"Még mindig van, aki azt kérdezi tőlem, hogy miért versenyeznek nők a kerékpársportban" – Elisa Balsamo

Nagyszerűen telt a vakációm, hála az égnek megvolt a lehetőségem, hogy teljesen kikapcsolódjak és pihenjek. Kihasználtam ezeket a heteket, hogy végre egy kis időt töltsek a férjemmel is, mivel az év során többet vagyok a csapattársaimmal, mint vele (nevet). Teljesen tiszta fejjel vághatok neki az új szezonnak. Mostantól az edzésre koncentrálok, és arra, hogy a lehető legjobb formába kerüljek és jövőre egyből versenyképes legyek.

Amikor azt mondták, hogy indulok a Chongmingen és a Guangxin, izgatott voltam, de ugyanakkor kicsit aggódtam is, hogy a hosszú utazás megvisel, hiszen egész évben komoly terhelést kaptunk. Végül nagyon pozitív élményeket kaptam, és ha tehetném, már most visszamennék. Bevallom, egy kicsit aggódtam az étel miatt, de a biztonság kedvéért vittem magammal otthonról néhány konzerv tonhalat és némi kekszet.

Még túl korai lenne bármilyen világos elképzelést megfogalmazni, de mindenképpen a tavaszi klasszikusokra fogok koncentrálni. Ezek azok a versenyek, amelyeket a legjobban élvezek, és amik a legnagyobb elégedettséggel töltenek el. Természetesen a Girót és a Tourt is imádom, meglátjuk, hogyan alakul majd a pontos program.

Őszintén szólva még nem döntöttem, mert az útvonal nem igazán illik az én adottságaimhoz. Ezzel együtt a kék válogatott mezt varázslatos viselni, és azt is élvezem, ha a csapattársaimnak segíthetek. Alaposabban elemzem majd a helyzetet, és mind a saját, mind a csapat érdekét szem előtt tartva hozom meg a döntésemet.

Az volt a pályafutásom legérzelmesebb pillanata. Különösen arra emlékszem, hogy egy olyan legenda előtt haladtam át a célvonalon, mint Marianne Vos. Ennyi év után azt mondom, hogy van, ami külön megmelengeti a szívemet: láttam és éreztem, hogy körülöttem mindenki hitt bennem. Ez volt az a plusz lökés, ami miatt nyerni tudtam.

Mindig is olyan voltam az életben, hogy újra és újra talpra álltam, és erre büszke vagyok. 2023-ban és 2024-ben két súlyos sérülést szenvedtem, amik nyomot hagytak rajtam. Soha nem fogom elfelejteni a fizikai fájdalmat, amit azokban a pillanatokban éreztem, de sikerült legyőznöm ezeket a démonokat. Most már csak egy kicsivel több szerencsében és egy teljesen problémamentes szezonban reménykedem.

Nem érzem azt, hogy nyomás lenne rajtam, inkább büszke vagyok arra, amit képviselek. Az, hogy ennyi fiatal számára vagyok példakép, még inkább arra ösztönöz, hogy a legjobbamat nyújtsam és felelősségteljesen éljek. Sok fiatal lány figyeli, hogyan viselkedem versenyen és azon kívül is, ezért mindig igyekszem elérhető és barátságos lenni mindenkivel. Néha ez nem olyan könnyű, főleg, ha valami rosszul sül el, de ez is a játék része.

Igen, nagyon sok. Én akkor értem el a legjobb szintemet, amikor az egész sportágunk egyre csak növekedett. Ez azoknak köszönhető, akik az előző években utat nyitottak az új generációk számára. Most kulcsfontosságú, hogy folytassuk ezt az utat, és egy olyan jövőképet alkossunk, ami a láthatósággal kezdődik: minél nagyobb teret kap a sportágunk, annál nagyobbak lesznek a körülötte lévő gazdasági és egyéb érdekek. Ugyanakkor a mentalitás megváltoztatására is szükség van. Még mindig van, aki azt kérdezi tőlem, hogy miért versenyeznek nők a kerékpársportban? Ez annak a jele, hogy még hosszú út áll előttünk, de én őszintén hiszek a fejlődésben.