"Legbelül még mindig utálok veszíteni" – Jakobsen csapatváltásról és új kezdetről

Jakobsen történetét a horrorbukástól a csodával határos visszatérésig sokszor elmeséltük már mi is, a Netflix meg is filmesítette, azonban a 27 éves holland sprinter nem szeretné, ha ez a történet határozná meg a karrierjét – hálás, hogy még itt lehet, és azt csinálhatja, amit a legjobban szeret. Egyszerűen csak boldog, hogy újra kerékpárra ülhet azok után, hogy a 2020-as lengyel körversenyen majdnem tragikus kimenetelű balesetet szenvedett, mesterséges kómába került és a túlélesért kellett küzdenie. Új esélyt kapott, amit két kézzel ragadott meg.

Most azonban a profi pályafutásában is új fejezetet nyitott azzal, hogy dsm-firmenich PostNL csapatához igazolt, ahová ugyan komoly célokkal érkezett, de nem vár azonnali sikereket.

„Egyelőre nem stresszelek azon, hogy nyerek-e vagy sem. Most fontosabb az, hogy megismerjek mindenkit a csapaton belül, és majd utána jönni fognak a győzelmek is” – mondja Jakobsen. „Tudom, hogy a fizikai adottságaim alapján a Jóisten is sprinternek teremtett, de nem csak ezen múlik a siker; képes vagyok lehajtott fejjel dolgozni azért, amit akarok, és ezt élvezem is, beleteszem a munkát és meghozom a szükséges áldozatokat is.”

Vitán felül áll, hogy egy Tour- és öt Vuelta-szakaszgyőzelemmel a neve mellett Jakobsen korunk egyik legjobb sprintere, de emberként sokkal több ennél, és sikerességét is erre vezeti vissza. A hozzáállást ugyanolyan fontosnak tartja, mint a gyorsaságot, így sok tanulmányt olvas arról, hogyan fejleszthető a mentális erő, és a Quick-Stepnél töltött időszaka alatt sportpszichológussal is együtt dolgozott.

„Igyekszem képezni magam a modern pszichológia terén, főként azzal kapcsolatban, hogyan kell kezelni a nyomást és a stresszt. Nem mindig könnyű, de racionálisan kell megközelíteni a dolgot, nem emocionálisan” – magyarázza Jakobsen. „Kell, hogy legyen egy terved, és arra kell fókuszálnod. Időnként viszont muszáj egyet visszalépned, hogy aztán kettőt léphess előre.”

Noha rendkívül tudatos, már-már tudományos módon áll a versenyzéshez, Jakobsen legfőbb motivációja, ahogyan mindig is, a győzelem. Ezért szeretett bele a sportágba, és ezért is lett belőle sikeres versenyző. Az előző szezonja viszont – egyben az utolsó a Soudal–Quick-Step mezében – csalódás volt a számára; a Tour de France-t 11 szakasz után kellett feladnia, és végül egyetlen WorldTour-szintű győzelemmel zárta az évet.

„Nyilván nem a tavalyi volt a legjobb szezonom. Sikerült szakaszt nyernem a Tirrenón, és szerintem jó úton haladtam a Tour de France előtt. Buktam a Touron, amiből nehezen tudtam regenerálódni, de aztán összeszedtem magam és elmentem a dán körversenyre, ahol két győzelmet is szereztem, ezzel pedig nagyon elégedett voltam” – tekint vissza Jakobsen, aki 2023-ban a keszthelyi befutót is behúzta a Tour de Hongrie-n.

Jakobsen nem győzi hangsúlyozni, harag nélkül váltak el útjaik a Quick-Steppel. Mióta Remco Evenepoelban meglátták a potenciális Tour de France-győztest a belga csapatnál, egyre inkább az összetettre fektetik a hangsúlyt a háromheteseken, és ezt Jakobsen is teljesen megérti. Neki azonban, sprinterként, ez jóval szűkebb mozgásteret jelentett volna. Mindez persze nem tette könnyebbé a döntését, hogy otthagyja a csapatot, amellyel karrierje legnagyobb sikereit érte el, és amely átsegítette élete legnehezebb időszakán.

A csapatváltás nemcsak új arcokat, hanem merőben új felszereléseket is hozott magával, és Jakobsen nem is tagadja, az utóbbiakkal nehezen barátkozott meg. A cipőkkel például különösen meggyűlt baja, de a szezonrajtja sikerült orvosolni a problémákat, és már kezdi magát komfortosan érezni a dsm-firmenichnél.

A dsm a mezőnyön belül híres-hírhedt szigoráról és furcsa szabályairól, ami természetesen Jakobsennek is amolyan kultúrsokk volt a Quick-Step után, de úgy véli, csak profitálhat a holland csapat nem szokványos edzésmódszereiből. Az pedig jócskán megkönnyíti számára az átállást, hogy a dsm-től megkapja azt, ami a legfontosabb volt számára: a csapat teljes támogatását a Grand Tourokra.

„Azt hiszem, ennek a csapatnak az a nagy előnye, hogy összeraknak egy, kizárólag a sprintekre koncentráló csoportot, és az edzőtáborokban meg az otthoni edzéseken is nagyobb hangsúlyt fektetnek a sprintre, mint a Soudal–Quick Step. Remélem, ezt a specifikus edzésmunkát a versenyeken is tudom majd kamatoztatni, az adataim máris sokat javultak” – fejti ki Jakobsen. „Ez a csapat tényleg a szakaszgyőzelmekre megy rá, különösképp a háromheteseken, és nekem ehhez arra van szükségem, hogy egy komplett sort kapjak magam mellé. És ezt itt megkapom, úgyhogy boldog vagyok náluk.”

Jakobsen kiemeli, a dsm a rosszul sikerült sprintek elemzésében is más megközelítést alkalmaz, mint a Quick-Step, minden esetben megpróbálják a pozitívumokat kiszűrni, ahelyett, hogy hagynák magukba roskadni a bringásaikat egy-egy gyengébb eredmény után. A dsm-firmenich keretének átlagéletkora ráadásul viszonylag alacsony, ami szintén újdonság Jakobsen számára, aki most többségében nála fiatalabb srácokkal dolgozik együtt, így mentorszerepben is helyt kell állnia.

„Ők még csak ismerkednek a WorldTour-versenyekkel. A régi csapatomban sokáig én voltam a legfiatalabb versenyző, és nagyon sok tapasztalt ember vett körül, úgyhogy csak figyelnem kellett rájuk. Most viszont én vagyok az, aki próbálja átadni a tapasztalatait a többieknek, és aztán remélhetőleg, ha együtt fejlődünk, egy szuperül működő csapat leszünk” – mondja Jakobsen.

Egy sikeres sprintfelvezetés záloga, hogy meglegyen a bizalom a csapattagok között, és mivel a mai sprintermezőny talán minden korábbinál erősebb, az ütőképes vonat elengedhetetlen ahhoz, hogy a nagy versenyeken elérje céljait. Ugyan Jakobsen még győzelem nélkül áll 2024-ben, a szezon első néhány versenyét sikerként könyveli el, hiszen felvezető embereivel fontos tapasztalatokat szereztek élesben.

Higgadtságával és analitikus felfogásával Jakobsenből remek csapatkapitány válhat a dsm-nél, aki nemcsak magából, hanem a társaiból is mindig a legjobbat szeretné kihozni. Az idei célokat illetően pedig nem óvatoskodtak, hiszen a Girón és a Touron is rámennek a szakaszgyőzelmekre. Jakobsen tudja, hogy magasan van a léc, de hisz magában és az elvégzett munkában.

– szögezi le Jakobsen.

Egy pechesebb szezon után, egy új csapat színeiben Jakobsen motiváltabbnak tűnik, mint valaha. Sokat mond róla emberként, hogy 2024-ben nem csupán a saját örömére szeretne sikereket elérni, hanem a csapattársaiért is, hiszen pontosan tudja, milyen sok áldozatot hoznak a többiek azért, hogy egyáltalán legyen esélye a győzelmekre.

„Legbelül még midig utálok veszíteni. Amikor úgy jövök el egy versenyről, hogy nem szereztem jó eredményeket, befejező emberként engem terhel a felelősség a sikertelenségért, de ez csak még inkább motivál, hogy fejlődjek” – hangsúlyozza. „Végül is azért kezdtem el kerékpározni, hogy versenyeket nyerjek.”

via Rouleur