Biniam Girmay: az afrikai csodasrác, aki öt éve versenyzett először országúton

Ép ésszel már-már felfoghatatlan, amit Biniam Girmay vasárnap elért a Gent-Wevelgemen. Azt eddig is tudtuk, hogy a Wanty 21 éves versenyzője kivételes tehetség, ezt az adottságát pedig többször meg is mutatta az utóbbi két-három évben, de arra, hogy megnyerjen egy ilyen rangú WorldTour-egynapost, talán még ő maga sem látott reális esélyt.

Márpedig megcsinálta. Elment a jó szökéssel, okosan taktikázott, és olyan erővel robbantott egészen korán a célegyenesben, hogy a többieknek tulajdonképpen esélyük sem volt. A „többieknek” szó itt speciel egy Sanremo-győztest is takart, no meg az egész vert mezőnyt, benne világbajnokokkal, olimpiai bajnokokkal és olyan klasszisokkal, akiket öt évvel ezelőtt még Wevelgemtől 5092 kilométerre nézett a tévéből. Öt évvel ezelőtt, amikor nem mellesleg élete első (!) országúti versenyén indult.

A története, amit ő maga mesélt el néhány napja a Het Nieuwsbladnak, filmbe illő. Arra pedig, hogy egy eritreai srácról legyen fő cikk egy belga klasszikus reggelén, szintén nem volt példa még – noha az is nagyot szólt, amikor Daniel Teklehaimanot 2015-ben viselhette a pöttyös trikót a Tour de France-on.

"Eritreából Svájcba költözni egyfajta alkalmazkodás volt. Én hiszem, hogy alkalmazkodni jó. Persze nem az időjárás vagy az ételek miatt. (nevet) Júniusban érkeztem meg. Hiányzott a családom, a barátaim, szülővárosom, Asmara társadalmi élete. Otthon még mindig gyerek voltam, de hirtelen egy másik kultúrában találtam magam, más nyelvet hallottam, és csak telefonon keresztül tudtam tartani a kapcsolatot az otthoniakkal. Európa unalmasnak tűnt, de megtanultam versenyezni. Megtanultam, hogyan kell csapatban menni, hogyan kell bevenni egy kanyart, jó alapot kaptam. Közben sok időt töltöttem a szobámban. Honvágyam volt. Képzeljétek el a fordítottját: egy gyereket Európából Afrikába küldeni szintén nehéz lenne. Három hónap után mentem haza először."

"Az a bizonyos meccs? (nevet) Furcsa, hogy minden belga újságíró folyamatosan erről beszél, de valóban, az első három Svájcban töltött hónapom alatt egyszer megelőztem Remco Evenepoelt. Az UCI-csapatunk akkoriban egy vegyes csapat volt, egy cseh, egy ruandai, két kolumbiai, egy ecuadori, egy mexikói és egy panamai versenyzővel. Mindannyian az UCI programjában voltunk, és együtt laktunk egy nagy lakásban Svájcban. Versenyeztünk Franciaországban és Belgiumban is, és korábban már többször nyertem, mint ahogy aznap is. Fogalmam sem volt, hogy kik a nagy nevek a junioroknál, senkit nem ismertem Európából, aztán kiderült, hogy megvertem a korosztályom nagy sztárját."

Girmay egyébként San Marinóban él a Treknél tekerő Amanuel Ghebreigzabhierral, de a következő, Giro d’Italia előtti heteket (ne felejtsük, láthatjuk őt a magyarországi Grande Partenzán!) otthon, Eritreában tölti, hisz egyrészt a vízuma miatt három havonta haza kell mennie, másrészt alig várja, hogy láthassa a családját, akik közül egyelőre még senki sem kapott vízumot Európába.

Forrás: Het Nieuwsblad, Wielerflits