Tom Dumoulin tavaly átesett egy komoly krízisen, aminek hatására átértékelt bizonyos dolgokat. De van, ami nem változott: továbbra is elemző, nyílt és őszinte.

Szokták mondani, hogy az egyenkénti annyira fáj, hogy nem lehet élvezni. Ezt figyelembe véve mi volt a legboldogabb napod a kerékpáron a tavalyi szezonban?
Az időfutam Tokióban. Ilyenkor én egyfajta flow-ba kerülök. Számomra az egyenkénti az alap, ezért csinálom ezt a sportot. Jó, persze az is jó, amikor a haverokkal tekerünk négy vagy öt órát. De nekem a teljesítmény nagyon fontos. Ha nem lenne az, nem töltenék heti 20 órát a kerékpáron.
Kerékpár
Pogačar két nagy körön indul, tele lesz sztárral a Giro-mezőnye
20/01/2022 17:08
Tavaly január 22-én jelentetted be, hogy befejezed…
Ólomlábakon érkeztem az edzőtáborba. Abban bíztam, hogy egy-két napon belül felveszem a ritmust. De akkor már egy ideje rosszul éreztem magam a bőrömben. Kérdezgettem magamtól, hogy mi a gond, de nem tudtam, egyszerűen nem voltam boldog a kerékpáron. Mentálisan szétestem, és ez egy ponton már fizikálisan is megmutatkozott. Zombiként jártam-keltem a világban. Nem tudtam igazán durván edzeni, de nem ment a szép nyugodt tekerés sem.
Kieresztetted valahogy ezt a gőzt?
Nem. Bár megtettem volna. Bár beszéltem volna róla korábban, akkor talán nem jutottam volna idáig. De nem mertem, bizonytalan voltam. 2018 óta a dolgok nem mentek már igazán jól. Ilyenkor az ember próbál ragaszkodni a megszokott dolgokhoz, de közben tudja, hogy valamit nem jól csinál.
Szóval odaértél az edzőtáborba, mi történt azután?
Fúú, de idegesítő ez a beszélgetés. Oké, persze, tedd fel a kérdést, ha úgy érzed. De az a helyzet, hogy sokszor visszagondoltam már arra az időszakra, és nem igazán találtam válaszokat, így valószínűleg most sem fogok találni. 2020 elején kezdődött, amikor azt éreztem, hogy nem mindig vagyok boldog a kerékpáron. Aztán elmentem a kutyámmal sétálni, és rendbejöttem. Később már ettől sem lettem jobban.

Tom Dumoulin, Primoz Roglic is Rohan Dennis az olimpián

Fotó: Getty Images

Neveznéd ezt depressziónak?
Ez így egy nagyon nehéz beszélgetés, mindjárt átváltok valami könnyebb témára. Sosem diagnosztizáltak depresszióval. És amikor egy éve meghoztam a döntésem, rögtön jobban lettem, boldogan mentem haza. Ezután jött egy hónap, ami tök jó volt a számomra. A depressziósoknál ez nem így működik.
Milyen érzés volt, hogy gyakorlatilag nemzeti ügy lett a te boldogságod.
Baromi idegesítő. A bennem lévő kétségek ott voltak az egész világ előtt. Szóval idegesítő dolog kerékpárosnak lenni. Vagyis inkább híres kerékpárosnak.
És az milyen érzés, hogy azzal, hogy nyíltan beleálltál ebbe a dologba, nagyon sok emberre inspirálóan hatsz?
Én ezzel nem tudok mit kezdeni, nekem erre nincs szükségem. Most az van, hogy újra szeretek kerékpározni. Ez a lényeg. Én nem akarok példakép lenni. Azt élvezem, ha a hozzám közelállókra ösztönzően hatok, de számomra ennyi.
De élsportolóként részben azért is kapod a fizetésed, hogy inspirálj másokat.
Igen, részben. A dolog összefonódik a teljesítményeddel. És amikor abbahagytam, amennyire tudtam elmagyaráztam, hogy miért. Mert nem akartam semmitmondó válaszokat adni. De ez eléggé személyes, úgyhogy húznék itt egy vonalat. Mondanom kellett volna, de túlságosan is udvarias vagyok, meg szeretek filozofálgatni az életemről. Csak azt nem szeretem, ha Hollandiában ezen csámcsognak.
Mikor kezdett újra érdekelni a kerékpár?
Az Amstelt az út mellől néztem. Az adott egy kis lökést. Akkor már tekertem, és kezdtem jól érezni magam. Áprilisban pedig már készen álltam a fejlődésre.

Tom Dumoulin

Fotó: AFP

Mi lett volna, ha az olimpia később lett volna, mondjuk novemberben?
Akkor később tértem volna vissza, és többet pihentem volna. Ha pedig nem lett volna, valószínűleg kihagytam volna az egész évet. Amikor májusban újrakezdtem, nem ment minden simán, de aztán a Tokió rákényszerített, hogy döntést hozzak.
Az olimpia jól sikerült, főleg úgy, hogy tudjuk, a teljesítmény fontos neked.
Igen, de már az ezüstérem előtt eldöntöttem, hogy folytatom tovább. Néhány nappal azelőtt, hogy Tokióba érkeztem.
Értékes év volt 2021 a számodra?
Mindenképp. Több szempontból is. 2017 eredmények szempontjából volt extra, 2019 és 2020 is jó volt, de akkor nem éreztem olyan jól magam. Az idén viszont megéreztem a szabadságot, megéreztem, milyen az, amikor nem vagyok kerékpáros. Fantasztikus érzés volt. Februárban és márciusban tényleg visszavonult kerékpárosként gondoltam magamra, és rendben volt a dolog.
És akkor most? Mik a tervek?
Kíváncsi vagyok, mire lehetek képes a nagyok ellen a háromheteseken, úgyhogy mindenképp akarok menni egy nagy kört. Felkészülök a legjobb tudásom szerint, utána pedig meglátjuk, nincsenek elvárásaim magammal szemben. Fontos a teljesítmény, de a versenyzés, a kihívás a legfontosabb. Ha az nincs, számomra nincs értelme az egésznek.

Tom Dumoulin és a csapata

Fotó: Eurosport

De ha a legnagyobb kihívást keresed, egyértelmű, melyik lesz a te versenyed.
Még nem tudom, még nem beszéltünk erről a csapattal.
És ha jól érezted magad, jöhet egy újabb háromhetes?
Neeem, ezt nem csinálom többet, ennyire nem tekintek előre. Lehet, hogy holnap abbahagyom, lehet, hogy még öt évig nyomom. Fogalmam sincs.
via HLN
Kerékpár
Dumoulin már látja, nagyon is jó dolog profinak lenni
17/01/2022 09:54
Kerékpár
Botrányhős sprinterek, csendes hegyimenők – A személyiségen múlna, kiből lesz bajnok?
15/01/2022 18:30