De Gendt: „Miért ne lehetne olyan rendszer a bringában, mint a fociban?”

- Akkor is ezt mondtam volna, ha most nem így állnánk. Az edzéseken úgy éreztem, minden simábban megy, mint tavaly, ráadásul nagyobb a motiváció és a hangulat is jobb. De arra, hogy így kezdünk, még én sem számítottam.

- Öreg és túlbuzgó.

- Különösen a Tour alatt, igen. Ezen a versenyen mindig a legjobb formádat kell hoznod, és én rosszabb voltam, mint évek óta bármikor. Hiába ment el a szökés, én nem voltam benne. Ez az érzés felemésztett, és voltak olyan edzések is, ahol tíz perc után máris kimerültem.

- Igazából ezt már korábban is tudnunk kellett volna. Az edzőm, Paul készített egy elemzést: a 2020-as újraindulástól kezdve 13 hónap alatt 134 versenynapom volt. A 2020-as Giro után túl keveset pihentem. Folytattam az edzéseket, mert úgy éreztem, egyre többet kell tennem azért, hogy versenyképes legyek. Karácsonykor, újévkor is tekertem, és az első edzőtáborban az értékeim parádésak voltak. Tudtam, hogy ezzel már a szezon elején versenyeket nyerhetek, csak aztán jöttek az újabb halasztások, a szinten tartás pedig nem működött. A katalán körön ugyan nyertem egy szakaszt, de ott már éreztem, hogy ez nem lesz így jó.

- Persze. Ha a dolgok nem működnek, elkezdesz mindent megkérdőjelezni magadban. Túl sokat eszem? Túl keveset eszem? Túl hosszúak vagy túl rövidek az edzések? Túl nagy vagy túl kicsi az intenzitás? Válaszolni nem tudsz, így leépíted önmagad.

- Valószínűleg igen. A feleségemnek, Evelynnek nem lehetett könnyű időszaka miattam. Egyszer azt mondta nekem: "Nagyon szerencsés vagy, hogy a szerződésed még nem járt le, különben már régen vége lenne a karrierednek."

- Nem, ez már nem kérdés. Egyértelmű, hogy még bőven folytatni szeretném.

- Egyszerű: hosszabb szünetem volt. Tavaly szeptember elején versenyeztem utoljára és csak októberben kezdtem újra kerékpározni, de azt edzésnek sem lehetett hívni. Az edzőm azt mondta, öt hétig békén hagy, csináljam, amihez kedvem van. Montiztam, a gyerekekkel túráztam, de maximum három órát tekertünk. Csak november közepén indult újra minden.

- Bevallom, kemény volt az első decemberi edzés, főleg úgy, hogy a testzsírszázalékom tizenegyet mutatott, ami nagyjából a legmagasabb, amit valaha is elértem. Ekkor kicsit bepánikoltam. A második edzőtáborig Spanyolországban maradtam, és visszahoztam magam. Újra elkezdtem együtt dolgozni Jolien Lewyllie dietetikussal, aki az Energy Lab révén már kapcsolatban állt a csapattal. Sok időbe telt, mire láttam a hatást, és amikor hosszú idő után még mindig csak egy kilót fogytam, megfordult a fejemben, elküldöm Jolient a francba. (nevet) Mostanra eljutottam odáig, hogy nyolc százalék alá csökkent a testzsírom, ami abszolút jónak mondható, és az izomzatom is rendben van. Tim Wellens hasonló gondokkal küzdött, most meg remekül kezdte a szezont, úgyhogy nyugodt vagyok.

- Az én naptáramat rossz ötlet lenne csak erre hegyezni. A csapatértékelésben csak a tíz legjobb versenyző számít, akkor ne húsz versenyzővel próbáljunk már pontokat gyűjteni. Tudjuk, hogy amúgy is nehéz dolgunk lesz.

- Tavaly tényleg minden ellenünk szólt, és ez most is elég nyomasztó. De hozzátenném, hogy a katalán körös szakaszgyőzelmemet érdemes lenne egy kicsit jobban megvizsgálni, mert a rendszer nagyon nincsen rendben. Egy szakaszgyőzelem a katalán körön ugyanúgy 50 pontot ér, mint a Primus Classic nyolcadik helye. Arnaud, aki megnyerte a mallorcai egynapost, 125 pontot kap, többet, mint egy Tour-szakaszért. Ez nagyon nem logikus. A kisebb egynaposokat túlértékelik. Miért ne lehetne olyan rendszer a bringában, mint a fociban? Én olyan bajnoki feljutást-kiesést javasolnék, hogy csak a World Tour-versenyek számítsanak a World Tour-csapatok számára, és az utolsó kettő essen ki, a pro-kontiból pedig az első kettő jusson fel. Nekünk amúgy sem szabad túlságosan a pontokra hagyatkozni, tehát nem fogunk úgy sakkozni, hogy rámegyünk a nyolcadik, az ötödik és a harmadik helyre egyszerre, mert akkor a szponzorok is azt fogják mondani, hogy nem látnak minket. Ahhoz, hogy megmentsük magunkat, minél többet kell nyernünk. Egyelőre jó úton haladunk.

Forrás: Het Nieuwsblad