Lefevere: „A kerékpárban is volt szuperliga, ugyanígy elbukott”

A Quick Step csapatfőnöke szokásos jegyzetében emlékszik vissza a csapatok elszakadási kísérletére az UCI rendszeréből, és von párhuzamot a focis Szuperliga rövid életű kísérletével.

Az elmúlt héten közelről követtem az európai fociban a Szuperliga körül zajló eseményeket. 12 csapat szerette volna létrehozni a saját versenysorozatát, az amerikai befektetési bank, a JPMorgan Chase támogatásával. Az ő csekkük 3,6 milliárd dollárról szólt, ami természetesen vörös posztóként hatott a mélyen eladósodott klubok számára.

A bejelentés pillanatában tudtam, hogy mi lesz a vége. Ismerem a „szökevény ligák” koncepcióját a kerékpársportból és tudom, hogyan reagálnak rá a szövetségek. 2004 és 2007 között az első sorban harcoltam az UCI, a Tourt szervező ASO és a csapatokat tömörítő IPCT közötti háborúban. Ez utóbbinak elnökéül is megválasztottak, utólag sajnos azt mondom, csak rövid időre.

Az IPCT volt a csapatok első kísérlete arra, hogy több reklámbevételt generáljanak maguknak, mivel már akkor éreztük, hogy a szponzoroktól való teljes függés nem egészséges a sport számára. Akkoriban az UCI és az ASO között elég komoly ellentét volt a Pro Tour létrehozásáról, utóbbi szövetsége a csapatokkal pedig kialakulóban volt a közös ellenséggel szemben. Egy saját sorozatot terveztünk, benne az ASO versenyeivel és újakkal megtámogatva. Ennek reklámbevételeiből a csapatok profitáltak volna.

Az ASO kezdte a harcot azzal, hogy hirtelen a Francia nemzeti naptár részévé nyilvánította a Párizs-Nizzát, ezzel lényegében kivonva az UCI irányítása alól. Ami utána történt, az ugyanaz, de tényleg pontosan ugyanaz, amit a múlt héten láttunk. Egy felháborodó szövetség, ami azonnali szankciókkal fenyegeti a versenyen megjelenő csapatokat. Nem akartak versenybírókat küldeni, a versenyen indulókat pedig kizárták volna a világbajnokságról és az olimpiáról. Mintha csak a szövetségeknek lenne egy kisokosuk szökevény versenysorozatok esetére, mert ez teljesen ugyanaz, ami a héten történt.

A sebesség, amivel a csapatok elköteleződtek majd kihátráltak a Szuperliga mögül, szintén nagyon hasonlított a mi kezdeményezésünkre. Akkoriban volt a Fuentes-ügy, ami miatt nagy hangsúlyt akartunk fektetni a dopping elleni küzdelemre. Felmerült a biológiai útlevél ötlete. Ma már ez egy hivatalos WADA módszer, de tisztázzuk, a csapatok találták ki.

Létrehoztunk egy doppingellenes szabályzatot, ami egyebek mellett kimondta, hogy nem szerződtethetünk korábbi vétkest. Mindenki egyetértett, amíg a US Postal le nem igazolta Ivan Bassót. Egy szavazás következett ezután, hogy kizárjuk-e őket, vagy sem. Ennyi volt. Egy szökevény liga csak addig életképes, amíg a csapatok benne egy oldalon állnak.

Az ilyen szétválások dinamikája gyakran teljesen groteszk. A fociban a Juventus elnöke, Andrea Agnelli például kettős játékot játszott: egyszerre volt a Szuperliga nagy szekértolója, közben az UEFA elnök Aleksander Ceferin jó barátja, aki még a lányának is keresztapja. Az UCI és az ASO konfliktusában pedig a két szervezet végül inkább az együttműködés mellett döntött, mi csapatok pedig üres kézzel maradtunk.

Az elszakadás szelleme azonban még ma is kísérti a bringázást. 2011-ben ott volt a World Series of Cycling, ami mögé a Rothschild csoport állt volna be alapítónak. Ma a Velon az IPCT továbbélése, az UCI meg ott zargatja a csapatait, ahol tudja. A csata folytatódik, én azonban már nem harcolok. Tisztelem a kollégákat, akik igen, de nekem az IPCT után elegem lett a politikából. Már nem hiszek abban, hogy a szökevény liga több lenne egy távoli álomnál.

Forrás: Het Nieuwsblad