„Felépültem, mostantól semmi sem állíthat meg” – Froome és a Tour-álmok
Publikálva 27/04/2022 - 12:04 GMT+2
Chris Froome májusban már 37 éves lesz, de az elmúlt évek nehézségei után motiváltabb, mint valaha. Az akarat megvan, az erő még hiányzik, de látja a fényt az alagút végén, hogy legalább megközelíthesse a korábbi szintjét – amiről tudja, hogy már sosem fog elérni, de négyszeres Tour de France-győztesként megtanulta értékelni önmagát, a sikereit és a kudarcait, és esze ágában sincs visszavonulni.
Chris Froome
Fotó: AFP
„A testem készen áll!”
Bár tavaly februárban mi is írtunk arról, hogy Chris Froome egy hangzatos nyilatkozatában az újbóli Tour-sikert tűzte ki célul, az azóta eltelt időszakból is kiderült: ettől nagyon, de nagyon messze jár. A 2019 júniusi szörnyű bukása után (a Dauphiné időfutamának pályabejárása során kettős combcsonttörést, könyöktörést, csigolya- és szegycsonttörést és többszörös bordatörést szenvedett, emellett légmell alakult ki nála) hosszú folyamat kellett ahhoz, hogy a kerekesszékből egyáltalán ismét kerékpárra üljön, és noha a 2020-as szezon elején már versenyzett, az Ineosnál árnyéka volt önmagának, és a helyzet az Israelhez való átigazolása óta sem változott.
Idén két versenyen indult, a Coppi e Bartali összetettjében 86. lett, a Tour of the Alps utolsó szakaszán pedig limitidőn kívül ért célba. A tervek szerint a szezonjának csúcspontja a Tour de France lesz, de csak akkor, ha sikerül bekerülnie a keretbe. Ő úgy érzi, erre megvan az esélye, és a magabiztosságát azzal támasztja alá, hogy most először mondhatta ki: teljesen felépült.
„A testem készen áll! Felépültem, mostantól semmi sem állíthat meg. Minden a kemény munkáról fog szólni, a súlyom lefaragásáról, az erőm és a formám növeléséről, fokozásáról. Tudom, nagy lépéseket kell tennem ahhoz, hogy ott legyek a Touron, de megteszem, amit meg kell tennem.”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/04/27/3362690.jpg)
Chris Froome
Fotó: AFP
Az akaratereje csodára méltó, pláne annak tükrében, hogy egyáltalán versenyezni tud és nem egy kerekesszékben tölti a napjait. De mennyire reális, hogy újra a régihez hasonló szintre érjen? Mert ez az, amit szinte minden interjújában ismétel.
"A lábaim jó irányba haladnak. Ami ennél is fontosabb, hogy lépésről lépésre érzem a fejlődést, és erre építhetek. Sok akadályt sikerült leküzdenem, és ennek köszönhetően a testem másképp reagál, mint tavaly. Az orvosaim azt mondták, most már mindent szabad, így tulajdonképpen ugyanaz a sztori, mint évekkel ezelőtt: csak arra kell törekednem, hogy formába jöjjek. És ez hatalmas megkönnyebbülés."
Más kérdés, hogy a fejlődés szót még így is máshogy kell érteni nála, mint alapesetben egy másik versenyzőnél értenénk.
"A Coppi e Bartalitól az Alpsig tartó időszakban végre éreztem az előrelépést, ráadásul az Alpson volt egy pont, amikor ott tudtam maradni a legjobb 25-30 emberrel az emelkedőn. Úgy, hogy nekem összesen egy versenyem volt idén addig a pillanatig, míg másoknak jóval több. Rég nem történt ilyen, és ez azt mutatja, hogy az edzések kifizetődnek. A lassú nekifutás után aktív nyarat célzok meg, és egészen a szezon végéig szeretnék jól versenyezni.”
Froome a héten a Romandián teker, aztán júniusban jöhet a Dauphiné vagy a svájci kör, ami a Tour-indulás szempontjából lesz nagyon fontos.
"A múltban, amikor nem voltak nagyobb gondjaim, észrevettem, hogy nem mindig ideális túl korán a legjobb állapotba lendülni. Ha februárban, márciusban már csúcsformába kerültem, akkor nehéz volt fenntartani a Tour végéig. A következő hetekben kiderül, egyáltalán készen állok-e a Tourra. Nagy álom lenne, ha ott lehetnék a koppenhágai rajtnál, az meg pláne, ha versenyképes állapotban.”
Közeljövő ide vagy oda, egyre inkább előkerül nála a múlt, és úgy tűnik, végre elkezdte értékelni a nagy győzelmeket.
"Kiváltságos helyzetben voltam a legjobb éveimben, de akkor valahogy nem tudtam ezt teljes mértékben értékelni. Azáltal, amin 2019-ben keresztülmentem, többet gondolok arra is, hogy milyen nehéz százszázalékos mentális és fizikai állapotban lenni és a győzelmekért harcolni. Rájöttem, hogy ez még akkor sem normális, ha minden a helyén van. Talán túl sok mindent veszünk természetesnek.
Mindezek mellett elkezdte kívülről is látni önmagát.
"Sosem figyeltem túlságosan arra, hogy mit mond rólam a média, hogy mit mondanak rólam az emberek. Igyekeztem minél jobban leárnyékolni a személyiségemet a saját buborékomban, hogy senki és semmi ne befolyásoljon. Manapság már sokat foglalkozom a közönséggel, még videókat is készítek a YouTube-ra, hiszen sokszor megkaptam, hogy nem ismernek engem. Próbálok nyitottabb lenni, és megmutatni, hogy ki is vagyok valójában. Ez egy olyan folyamat, amit élvezek. Elég érett és rutinos vagyok ahhoz, hogy felismerjem, kire kell és kire nem kell hallgatnom.
Forrás: WielerFlits
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés