult, így valamennyire ismeri a versenyt.

Atival a Teidén töltött 21 napról, a közelmúltban történt sok bukásról és Van der Poel esélyeiről beszélgettünk, de szóba került az is, milyen gulyáslevest készít a Visma szakácsa.

De gyorsan elment és nagyon jólesett. Nyilván imádok otthon lenni, de ott mindig van mit csinálni, magaslaton viszont csak az edzésre meg a pihenésre figyelsz. Nincs más dolgod, csak a tekerés, majd a regeneráció, így mindig motiváltan mész neki a következő napnak. Ezért lehet minőségi munkát végezni.

Négyen voltunk versenyzők, bár Cian három nappal később jött fel, és olyan 5-6 fős stáb segített minket. Két masszőr, egy szakács és egy edző volt velünk, de váltásban, ők cserélgették egymást. Az edzőtábort segítség nélkül azért elég nehéz lenne megoldani. Nem főznek rosszul a hotelben, de ha hamburgeren vagy steaken kívül valami egészségesebbet szeretnél, azt már nehéz megoldani. Nem vicc, de a tésztát például olyan rosszul készítik, hogy inkább rizst ettünk. Bár azt sem lehet folyamatosan, három héten át. Elég leegyszerűsített menüvel toltuk, de természetesen mindent vezettünk a Foodcoachban. Zöldség-hús-rizs, másnap saláta-rizs-hal és ezeket váltogattuk. Mondjuk egyszer volt gulyás.

Előre megmondtam, hogy kritikus leszek, de komolyan mondom, hogy teljesen jó volt. Meg is dicsértem őket.

Azért elég drága a hely, szóval sok turista nem aludt ott, bár egyszer egy magyar párral azért összefutottam. Inkább kerékpárosok bérelték ki a szobákat, velük tele volt a hotel. Bora, Astana, Polti, vagy például a quick-stepes Cerny egyedül. Mi versenyzők azért elég sokan voltunk.

Ha kizárólag szakmailag nézem, akkor ez. Jók az utak, bár azért van forgalom a turisták miatt. Livigno más, főleg, ha többen vagytok. Ott egy városban laksz, van élet, boltok meg éttermek. A Teidén viszont csak egyetlen hotelben lehet aludni és kizárólag edzeni tudsz.

Gyorsan elmegy a nap, főleg amikor dupla edzésünk van. Hoztam magammal könyveket, sorozatoztam, meg délutánonként picit aludtam. Ami meg az útvonalakat illeti, ezen pont gondolkodtam, hogy igazából legtöbbször otthon is egy megszokott irányba mész, és az sem unalmas. Mi a három hét alatt elég kevésszer mentünk ugyanarra. Tignes-ből egy irányba tudsz lemenni, itt például van négy lehetőséged legurulni. Meg amikor tudod, hogy mindjárt itt a Giro és jön a fő versenyed, elég motivált vagy. Akkor teljesen jó itt eltölteni három hetet.

Erre nehéz válaszolni, én sem tudom az okát, de az biztos, hogy mi sajnos kifejezetten szerencsétlenek vagyunk. Sem Jonasra, sem Woutra nem volt jellemző, hogy sokat esne. Elég ritka szerintem, hogy ennyi sztár sérül meg egyszerre, illetve az sem gyakori, hogy ilyen sok a tüdőt ért sérülés. Én idén semmi változást nem vettem észre a mezőnyben, eddig is gyorsan mentünk. Fejlődnek a csapatok, a versenyzők egyénileg, egyre jobbak a bringák, így folyamatosan gyorsulunk, de én belülről semmi különöset nem vettem észre.

Indul Pogačar és Van der Poel, így talán nem mi leszünk a fő esélyesek. Szerintem nálunk megint Tiesj lehet a legjobb, nagyon bízom benne, főleg azok után, hogy sérülten nyomta le a tavaszi egynaposait, óriásit szenvedett, nem kevés áldozatot hozott a csapatért. Már a tavalyi Liége-en is érte mentem, mert éreztem, hogy erősebb nálam. Lehet vasárnap is ilyesmi lesz a forgatókönyv, de majd verseny közben úgyis beszélünk. Illetve itt van Mick van Dijk, aki eddig szintén nagyon erős, nálunk akár ő is opció lehet. Nekem jók a megérzéseim, de magaslatról jövök, elég régen mentem, szóval tényleg bármi lehet.

Persze, ha Pogi nem indulna, én egyből őt mondanám fő favoritnak. A Redoute-tal már lehetnek gondjai, de ha kibírja a Côte de la Roche-aux-Faucons-t, ami tényleg egy komoly hegy, akkor megnyerheti. Csak itt lesz Pogačar, és nála az a fogalom nem létezik, hogy nincs formában és valahol nem megy jól.