Merckx: "Nem adtam el az 1969-es Girót, ezért inkább kizárattak"
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/11/01/image-5529e560-3c61-4bf4-bb62-6001888cc173-68-310-310.jpeg)
Frissítve 17/06/2025 - 22:03 GMT+2
Ma ünnepli 80. születésnapját a sportág legendája, Eddy Merckx. A belga versenyző profi pályafutása során 279 győzelemig jutott, ötször nyert Tour de France-t és Giro d'Italiát, egyszer Vueltát, három alkalommal volt világbajnok, és hétszer győzött a Sanremón.
Tizenöt Tour de France, harmincöt győzelem - videón Cavendish legemlékezetesebb sprintjei
Videó forrása: Eurosport
Szinte lehetetlen felsorolni az összes nagy győzelmét, minden megnyert, amit ebben a sportágban lehetett.
Ő a viszonyítási pont, az országúti kerékpár történetének egyik legjobbja, aki ma ünnepli a 80. születésnapját.
Eddy Merckx profi pályafutása során 279 győzelmet szerzett, ötször nyert Tourt és Girót, rekordot jelentő, 96 napon keresztül viselte a sárga trikót, hétszer győzött a Milánó-Sanremón és volt öt Liége-, három Roubaix-, illetve két Flandria-győzelme is.
Mindenki Eddyként ismer, de nem ez a rendes neved, ugye?
Persze, hivatalosan Edouard vagyok, csak ezt senki nem használja.
De honnan jött a Kannibál becenév?
Vicces történet, az egészet egy volt csapattársam 11 éves kislánya, Catherine találta ki. Egyszer felhívtam Christian Raymondot, és ő vette fel a telefont. Ismerhette a nevem, mert ennyit mondott az apjának: "Ha tényleg a barátod és a csapattársad, miközben soha nem hagy nyerni, akkor ő egy kannibál!" Aztán ez szépen rám ragadt.
Tetszett neked?
A becenevét nem választja az ember, hanem kapja. Amúgy pedig tényleg soha nem szerettem kikapni.
Egyszer Franco Balmamion azt mesélte rólad, hogy túlságosan keményen bántál a csapattársaiddal, és nem volt kegyelem, ha valaki hibázott.
Szerintem pedig ennek pont az ellenkezője igaz. Különben nem lettek volna velem olyan sokat évtizedeken keresztül.
Az 1969-es Liége végén nem hagytad nyerni Van Schilt, a csapattársadat, pedig azon a tavaszon behúztad a Sanremót, a Flandriát és a Roubaix-t is.
Miért kellett volna hagynom? Alig bírt velem jönni, az utolsó 30 kilométeren még az is nehezére esett, hogy ne szakadjon ki a szélárnyékomból. Szerintem én voltam kedves, hogy elvittem a célig, és második lehetett. Neki ez volt az ajándék.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/06/16/image-d3562ff7-1c9e-4056-b88a-347f0678e542-85-2560-1440.jpeg)
Meckx 80 éves.
Fotó: Getty Images
Mi az első kerékpáros emléked?
Négyéves lehettem, amikor az egyik testvérem motorral ment előttem, én próbáltam követni, aztán bezuhantam egy árokba.
És az első versenyed?
Nem nyertem meg. Előtte edzeni kellett volna, de a szüleim inkább a tanulást erőltették.
Az a verseny, ami megváltoztatta az életemet, egy 1962-es Halban rendezett kritérium volt, ahol a rajt előtt megbeszéltem az édesanyámmal, hogy ha nyerek, akkor tekerek tovább, és megpróbálok a sportból megélni. De ha nem, megyek vissza tanulni. Nyertem.
Mivel foglalkoztak a szüleid?
Jules-nek, az édesapámnak nem volt könnyű gyerekkora, tizenegy testvér közül volt az utolsó előtti. Eredetileg kőműves volt, de a náci megszállás alatt már egy kis élelmiszerboltot vezetett. Segítettem neki, én hordtam ki kerékpárral a megrendeléseket.
Egyszer arról lehetett olvasni, hogy gyerekként bokszoltál.
Ez egyike annak a sok legendának, ami rólam kering, de nem igaz. Valamikor régen egy buliban a fotó kedvéért beöltöztem bokszolónak, de ennyi.
És a foci?
Az igaz, játszottam egy ideig csatárként. Miután visszavonultam, tíz évig lejártam az Anderlecht öregfiúkhoz.
Miért az Anderlechtnek szurkolsz?
Azért, mert Brüsszelben, egy stadion mellett lévő bárban futottam össze először a feleségemmel. Az apja vitte a helyet, aki tekert és edző is volt.
Van egy mondásod, miszerint Olaszország a második otthonod.
Ez így is van. Ha nem találkozom Vittorio Adornival, talán soha nem lesz belőlem ilyen eredményes versenyző.
Miért?
Adorni volt az, aki az 1968-as Giro alatt felhívta a figyelmemet a helyes táplálkozásra. Akkoriban esténként simán benyomtunk 2-3 sört, de ő szólt rám, hogy álljak le, és maximum egy korty bort igyak a vacsora mellé.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/06/16/image-dd7907ed-f2ef-4494-a5ec-42cb010abddd-85-2560-1440.jpeg)
Merckx a 2023-as Touron.
Fotó: Getty Images
Az 1968-as Giro kapcsán megkerülhetetlen a Tre Cime di Lavaredón szerzett győzelmed.
Esett a hó, és elképesztően erősnek éreztem magam. Talán az volt életem egyik legjobb napja a kerékpáron. Kilenc perces hátrányból csináltam négy perces előnyt.
Egy évvel később jött az emlékezetes doppingeseted a Girón. Mi történt igazából abban az albisolai hotelszobában? Tényleg elsírtad magad?
Persze. Ezt nem szégyellem, mivel ártatlanul zártak ki, nem vettem be semmit. Még jó, hogy sírtam. Előző este ugyanaz a teszt még negatív volt, aztán másnap reggel már nem. Ugyanazt a szert akarták rám bizonyítani (fencamfamin, egy amfetamin származék), amivel előző évben Gimondi megbukott.
De miért doppingoltam volna egy sík szakaszt megelőzően, amikor már enyém volt az összetett? Rózsaszínben voltam, tudtam, hogy ellenőrizni fognak.
Valahogy meg kellett állítani engem, mivel jobban vette ki magát, ha Gimondi nyeri az összetettet. Bár emlékszem rá, hogy ő a kizárásom után nem akarta felvenni a rózsaszín trikót.
Kinek állhatott érdekében téged kizáratni?
Két nappal korábban megkerestek, és egy elég nagy összeget ajánlottak azért, hogy veszítsem el a Girót.
De ki ajánlotta fel a pénzt?
Rudi Altig.
Elfogadtad?
Dehogyis! Egy Girót nem adsz el.
Kinek kellett volna nyerni?
Gimondinak, ki másnak!? Bár nem hiszem el róla, hogy neki jutott eszébe a kizáratásom. A csapatáról már inkább el tudom képzelni.
Ő tudott erről a lefizetési kísérletről?
Altig a csapattársa volt, gondolom, hogy igen.
Pedig arról hallani, hogy Gimondival jóban voltatok.
Ez igaz, vele és a családjával is teljesen jó viszonyban voltam. Sírtam, amikor megtudtam, hogy elhunyt. Szerettem, jóban voltunk, de verseny közben nincs barátság. Nekem ő volt a legkeményebb ellenfelem, ebben biztos vagyok.
Vagyis az 1969-es Giróról úgy zártak ki, hogy semmit nem csináltál?
Pontosan. Giacotto, a csapatfőnököm újra megcsinálta a tesztet, és nyilván negatív lett. Ha előtte bukok le, tuti, hogy azonnal kirúgott volna.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/06/16/image-0eb7ff3b-4d65-4aea-8998-cf33b22c392c-85-2560-1440.jpeg)
Merckx és Armstrong.
Fotó: Getty Images
Szokták mondani, hogy a dopping mindig is jelen volt a kerékpársportban.
Simpson halála után mi voltunk az a generáció, amelyiket már rendszeresen ellenőrizték. Én úgy indulhattam el pár hét múlva a Touron, hogy aláírtam egy papírt, miszerint minden nap doppingtesztre kell mennem.
Azt a Tourt 18 perces előnnyel nyerted...
Volt rá okom, hogy odategyem magam.
Azon a télen volt egy emlékezetes bukásod.
Novemberben, a blois-i velodrome-ban. Derny versenyen megcsúszott előttem a motoros, elkaszálta az én sofőrömet, szegény Fernand Wambst meg akkorát esett, hogy azonnal meghalt. Én a kórházban tértem magamhoz, nem emlékeztem semmire, eltört a medencecsontom.
Onnantól kezdve valahogy már soha többet nem voltam önmagam, főleg nem a hegyeken.
1970-ben tényleg nem akartál visszatérni a Giróra?
Nem, mivel attól féltem, hogy az olaszok újra kitalálnak valamit, és ismét behúznak a csőbe. Aztán csak rávettem magam, és megnyertem. Majd a Tourt is. Így lehetett volna ez egy évvel korábban.
A másik botrányos eseted az 1973-as világbajnokság volt.
Aznap én voltam a legerősebb, talán ha Freddy Maertens velem, és nem ellenem dolgozik, nyerhettem volna. Az a vb az egyik legfájdalmasabb vereségem.
Az mit jelent, hogy ellened dolgozott?
Nem tudom, hogy mit miért csinált, mert azóta sem magyarázta meg nekem. Támadtam, felhozta rám Gimondit, aki aztán megnyerte a világbajnokságot.
A verseny másnapján páran odajöttek hozzám a belga válogatottból, és elmondták, hogy Maertens a vb előtt azt terjesztette, hogy én eladtam a befutót. Egy világbajnokságon?! Na, ne vicceljünk már!
Támadtam, szökésben voltam, ő ugrott fel rám és hozta fel a riválisokat. A sprintben aztán korán próbáltam indulni, de nem maradt erőm a végére.
És az 1975-ös Tour?
Sárgában voltam, jött a Puy de Dome, ahol előbb felpofozott egy néző menet közben, majd valaki oldalról tiszta erőből oldalba vágott. Azonnal éreztem, hogy valami nincs rendben, a következő napokban még a levegővétel is fájdalmat okozott. Az illetőt letartóztatták, de nem mentem vele sokra, mert nekem súlyosan megsérült a májam, és végül második lettem összetettben.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/06/16/image-38e11579-82ed-417c-8b36-5afe9f177baf-85-2560-1440.jpeg)
Merckx és Fülöp belga király.
Fotó: Getty Images
Miért csinál ilyet valaki?
Gondolom, nem nagyon tetszett a francia szurkolóknak, hogy egy belga mindjárt megdönti Anquetil rekordját. Nekem az lett volna a hatodik sárga trikóm, de így Thévenet nyert.
Hibáztam, hogy az ütés után nem szálltam ki azonnal, de akkor úgy voltam vele, hogy elég a fájdalomcsillapító és bírni fogom. Enni sem tudtam rendesen, de valahogy nem akartam feladni. Emlékszem, ott volt velem a szállodában a hároméves fiam, Axel, már csak miatta is tovább akartam menni.
Axel, aki később szintén profi lett, bár nem a legszebb időszakban tekert. A fiad volt Lance Armstrong csapattársa is.
A fiam szerintem méltósággal szállt ki abból a történetből, Armstrongban viszont óriásit csalódtam. Barátok voltunk, felnéztem rá, miután rákot diagnosztizáltak nála, és elkezdett kemoterápiára járni, nagyon sokat beszéltünk, próbáltam támogatni, de aztán jött a bejelentés, és részemről a mérhetetlen csalódás.
Armstrong besározta a sportágunk történelmét.
Félsz a haláltól?
Nem lehet úgy élni, hogy ezen gondolkodunk. Vallásos vagyok, de ettől még nem tudom, hogy milyen a túlvilág. Még senki nem jött vissza, hogy meséljen róla.
(Corriere della Sera)
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés