Fuglsang: Visszavonulás, bunkó motorosok és a majdnem megnyert Tour

Nagy Benjámin

Frissítve 22/11/2021 - 12:09 GMT+1

Az örökifjú dánnak nem alakult túl ideálisan 2021, de jövőre megmutatná, hogy tényleg olyan, mint a jó bor: az idő csak nemesít rajta. Élete egyik legérdekesebb váltása jön, hisz az Astanától az Israelhez igazol, ahol még egészen sokáig láthatjuk őt tekerni, hacsak meg nem unja azt, ami a mezőnyben zajlik.

Jakob Fuglsang

Fotó: AFP

"Nem hinném, hogy valaha is megnyerek egy háromhetest."

2015 óta először idén fordult elő Jakob Fuglsanggal, hogy győzelem nélkül zárjon egy szezont. A 36 éves dánnak ráadásul ez volt az utolsó éve az Astanánál, és a jól sikerült svájci körön kívül (dobogó összetettben) a búcsú messze elmaradt attól, amit szépnek lehet nevezni, pláne úgy, hogy bukások, sérülések, betegségek tették tönkre a terveit.

Kilenc világoskék mezben töltött szezont követően mindenesetre 2022-ben már az Israel Start-Up Nation színeiben fog versenyezni, ahol Chris Froome-mal és Michael Woodsszal elég különleges, rutinos triót alkothatnak majd. Ráadásul úgy vághat neki az új kalandnak, hogy pontosan tudja, a jövő évi Tour de France a hazájából indul.

Kerékpár

Cápamesék: Nibali még nem látja az utódját, de már bánja, hogy nem ment rá a Roubaix-ra

26/05/2023 - 07:32

„Természetesen az egyik legnagyobb célom, hogy ott legyek a Touron. Minden dán versenyzőnek ez most az álma, én pedig nagyon szeretnék élni a lehetőséggel. Elég nyugodtan állok a dologhoz, és nyitott vagyok a csapat ötleteire, terveire. Tisztában vagyok azzal, hogy sokkal inkább kedveznek nekem az egy-és többnaposok, és nem hinném, hogy valaha is megnyerek egy háromhetest, így először is egy jó Párizs-Nizza vagy Tirreno-Adriatico kéne nekem, aztán a klasszikusok, majd a Dauphinén vagy a svájci körön hangolnék a Tourra, ahol a szakaszgyőzelmek mellett rámennék mondjuk a pöttyös trikóra.

Egyértelmű, hogy az Israelnél máshogy, sokkal szabadabban fogok versenyezni, mint az Astanánál. 37 leszek jövőre, nem akarok mániákusan küzdeni azért például a Touron, hogy minden egyes nap jó legyen a helyezkedésem. Megnézzük a naptáramat, de benne van, hogy elindulok a Flandrián, amit az Astanánál 2016 óta nem nagyon engedtek nekem, és akár a Roubaix is játszhat.”

Jakob Fuglsang och Vincenzo Nibali.

Fotó: Imago

Miután elmondása szerint rosszul időzítették a koronavírus elleni oltásait (a második oltást a svájci kör után kapta meg, és fizikálisan érezte a hatását), nem sikerült túl jól a Tour, ráadásul ételmérgezést is kapott, aminek köszönhetően egyrészt kihagyta a párizsi zárást, másrészt a tokiói olimpián messze nem tudott csúcsformában versenyezni.

„Miután kiértünk Japánba, szinte végig az ágyban feküdtem. Szerencsére egy nappal a verseny előtt sikerült összeszednem magam, és meglepő teljesítményt nyújtottam mindenki számára, aki látta és tudta, min mentem keresztül. Persze nem ezt remélem, hisz eredetileg az aranyéremért utaztam volna.

Mindegy, nem szomorkodom, hisz úgy tervezem, három év múlva ott leszek a párizsi olimpián, és ott fejezem be a karrierem.

Lehet, hogy nehéz lesz bekerülni a dán keretbe és nem kedvez majd nekem az útvonal, de egyelőre nem érzem, hogy elfáradtam volna a versenyzésben, és nem is érzem magam 36 évesnek. Boldog vagyok, hogy hároméves szerződést kaptam az Israelnél, ez nyugtat is, hisz ilyen idős bringásokkal általában nem szoktak hosszútávon számolni.”

Kor ide vagy oda, Fuglsang azért érzi, hogy nagyon sokat változott a sportág az utóbbi években. Pozitív és negatív irányban egyaránt.

„Minden durva szinten profibb, mint mondjuk tíz éve. Minden versenyen 100 százalékosnak kell lenned, ha az élen akarsz végezni – a legjobb példa erre, hogy azon a Tour Down Underen is repülnek a srácok, ami néhány éve még csak a kilométereket gyűjtöttük. A technikai változások mellett pedig sokkal nagyobb hangsúly van a részleteken. Komoly belegondolni, hogy ha 2013-ban, amikor hetedik lettem a Touron, olyan számaim és teljesítményadataim lettek volna, mint most, akkor ma Tour-győztesnek mondhatnám magam. Mondjuk csak akkor, ha a többiek nem fejlődtek volna ugyanígy!

Az érem másik oldala, hogy manapság sokkal kisebb a tisztelet a mezőnyben. Mindenki győzni akar, és ez nagyon veszélyes, nézzük csak meg a bukások számát. Beszélhetünk biztonsági intézkedésekről, kordonokról és más dolgokról, de a legnagyobb felelősséget a miénk, a versenyzőké. Ezen változtatni kéne, ahogy a bunkó motorosok hozzáállásán is. Néha versenyeket dönt el az, hogy ki mennyire megy közel a motoroshoz, akiket kizárólag a tv-közvetítés érdekel, na meg néha a hazai versenyzők segítése egy-egy jó húzatással. Ha valami szabályt hoznának végre ezekre, minden sokkal könnyebb lenne. Talán majd egyszer…”

Forrás: velonews.com, cyclingnews, velonews

Országúti Világbajnokság