2020 nagyon kemény volt.

Ezt nem(csak) mi állítjuk, hanem Jonathan Vaughters, aki a nehézségek ellenére csapatfőnökként olyannyira szépen egyengette az EF Pro Cyclingot, hogy egy rossz szava sem lehetett. A közepes erősségűnek mondható keret egy szakaszt nyert a Touron, kettőt a Girón és hármat a Vueltán, utóbbi összetettjében Hugh Carthy harmadik lett, ezen kívül Daniel Martínez győzött a Dauphinén és Michael Woods dobogós volt a Fléche Wallone-on. Összesen 17 siker és a szurkolók szívének megnyerése a Giróra tervezett kacsás mezzel – annak tükrében is nagyon biztató, hogy a tél folyamán félig-meddig megváltoztak a dolgok.
A fennmaradással nem volt különösebb gond, a jó eredmények miatt új szponzor érkezett, immár EF Education-Nippóként azonban a járványhelyzet miatt az egyébként is alacsony költségvetéssel még okosabban kellett és kell gazdálkodni. Főként emiatt elengedték például Woodsot, Martínezt, Sep Vanmarcke-ot, Simon Clarke-ot, Tanel Kangertet és Kristoffer Halvorsent is, cserébe Carthy és Rigoberto Urán hosszabbított, miközben az érkezők oldalán mindössze Michael Valgren a nagyobb név. Talán így van ez rendjén, legalábbis Vaughters a „személyesség és a szurkolók felé sugárzott mondanivaló” szellemében megtett mindent, amit csak tudott.
Kerékpár
Evenepoel: “Mindent megtettem, amit Wout kért tőlem"
EGY ÓRÁJA
Tényleg szerények a lehetőségeink, az öt legkisebb költségvetéssel rendelkező WorldTour-csapat között vagyunk, így egyetlen magas fizetésű versenyzővel sem tudtunk tárgyalni. Hozzá kell tennem, hogy nem is akartunk. Az utóbbi hónapokban mindenkit tisztességesen kifizettünk, ezért cserébe nagyszerű eredmények érkeztek.
"Mondhatjuk, hogy a csapat hű maradt magához és az értékeihez: kivesszük a szerepünket a társadalmi felelősségvállalásból, az alulértékelt versenyzőknek lehetőséget adunk és kulturálisan sokszínűek vagyunk. Ne felejtsük el, hogy az amerikai bejegyzésünkön túl az EF svéd alapítású és svájci székhelyű, a Nippo japán és vannak francia, kolumbiai szponzoraink. Ezek szerintem vonzó és érdekes szempontok a nézőknek.”
Az már viszont kétségesebb, hogy Woodsék elengedése mennyire tetszett az EF-rajongóknak.
„Elég sokan kérdeznek arról, fáj-e Michael elvesztése. Nem nagyon. Nem azért, mert ne lenne jó bringás vagy jó ember, hanem egyszerűen nem tudtunk megállapodni. Nincs elég pénzünk ahhoz, hogy megtartsunk egy olyan versenyzőt, mint ő, de ez van, nem bánjuk, mert alkalmazkodunk az új világhoz. A mindenféle horribilis összegeknél egyébként is fontosabbnak tartom azt, hogy felelősségteljesen vezessem a csapatot és megfeleljek például annak a hivatásnak, hogy az EF diákokon és tanárokon segít.
Az már keményebb volt, amikor döntenem kellett: Carthy vagy Martínez? Melyikük maradjon, melyikük menjen? Mindkettejükért nagyon komoly ajánlatok érkeztek, harcba hívtak minket. Végül Hugh mellett tettem le a voksomat, noha egészen a Vueltáig kételkedni lehetett abban, hogy helyesen cselekedtem-e vagy sem. Szerintem nincs kérdés.

Az EF idei eddigi legnagyobb sikere a Párizs-Nizza volt: Magnus Cort és Stefan Bissegger szakaszt nyert, a svájci versenyző egy napig a sárga trikót is viselhette

Fotó: AFP

Amikor 2014-ben, még a Garmin színeiben Dan Martin megnyerte a Liége-Bastogne-Liége-t, Vaughters fogta a telefont és tárcsázta Cliff Pemble-t, a Garmin vezérigazgatóját.
Belekiabáltam a telefonba, hogy megnyertünk egy Monumentumot. Válaszként megkérdezte, hogy akkor ez a győzelem kvalifikációt jelent a Tourra? Egyértelmű volt, hogy marketingszempontból egy Liége-siker körülbelül semmit sem ért nekik. A kerékpársport nagyon értékközpontú a szponzorok számára, úgyhogy jól meg kell fontolni, kivel ülsz le tárgyalni.
A nehéz percekben is van és volt, ami és aki segítsen. Vaughters nevezetesen Lachlan Mortont, a csapat ausztrálját emeli ki, mint az EF kulcsemberét.
„Újrafogalmazza, mit jelent profi bringásnak lenni, mi pedig csak ámulunk és bámulunk a motivációján. Nem az a versenyző lett, akit nyolc évvel ezelőtt gondoltam, de nem is akart az lenni. Azt hittem, Tourt fog nyerni, minden képessége meg is volt rá, csak talán az elszántság hiányzott ahhoz, hogy beteljesítse az ígéretet. Azóta megtanította nekünk, hogy alapvetően nem a több győzelem számít a keret vagy a szponzor számára, sokkal inkább a mögöttes tartalom a fontos.”
Az inspiráció tehát folyamatosan adott, és igyekeznek is élni a kreativitásukkal és a pozitivitásukkal.
„Hétköznapi módon akarunk mosolyt csalni az emberek arcára, és azt szeretnénk, hogy bármikor, bárhol kapcsolatba léphessenek velünk, ha szeretnének. A kacsás Palace-mez kapcsán hatalmas érdeklődést és figyelmet kaptunk a közönségtől és a szponzoroktól, persze ehhez kellettek a szakaszsikerek is. Ilyen az élet: hiába van jó mezed és 15 különböző nemzetiségű versenyződ, ha nem nyersz, picit elveszel. A fontos az, hogy ezt az egész mágiát valahogy életre keltsd.
Forrás: cyclingnews.com
Kerékpár
Alaphilippe: „Kaptam az ívet a belga drukkerektől, de csak még erősebbé tettek”
15 ÓRÁJA
Kerékpár
Így lett újra világbajnok Julian Alaphilippe - összefoglaló
18 ÓRÁJA