"Egy pelenkát is be kellett volna tenni a gatyámba" - Kőkemény sztorik az 1995-ös világbajnokságról, ahol egyetlen belga sem ért célba

Kolumbia, 1995. Egy kerékpáros világbajnokság, ahol minden adott volt a káoszhoz: 2600 méteren levegő után kapkodó versenyzők, drogbárók az utak mellett, éjszakai buszút a maffiaklánok között, fegyveres katonák az edzéseken… és végül egy történelmi blama. Harc a hegyekkel, saját testükkel – és a szégyennel: egyetlen belga sem jutott el a célig.

Harminc évvel ezelőtt, 1995-ben a kolumbiai Duitama rendezte a kerékpáros világbajnokságot.

A nyolcvanas évektől kezdve egyre több kolumbiai jelent meg az általunk jól ismert versenyeken, az európai szövetségek mégis évekig próbálták megakadályozni, hogy Kolumbiában legyen világbajnokság - hát hogy lehet vb-t rendezni egy olyan dél-amerikai országban, ahol a drogkartellek uralkodnak?

Túl messze van, túl bonyolult lenne, túl veszélyes - mondták. (Ismerős érvek, igaz?). De az UCI keresztülvitte az akaratát: Duitama megkapta a rendezés jogát.

Kerékpár

Del Toro: "Pogačar a legjobb, akit valaha láttam, de Merckx a sportág legnagyobbja"

20/10/2025 - 18:22

Az Andok szívében, 2600 méteres magasságban, ahol még a madarak is levegő után kapkodnak, valahol a drogkartellek árnyékában, szokatlan körülmények között csapott össze a világ elitje. A belga csapat számára viszont gyorsan beigazolódtak a félelmek, számukra az egész esemény rémálommá vált: egyetlen versenyzőjük sem ért célba.

Hét "önkéntes" a nagy nevek helyett

Eddy Merckx szövetségi kapitány kétségbeesetten kereste a jelölteket, de a nagy nevek – Museeuw, Bruyneel, a fiatal Vandenbroucke – sorra nemet mondtak. "Nincs ott keresnivalónk" – üzente mindegyikük. Végül hét "önként jelentkezőt" sikerült összeszedni valahogy: Luc Roosen, Peter Verbeken, Geert Verheyen, Geert Van Bondt, Kurt Van de Wouwer, Nico Mattan és Wim Vansevenant.

Többségük alig volt pár éve profi, Mattan pedig például nyíltan tiltakozott, de a csapata kötelezte: mennie kellett. Egyedül a fiatal Vansevenant örült a kalandnak: "Egy 800 lelkes faluból, Bovekerkéből jöttem, 16 éves koromig csak tehenet, disznót és nyulat láttam. Most eljuthattam Kolumbiába. Hát mikor juthatnék el még egyszer oda?"

Magaslati edzőtábor és az első aggasztó jelek

A felkészüléshez két hetet töltöttek Coloradóban, 2300 méteren. Az újdonság mindenkit megviselt, akkoriban még nagyon nem volt bevett gyakorlat a magaslati edzőtáborozás.

Mattan szervezete teljesen kikészült, edzeni sem tudott, két hétig gyakorlatilag a szállodában ücsörgött, a többiek pedig hóban, monoton hegyi körökön gyakoroltak, mert egyetlen út maradt csak, amit nem zárt el a hó. Vansevenant viszont erről az élményről is lelkesen mesélt: "Egy medvét láttak a többiek, én meg egy fekete párducot láttam átfutni az úton!"

Maffiacsaládok, fegyveres kíséret és halálfélelem

Október elején érkeztek meg Kolumbiába, ahol már a buszút is életveszélyesnek tűnt. A sofőr minden piros lámpán sietve áthajtott, mert – mint később kiderült – "minden kereszteződésnél maffiacsaládok álltak".

Közben a járgány alattuk úgy zörgött a 200 kilométeres buszúton, hogy azt hitték, soha nem érnek oda, ráadásul egyre hidegebb lett, a végén már 3-4 kabátban várták a megérkezést.

A szállodában aztán nem a megszokott kényelem, hanem vasrácsok az ablakokon és a kilincsek helyett reteszek az ajtókon várták a sportolókat. Az edzésekre fegyveres motoros kísérte őket, a hátára csapott gépkarabéllyal.

Nem ez volt az egyetlen dolog, ami eltért attól, amihez Belgiumban hozzászoktak. Az élsportolók – különösen a kerékpárosok – elrablása gyakorlatilag mindennapos volt Kolumbiában az 1990-es években. Egy kis váltságdíj ugyebár mindig jól jött volna értük cserébe...

Thierry Marie,Laurent Madouas és Richard Virenque a 95-ös vb-n

Fotó: Getty Images

Kudarc a kronón, bohózat a mezőnyben

Eljött hát a vb kezdete. Az időfutamon Nico Mattan teljesen szétesett. Merckx attól félt, fel sem tud menni a hegyre az időfutam-kerékpárjával, ezért az autóból odaszólt neki, hogy váltson bringát és menjen a sima országútijával. Mattan menet közben átült a másikra – bohózatba illő jelenet volt, amit senki más nem csinált.

A mezőnyverseny előtt pedig becsúszott még egy legendás történet: az emelkedőn felfelé maximum 10 km/h-val kínlódó belgákat egy nagyjából 12 éves helyi fiú simán lehagyta egy ócska bringával.

"Esküszöm. Annyira meredek volt ott fent. Kúszva mentünk felfelé, talán tízet mentem óránként, és hirtelen ott volt ez a helyi srác, úgy 12 éves lehetett, simán elhajtott mellettünk a max. 50 eurós biciklijével. Profik voltunk, 24 évesek vagy idősebbek, akiknek néhány nappal később a világbajnokságon kellett volna részt venniük. És az a srác gyorsabban tekert nálunk. Akkor azért már tudtuk, hogy merre van az arra..." - mesélte Mattan.

Egyenként hullottak el

A 265.5 kilométeres mezőnyversenyen 15 kört kellett megtenni, de alig, hogy elkezdődött, sorra jöttek a feladások. Ott kezdődött, hogy aki legjobban várta, Vansevenant betegség miatt el sem tudott indulni.

Ami különösen borzolta a kedélyeket, az az El Cogollo volt, egy 6 kilométeres emelkedő, átlagosan 9%-os meredekséggel és egy alig 3000 méter alatti csúccsal. Na, ezt kell(ett volna) tizenötször megmászni.

Mattan egy bukás után kiszállt, Van Bondt is így járt valamivel később. Van de Wouwer és Verheyen az ötödik körben álltak meg, utána Roosen is feladta.

Az utolsó talpon maradó versenyző a 29 éves Verbeken elég jó hegyimenő volt, de esélye sem volt Indurain, Pantani, Olano vagy Virenque lábaival szemben. Hivatalosan a tizenegyedik körben adta fel, miután már csak a mexikói Arroyo társaságában tekert – aki végül célba ért a 19. helyen, közel 38 perc hátrányban.

Csatatér és teljes belga kudarc

A 106 indulóból mindössze húszan fejezték be a versenyt. Abraham Olano (Spanyolország) defekttel, szakadó esőben nyerte meg a világbajnoki címet, Miguel Indurain és Marco Pantani előtt. Belgium azonban teljes csődöt mondott – akárcsak Hollandia, ahonnan szintén senki sem ért célba.

Merckx már a vb előtt megjósolta: semmi esélyük nem lesz.

Végül aztán tényleg nem maradt más feladata a legendás bringásnak, mint 70 kilométerrel a vége előtt beülni a helyszíni kommentátor, Michel Wuyts mellé közvetíteni – miközben a világ döbbenten nézte, hogyan válik a duitamai vb a belga kerékpársport egyik legnagyobb kudarcává.

Ezer és egy okból marad emlékezetes ez a világbajnokság

A kokainügyletek miatt, amelyeknek több csapat is szemtanúja volt a saját szállodájában – "mi viszont semmit nem vettünk észre belőle" – mondta Verbeken.

Az útvonal miatt, amelyet közvetlenül a vb előtt, az éj leple alatt még gyorsan leaszfaltoztak. "A Calí-kartell fizette" – suttogták az esetről.

Azért, ahogyan a kolumbiaiak megpróbálták előnyhöz juttatni hazai kedvencüket, Oliverio Rincónt, azzal, hogy szó szerint az ő kertjén vezették át az útvonalat.

Meg persze a hírhedt Cogollo lejtmenete miatt is: "100 km/h-val száguldottunk lefelé" – mesélte Vansevenant.

Egy pelenkát is be kellett volna tenni a gatyámba."

Az eredeti cikk a Het Nieuwsblad oldalán jelent meg.

Kerékpár

Elkényeztetett fiatalok, Evenepoel-imitátorok, és a versenyző, akinek lenne esélye Merckx ellen

18/08/2025 - 09:04

Kerékpár

Indurain figyelmeztetése Pogačarnak: „A stressz nagyon ki tud babrálni az emberrel”

12/08/2025 - 19:50