De Gendt: „Nincs sok trükk a tarsolyomban, én csak szökésből tudok nyerni”

Arról beszélt, hogy nemcsak a szakaszgyőzelemre, de még egy sikeres elmenésre sincs esélye, pedig a wattokat illetően nem esett vissza.

„Teljesen egyértelmű, hogy nagyon megemelkedett az átlagszínvonal. Én is tudom, hogy lassan eljön a nap, amikor mi, idősebbek teljesen háttérbe szorulunk, de bíztam egyféle fokozatosságban. Most viszont az új generáció elsöpör mindent, és komolyan kezébe veszi az irányítást. Még egy évig van szerződésem a Lottóval, de ha irreálisak lesznek a velem szemben az elvárások, nem fogom folytatni. A csapat azt kéri tőlem, hogy szökjek és mutassam magam, de hiába jók számaim, erre esélyem sincs. Én már hiába változtatok komolyabban a felkészülésemen, nem fogok sokkal jobban menni” – mondta még a tavalyi Tour végén De Gendt, aki azóta kiderítette, hogy miért ment a megszokottnál gyengébben.

Az edzőmmel kiértékeltük az előző szezont, és viszonylag gyorsan arra a következtetésre jutottunk, hogy egyszerűen túledzett voltam. Sokat vállaltam, fáradt voltam, ezért nem ment semmi. Egy idő után az eredménytelenség a gondolataimra is kihatással volt, és mindent csalódásként éltem meg.

Kezdetben nem találtuk meg az okát, mert csak 2021-re koncentráltunk, aztán kiderült, hogy minden 1 évvel korábban, a vírus miatt átalakított szezonban kezdődött. Sok nagy versenyen mentem, két hónap alatt két nagy kört tekertem le, és ezek között mindössze másfél hét telt el. Nem pihentem eleget, csak versenyeztem tovább. Ez pedig tönkrevágta a következő évemet.

Ez már nem működik. Okosan kell válogatni, nem kell minden szakaszon kezdeményeznem.

Ha Caleb Ewan valahol rámegy a sprintere, egyértelmű a helyzet, érte dolgozok. Amennyiben esetleg valaki jól áll összetettben, és reális lehet egy jó eredmény, teszem azt, Harm Vanhoucke kinéz egy jó kis emelkedős befutót, értelemszerűen ott is lesz feladatom. De ha van esély a szökésre vagy Calebnek túl nehéz egy szakasz, akkor támadhatok. Szerencsére nem én vagyok az egyetlen versenyző a csapatban, aki képes lehet erre.

Lehetőleg ott, ahol még nem nyertem. Mondjuk erős úgy beszélni a katalán körről, hogy garantált a győzelem, mert ez egyáltalán nincs is. Valahogy szerencsém volt ezzel a versennyel, sokszor nyertem, épp ezért az egyik kedvencem. Ezért szeretnék még egy szakaszt felvenni a listámra, lehetőleg olyat, amit még nem húztam be.

Pont nemrég néztem meg, hogy szinte eltűntek a Giróra korábban annyira jellemző, megterhelő, hat órás szakaszok. Idén talán egy kétszáz kilométernél hosszabb nap lesz. Ami mindenki számára könnyebbséget jelent, azaz egy-két hegyi befutó az átlagosnál is nagyobb tűzijátékot hozhat. Tavaly 11 alkalommal ért haza szökés, szóval lesz lehetőségünk, de ettől még okosan kell válogatni, nem szabad kizárólag egy napra feltenni mindent. Ha egy versenyen majdnem ötven százalék esélyed van hazaérni, az elég csábító.

Talán egy tévhit velem kapcsolatban, hogy nem vagyok elég robbanékony. Pedig ez nincs így. Ennek ellenére elkezdtem többet edzeni a húsz-harminc másodperces intenzív erőkifejtésekre, mert erre nem fektettem hangsúlyt az elmúlt években. Az 5-10 perceim wattadatai még mindig jók, de ha a fél perc alatt 100-150 watt-tal kevesebbet tudok a többieknél, az már jelentős hátrány. Még akkor is, ha 20-30 másodpercet ritkán nyomok nyélen, főleg szökés miatt. Oda inkább egy jó erős 5 percet kell tudni.

Azt még nem tudom. A bő Tour-keretben ott vagyok, de ez nem jelent semmit, mert nekem is meg kell küzdenem a helyemért. Az elmúlt években én állíthattam össze a programomat, és ha beírtam a Tourt, akkor el is vittek. Azt hiszem, Caleb kivételével most senki sem lehet biztos a részvételében. A csapat a legjobb nyolc versenyzőt akarja küldeni, ami szerintem a lehető legokosabb döntés. Lesz egy tavaszunk bizonyítani.

Persze én is öregszem, és jól ismernek a többiek, de csak sikerült tavaly is meglepnem mindenkit. Ráadásul a katalán kör utolsó napján Mohoric ellen tudtam nyerni. Ezért bízom abban, hogy idén is sikerülni fog legalább egyszer egy jót szökni.

(www.indeleiderstrui.nl)