Miért Torino kapta a 2024-es Giro-rajtot?

Fossacesia, Budapest, Torinó, Monreale, Bologna, Jeruzsálem, Alghero, Apeldoorn. Az elmúlt nyolc évben háromszor is külföldről rajtolt a Giro d’Italia, bár 2020-ban a koronavírus azért szépen borította a terveket.

Ennek ellenére a versenyt szervező RCS Sport a közelmúltban sokszor vitte el Olaszországtól távol a kezdést, jövőre viszont ismét otthon rajtol a Giro.

Torinóban lesz a következő nagy rajt, magyarra fordítva a "helyi Gödöllőn", Venaria Realéban. Mindössze tíz kilométerre a városközponttól, Torino északi részén, nem messze a Juventus új, 2017 nyarán átadott stadionjától.

Venaria Reale főleg a Savoyai ház uralkodói által használt kastélyról (La reggia di Venaria Reale) híres, a II. Károly Emánuel által megrendelt – és eredetileg vadászháznak megálmodott épület – 1997 óta a világörökség része.

Itt kezdődik 2024. május 4-én a Giro, az első szakasz során pedig a Milánó-Torinóról ismert supergai emelkedőt is teljesíti a mezőny.

A 2. szakasz hegyi befutóval zárul, méghozzá az Oropán, ahol hat éve nem járt a mezőny. Ha Oropa, akkor 1999 és Marco Pantani, jövőre lesz 25 éve a legendássá vált győzelemnek, ez pedig kihagyhatatlan ziccer volt az RCS Sport számára.

A 2024-es rózsaszín trikón ott szerepel majd a „Solo il fato li vinse” vagyis „Csak a sors győzte le őket” mondat, amit Olaszországban természetesen mindenki a Grande Torino tragédiájával azonosít.

A negyvenes évek legendás, szinte legyőzhetetlen csapata - amely 1946 és 1949 között sorozatban négy bajnoki címet szerzett, illetve felállított egy mai napig érvényes, 88 meccses hazai veretlenségi rekordot - megkerülhetetlen része az olasz labdarúgás történetének, épp az ő emlékük miatt ad ki az RCS egy 75-ös számmal ellátott vintage, azaz a korabeli stílusnak megfelelő, gyapjúból készült rózsaszín trikót.

A supergai tragédiára természetesen minden évben megemlékeznek Torinóban, de most a Girónak köszönhetően nagyobb figyelmet kaphat az évforduló.

A Torino csapata 1949 május 4-én egy lisszaboni gálameccs miatt ült repülőre, mivel Xico Ferreira távozása alkalmából egy nappal korábban barátságos mérkőzést játszott a Benficával. Másnap a hazaút során azonban a sűrű köd miatti rossz látási viszonyok (meg vélhetően a magasságmérő meghibásodása) miatt a Fiat G.212-es repülő a 670 méter magas Superga-hegy tetején álló bazilikának ütközött.

A katasztrófát senki nem élte túl, 31-en vesztették életüket, köztük a magyar Schubert Gyula. A bajnokságot négy fordulóval a vége előtt megnyerő keretből csak Sauro Tomá maradt életben, aki egy sérülés miatt nem tudott elutazni a csapattal. Talán kevesen tudják, de a lisszaboni búcsúmeccsen sztárvendégként Kubala László is játszott volna, ő azonban a kisfia betegsége miatt végül nem szállt fel a gépre.

A tragédia valóságos sokként érte az egész országot, a bajnokcsapat temetésére majdnem (!) egymilliós tömeg gyűlt össze. Torinóban megállt az élet, a gyárak bezártak és az üzletek sem nyitottak ki. A sokk akkora volt, hogy az 1950-es vb-re az olasz válogatott nem repülővel, hanem hajóval utazott Brazíliába. A bazilika előtti falon mai napig található egy emlékhely, ahol a 31 áldozat neve olvasható. Torinóban minden május 4-én szentmisével emlékeznek a legendás csapatra, Gruiglascóban pedig egy Grande Toro múzeum is megtaláható.

Oropa már egy sokkal kellemesebb évforduló, Marco Pantani 1999-ben ezen a hegyen nyert úgy, hogy egy láncleesés miatt leszakadt, közel egyperces hátrányba került, majd 49 versenyzőt visszaelőzve behúzta a szakaszt.

„Heves volt és kiszámíthatatlan, mindig képes volt a varázslatra. A legkedvesebb emlékem vele kapcsolatban az 1999-es oropai visszazárkózás, mikor az emelkedő alján mechanikai gondjai voltak, majd elszáguldott a fél mezőny mellett, és később meg is nyerte a szakaszt” – mesélte róla Mauro Vegni, a Giro versenyigazgatója.

Az 1999-es Girón Pantani négyszer nyert, de az utolsó előtti nap reggelén (amikor majdnem 6 perccel vezetett összetettben) egy doppingellenőrzés túl magas hematokrit értéket mutatott nála, így az akkori szabályok értelmében nem állhatott rajthoz a folytatásban. Pedig a verseny tisztán az övé volt, hatalmas fölényben tekert, Savoldelli a 21. szakasz rajtja előtt fel sem akarta venni a rózsaszín trikót.

A közeli ismerősei a mai napig ezt a pillanatot jelölik meg a nagy törésként Pantani életben, ami után többet már nem volt önmaga. Legalábbis versenyzőként semmiképp.

De az Oropa örök, a Giro történetének megkerülhetetlen része, épp ezért az RCS Sport nem mehetett el szó nélkül a győzelem 25. évfordulója mellett.