Daniel Oss: Kerékpár és rock and roll

Daniel Oss odavan az alternatív rockzenéért. Ő maga is gitározik, imádja a szabadságot, ráadásul hosszú, szőke, bozontos haja van. Nem csoda hát, hogy a versenyzőtársak egy része legalább annyira tartja őt rocksztárnak, mint amennyire kerékpárosnak. 

Oss, akinek egyébként a bal bicepszén egy sárkányt ábrázoló tetoválás díszeleg, mely egy japán, szerencsét hozó szimbólum, leginkább a kockaköves klasszikusokat szereti. Ez részben a fizikális adottságai miatt van, de benne van az is, hogy számára az jelenti a valódi versenyzést, amikor mindenét kiteheti a pályára, amikor az utolsó csepp energiát is kifacsarhatja magából. Ez erősen hajaz az 'élj keményen, halj meg fiatalon' rocksztár attitűdre. 

Persze azért nem csak az egynaposokat szereti, hanem a háromheteseket is legalább annyira, főleg a Tourt, hisz ez a verseny meg egy kicsit olyan mint egy zenekar sokállomásos nyári turnéja.

Senkit ne tévesszen meg Oss mentalitása. Az olasz versenyző ugyanis rendkívül komolyan veszi a munkáját, csak éppen számára a kerékpársport nem merül ki annyiban, hogy ki, milyen eredményeket ér el az országúton. 

Oss egyik mottója: "nagy motor - nagy fogyasztás". Imád enni, ehhez mondjuk az egyik legjobb helyen van, hisz egy országúti kerósnak kell jócskán az energia, ahhoz, hogy, úgy menjen a versenyeken, ahogy kell. És talán az sem véletlen, hogy a családja a vendéglátásban utazik, van ugyanis egy pizzériájuk Trentinóban. 

Ennek ellenére édesapja nem a kaja-biznisz, hanem a sport felé tolta őt fiatalon. Négyévesen a gyorskorcsolyával kezdte, és a kerékpár csak úgy jött, hogy azért nyáron sem ártana mozogni valamit. 

A Liquigasban indult a pályafutása, és amolyan nagy tesó figura volt Sagan számára, aki három évvel fiatalabb nála. Először 2009-ben találkoztak a lengyel körön, amikor a háromszoros világbajnok még csak 19 volt és nem beszélt se angolul, se olaszul. Oss egyik első emléke vele kapcsolatban, hogy egy edzőtáborban Peter úgy megpakolta a tányérját a szálloda büféjében, mint akinek fogalma sincs arról, vagy csak szimplán figyelmen kívül hagyja, hogyan is kell kinéznie egy profi versenyző étkezéseinek.

Három évet töltöttek egy csapatban, ezt követően Oss a BMC-hez szerződött. Amikor aztán esély kínálkozott, hogy 2018-tól ismét együtt tekerhessen Sagannal a Borában, azonnal lecsapott a lehetőségre. 

Nyilván Sagan sem véletlenül akarta, hogy Oss a Borához jöjjön. A személyes szimpátián túl ugyanis ott volt az is, hogy pontosan tudta, az olasz első osztályú segítő a klasszikusokon. 2017-ben saját bőrén is megtapasztalhatta, milyen komoly szerepe volt Greg Van Avermaet Roubaix-győzelmében. Oss az idén már neki segített, és Sagan legalább annyit köszönhetett neki, mint tavaly a belga.

Oss azt mondja, nem érez semmiféle nyomást amiatt, hogy egy Sagan-kaliberű versenyzőt kell segítenie.

Imádja a nyomást, a stresszt, ami a munkájával jár, de azért neki is szüksége van arra, hogy újratöltse a tankját. Meglepő vagy sem, erre ő magát a kerékpárt tartja a legalkalmasabbnak. Idén tavasszal, a klasszikusok után, fogta magát és nyolc nap alatt letekert 1000 km-t Milánóból Rómába. Csak úgy. Csak, mert volt ideje.

(Forrás: Procycling)