Tour de France: "Ne kezdj gyorsan a Ventoux-n, mert biztosan megzuhansz" - Thomas De Gendt emlékei a 2016-os káoszról
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/11/01/image-5529e560-3c61-4bf4-bb62-6001888cc173-68-310-310.jpeg)
Publikálva 22/07/2025 - 09:39 GMT+2
"Az egyik legfontosabb tanácsom annak, aki először jár ezen a hegyen, hogy ne kezdjen túl gyorsan. Könnyű túlbecsülni az erődet, mert miután kiérsz az erdőből, általában szembe szél van" - A belga Thomas De Gendt visszaemlékezése a 2016-os Tour-káoszról, és a sárga trikós Chris Froome futásáról a Mont Ventoux-n.
Brutális emelkedők, köd, őrült szurkolók, Tourmalet, Superbagneres - Ilyen egy Tour-szakasz belülről
Videó forrása: Eurosport
"Én a 2012-es, Stelvión szerzett győzelmet tartom a legszebbnek. A legizgalmasabb? 2019, Saint-Étienne, Tour de France. De akkor mi volt a 2016-os Mont Ventoux? Egyértelműen a legzűrzavarosabb sikeres szökésem."
Bár abban az évben az erős szél miatt 6 kilométerrel lejjebb hozták a célt, a szakasz örökké emlékezetes marad Chris Froome futása és az óriási káosz miatt.
Talán már sokan elfelejtették, hogy a Touron az utolsó hegyi befutót Thomas De Gendt nyerte a Ventoux-n. Most ő emlékezik vissza arra kaotikus napra.
"Az erős szél miatt a szervezők 6 kilométerrel lejjebb hozták a befutót, a Chalet Reynard-hoz. Mivel én nem jártam még itt, fogalmam sem volt arról, hogy ez mit jelent, hol lesz a cél, és mikor mennyi lesz hátra. Azt sem tudtam pontosan, hogy hol van a Chalet Reynard.
A helyzetet tovább nehezítette, hogy elképesztően sok ember jött ki, mivel nem a hegy tetejére kellett felmennünk. Azaz a megszokottnál kisebb helyre zsúfolódott össze a tömeg.
Ráadásul itt csak 500 méterrel a cél előtt kezdték el lekordonozni a befutót, így az átlagosnál is nagyobb volt a káosz, nekem meg a rádióm sem működött.
Szóval az utolsó néhány kilométert "vakon" tettem meg. Aztán egyszer csak ott voltak a kordonok, és megláttam az 500 méteres táblát, ami elég nagy meglepetést jelentett.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/07/21/image-22822458-69bb-44ed-bd1c-c1e6d5f6678d.jpeg)
De Gendt 2016-ban a Ventoux-n.
Fotó: Getty Images
Csak akkor hittem el, hogy tényleg a végén járok, amikor előttem volt a célvonal. Szóval pár méterrel a vége előtt nem a győzelem érzése volt benne, hanem egy nagy adag bizonytalanság. Az egész elég furcsa volt: meglepett, hogy felértem.
Nem voltak igazi izgalmak a végén, mint ahogyan egy ilyen hegyen várná az ember. Nem hiszem, hogy az elvett 6 kilométer miatt, ez nem változtatott volna sokat az érzéseken, mivel a Ventoux első fele a legnehezebb.
Mindenesetre fogalmam sem volt arról, hogy hol tartok, és hol lehet a Chalet Reynard.
Elképesztő embertömeg jött ki a hegyre, a rendőrök nem is tudták kezelni a káoszt, végig olyan volt, mintha a holland kanyarban tekernék az Alpe d'Huezen. Túl sok ember, túl kis területen.
A 2016-os káosz a Mont Ventoux-n.
Fotó: Getty Images
Természetesen ez hatással volt a szakaszra is, mivel az előttünk haladó motoros csak egyetlen versenyző számára tudott helyet biztosítani. A szökevénycsoportban végül hárman maradtunk, Serge Pauwels, Dani Navarro és én.
Froome csoportjánál az volt a gond, hogy az előtte lévő kísérőmotoros túl közel ment hozzájuk, majd elakadt a tömegben. A motoros fékezett, de az első versenyző nem hallotta meg, és összeüköztek.
Ez követte Chris emlékezetes futása. Én a szökevénycsoportban 30 percig 400 wattot pedáloztam, ami szokásos tempónak számított nálam, de egyszer így is leszakadtam. Szerencsére úgy alakult, hogy elkezdték támadni egymást, ezért visszavetettek kicsit, 4-5 kilométerrel később pedig felértem rájuk. Egyből támadtam, hogy megnézzem, tényleg a határon mennek-e, vagy csak beálltak egy lassabb tempóra. És akkor Navarro egyből leszakadt, majd idővel Pauwels is megúszott mögöttem.
Emlékszem, hogy a győzelmet Stig Broeckx-nak ajánlottam. Ő akkoriban a csapattársam volt, és épp kómában feküdt egy szörnyű baleset után. Akkor még az életéért küzdött, így mi a srácokkal állandóan rá gondoltunk.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/07/21/image-4f7153a3-35ca-4fad-a526-66d4c88e591d.jpeg)
2016-ban De Gendt nyerte a Mont Ventoux-t.
Fotó: Getty Images
A Ventoux egy furcsa hegy, az első 10 kilométer erdőben zajlik, így nem igazán látni a csúcsot. Ez egyben a legmeredekebb része. Tehát az egyik legfontosabb tanácsom annak, aki először mászik fel a Ventoux-ra az lenne, hogy ne kezdj túl gyorsan!
Könnyű túlbecsülni az erődet, mert miután kiérsz az erdőből, általában szembe szél van.
Könnyű túlbecsülni az erődet, mert miután kiérsz az erdőből, általában szembe szél van.
Ha túl gyorsan kezdesz, és jön a szél, tuti megzuhansz. De ha szerencséd van, és szélcsendben mehetsz, akkor nem tűnik túl hosszúnak a hegy: normál tempóban bő egy óra mászás.
De ha van egy kis szél, minden sokkal hosszabbnak tűnik.
Az egész szakasz legnagyobb kihívása a meleg mellett pont a szél. De ha szerencsés lesz a mezőny, és nincsenek durva körülmények, akkor a Ventoux egy egészen normális hegy képét mutatja."
Forrás: Cyclingnews
Cikkajánló:
- "Soha nem hittem volna, hogy feladja, nem ezért jöttünk" – mi történt Remco Evenepoellal?
- Pogačar: "Nem azért vagyok itt, hogy ellenségeket szerezzek, de ez a Tour de France"
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés