Stephen Roche: "Valter Attila nálam top10 esélyes az idei Girón"

Stephen Roche 1987-ben olyan bravúrt hajott végre, amire a sportág történetében csak egy versenyző, Eddy Merckx volt képes. Ugyanabban az évben nyert Girót és Tourt, majd világbajnokságot. Azaz érdemes odafigyelni a véleményére, és rábízni egy-két szakmai döntést. Mivel a Balaton szerelmeseként imádja hazánkat, adta magát a lehetőség, hogy ő legyen a magyarországi nagy rajt szakmai tanácsadója. Stephen Roche-csal pénteken, a Gundel étteremben megrendezett sajtótájékoztatón ülhettünk le beszélgetni.

A feleségem magyar, négy évvel ezelőtt költöztünk a Balaton partjára, egyből beleszeretettem a környékbe. Siófokon van is egy házunk. Amikor először jártam ott, két dolog tűnt fel: az egyik, hogy közel van a fővároshoz, nagyon szép a táj, vannak jó utak, éppen ezért simán ide lehetne hozni egy nagy körversenyt. A másik, amit azonnal kiszúrtam, hogy milyen sokan tekernek. Hétvégente, a Balaton környékén rengeteg fiatal és családos ül kerékpárra. Furcsa is volt, hogy ehhez képest milyen kevés itt a profi versenyző.

Így van, de ez globális probléma. Sok helyen elveszítjük a fiatalokat 14-15 éves kor környékén, és nyilván Magyarországon is itt a foci, ami nagyon sok gyereket „elvisz”. Ezért is volt jó, hogy Bátorfi Béla anno létrehozta a Pannon csapatát, ami nagy segítséget jelentett Valter Attila korosztályának. Ő a teljesítményével és eredményeivel manapság nagyon sokat tesz azért, hogy az országúti kerékpár egyre népszerűbbé váljon Magyarországon, miközben az infrastruktúra is szépen fejlődik. Erre tehet rá még egy lapáttal a Giro-rajt. De nagyon jó látni, hogy a kormány és a szervezők még ebben a nehéz időszakban is mindent megtettek azért, hogy innen rajtoljon a Giro.

Lehet, de a Giro-rajt ezen is rengeteget segíthet. A három szakasz miatt a sportág egyre többet szerepel a médiában, az emberekhez eljutnak a hírek, és ha május 6-án Budapestre jönnek, nem lepődnek meg a lezárásokon. Nem dühöngenek majd, hogy nem lehet autózni, hanem felkészülten érkeznek, és azt mondják magukban: de jó, végre láthatom élőben a Girót! Innen már csak egy lépés, hogy a gyerekek beleszeressenek a sportágba, mivel egy óriási élménnyel lesznek gazdagabbak a nagy rajtnak köszönhetően. Ennek az egész három napnak az lehet a legnagyobb hozadéka, hogy változik a gondolkodásmód, és valaki autó helyett heti egyszer mondjuk bringával megy munkába. Vagy vasárnapoként fix programmá válik a közös tekerés a haverokkal.

A Giro egy nyugis, családias rendezvény, a magyarok szeretik az ilyen dolgokat, épp ezért szerintem igenis passzol a verseny Magyarországhoz. Jó helyen lesz a nagy rajt. Ami engem illet, szeretem azt a hangulatot, ami itt a hétköznapok során körülvesz, jó Magyarországon lenni, meg hát ott vannak a sütik...

Igen, imádom őket. Azt érzem, hogy szinte hetente nyílik egy új cukrászda valahol, amit ki kell próbálnom. Az ismerőseink persze azonnal szólnak, ha találnak egy jó helyet. És nézz rám, a magyar sütik ”miatt” felkaptam legalább egy tízest... 😃

Pár szót tudok, próbálkozom, de szerintem mindenkinek jobb, ha a magyarok váltanak angolra. 😃

Mondok egy példát, amit egy jó barátomtól és korábbi Sky-versenyzőtől, Philip Deignantől hallottam. 1989-ben Írországban rajtolt a Tour. Ő akkor volt gyerek, és kimentek az út szélére megnézni a versenyt. Az egyik szakasz után Philip az apja szemébe nézett és azt mondta: "Olyan akarok lenni, mint ők.” Beleszeretett a sportágba. Aztán lehúzott tíz évet profiként. Még a feleségét, Lizzyt is a kerékpársportnak köszönhetően ismerte meg. Szóval, ha ezt el tudjuk érni, hogy a gyerekeket kihozzák a szüleik az út szélére, onnan már csak egy lépés, hogy ők is azt mondják: kerékpáros akarok lenni!

Így van, ez is fontos. Hogy az apuka találjon egy klubot a fiának. De nem feltétlenül kint az úton kell kezdeni. Ott a monti, ahol még a forgalom sem zavar. A másik nagy hozadéka lehet a rajtnak, hogy egy kicsit megszokottabb dologgá válik mindenki számára egy országúti kerékpáros. Jó lenne, ha az autósok nem ellenségként tekintenének egy hétvégén tekerő bicajosra. Nekik is ugyanannyi joguk van kint lenni az úton, mint annak, aki kocsiban ül. Ha egy sofőr idővel nem ellenségként, meg kikerülendő tárgyként tekint a kerékpárosra, hanem teljesen egyenrangú félként, az már óriási eredmény lesz. De ez a pár nap tényleg hatalmas promóciós lehetőséget jelent majd a kerékpársport számára.

Sehol nem veszélytelen. Egyre több a bicikliút, persze, valahol nem a legjobb a minősége, és kint kell menni az úton. De ebben is látom a fejlődést. Megértem a szülőket, akik aggódnak a gyerekükért, ha forgalomban teker, és inkább azt mondja neki: menjél bokszolni vagy focizni. Mivel az biztonságosabb. Ezért is fontos az infrastruktúra, de szerintem ebben is egyre jobban áll Magyarország.

Nem fair dolog nagy nyomást helyezni a vállára, de ennek ellenére, ha ő úgy nyilatkozik, hogy nagyot akar menni az első szakasz végén, az nekem nagyon szimpatikus. Így kell hozzáállnia egy profinak a versenyzéshez, ez a jó mentalitás. Ha valaki azt gondolja magában, hogy "hát igen, nem lenne rossz, ha elöl lennék”, az nem az igazi. De egy valamit ne felejtsünk el, neki már van neve a mezőnyben, ismerik az ellenfelek, nem fogják csak úgy elengedni. Tavaly vagy tavalyelőtt talán senki nem ugrott volna a támadására, és azt se tudják, hogy van magyar a mezőnyben. De Attila már úgy jön a budapesti rajtra, hogy ő lesz az FDJ kiemelt embere. És higgyétek el, ha nevet szereztél magadnak, elkezdenek figyelni rád, és úgy sokkal nehezebb eredményt elérni. Ő már nem az a srác, aki tavaly volt, és ezt a magyar szurkolók is tudják. Éppen ezért lesznek nagy elvárások vele szemben. Hiszen egyre jobban megy, és most hazai pályán, és egy általa jól ismert emelkedőn lesz a befutó. Nálam Attila egyébként top10 esélyes az idei Girón.

Bejutott a legjobb nyolcba, épp az előző héten esett ki. Tényleg ügyes volt, büszke vagyok rá. Nico most abban a fázisban van, hogy a profi évek után próbálja megtalálni önmagát, és kiválasztani azt a tevékenységet, ami a legjobban áll neki. És tényleg érdekli is. Maradt Monacóban, továbbra is ott lakik, de azért pár hónapra mindig hazamegy Dublinba, aminek mindenki nagyon örül a családban. Sportigazgatónként segíti az ír szövetség munkáját, kipróbálta magát az e-scooter világbajnokságon, de úgy érzem rajta, hogy még nem találta meg a testhez álló feladatot. Rajta nem látszanak a kilók, napi 6-8 órát táncolt, még mindig teker, szóval nem veszed észre rajta a visszavonulást.