"Meg fogok halni! Mondd meg a kisfiunknak, hogy szeretem!" – Az életéért küzdött a Cofidis francia bringása
Publikálva 09/04/2026 - 19:30 GMT+2
Szörnyű bukása után életveszélyes állapotba került februárban Damien Touzé. A Cofidis 29 éves francia versenyzője az Ománi körverseny 4. szakaszán szenvedett borzalmas balesetet, ami után hazaüzent a családjának: nem biztos, hogy látják még egymást. Most, két hónappal később a L'Équipe-nek mesélt az állapotáról, és arról, vajon visszatérhet-e még valaha a mezőnybe.
Del Toro bukott, feladta a Baszk körversenyt!
Videó forrása: Eurosport
Sosem fogom elfelejteni a február 10-i, keddi napot. Dolgoztam, nem néztem a versenyt. Amikor Damien felhívott, azt sem tudtam, hogy bukott. Sírt és azt mondta nekem: 'Meg fogok halni! Mondd meg a kisfiunknak, hogy szeretem.'
Damien Touzé párja, Sofia így emlékszik vissza a két hónappal ezelőtt történtekre. A francia versenyző az ománi kör 4. szakaszán esett el, és bár elsőre viszonylag ártalmatlannak tűnt a szituáció, ennél sokkal nagyobb volt a baj.
"Damien azt mondta, hogy a kórházban medence- és combcsonttörést diagnosztizáltak. Megnyugtattam, hogy ebbe nem lehet belehalni, de ő legbelül úgy érezte, hogy ennél komolyabb a helyzet" – mondja Sofia, amit a Cofidis bringása megerősít.
”Furcsa érzésem volt, mintha minden kicsúszott volna a kezemből. A bukás után először nem fájt semmim, de amikor a sportigazgatónk, Gorka Gerrikagoitia megérkezett hozzám, láttam az arcán, hogy valami nincs rendben. Bevittek a kórházba, ahol megfelelő gép híján nem tudtak megröntgenezni. Sürgölődtek az orvosok, felfogtam, hogy baj van, majd néhány öltéssel összevarrták a combomat."
Ekkor már rosszabbodott az állapota és életveszélybe került: izzadt, 40 fokos láza lett, a nyugalmi pulzusa 100 volt. Átszállították egy másik intézménybe, ahol azt állapították meg, hogy megrepedt a lépe, ám a Cofidis csapatorvosa, Annemie Batjoens nem érte be ennyivel.
Az első éjszaka után Annemie bejött meglátogatni. Láttam rajta, hogy megijedt és fél. Minden órával egyre rosszabb lett az állapotom. Úgy éreztem, rajta kívül senki sincs, aki segíthetne rajtam. Megmentette az életemet.
Batjoens elárulta, az ománi orvosok egyáltalán nem kezelték megfelelően Touzét.
”Eleinte a lábsérüléséről beszéltek, de láttam, hogy a legsúlyosabb a hasi trauma. Bélperforációra gyanakodtam, további vizsgálatokat kértem, de nehézségekbe ütköztem, mert nem álltak rendelkezésemre a megfelelő erőforrások. Az első kórház például túl kicsi volt egy ilyen típusú sérülés ellátásához.”
Touzé ezt követően drámai szituációkat élt át.
"Őszinték voltak velem a kórházban: azt mondták, lehet, hogy a műtétből soha nem ébredek fel. Először nem hittem el, így nem is akartam felhívni Sofiát, inkább megvártam a következő napot, de az orvos ragaszkodott hozzá. Fogtam magam, felhívtam és szomorúan elbúcsúztam tőle."
Eközben az egyik szobatársam meghalt, szívrohamot kapott. Nem vagyok orvos, de láttam, hogyan bántak vele: defibrillátor, újraélesztés nélkül hagyták meghalni. Később egy fickó rovarirtót hozott fertőtlenítésre, egy másik dolgozó pedig ollóval (!) vágta fel a hasamat, hogy kiürítse a gennyet. Szürreális volt.
A műtét után átvitték egy maszkati magánklinikára, majd miután Sofia megérkezett hozzá Ománba, úgy döntöttek, hogy azonnal megpróbálnak eljutni Belgiumba.
”Beszéltünk egy roeselarei orvossal, aki átvette Damien kezelését. Azt mondta, azonnal menjünk haza, különben ott fog meghalni" – meséli Sofia.
Touzét a belgiumi kórházban szinte egyből a műtőbe vitték, ötórás operáció várt rá.
”Az orvosok észrevették, hogy Ománban az orvosok nem zárták le a hasfalamat, a szerveim érintkeztek a bőrömmel. Enyhült a láza és kezdett újra színem lenni. A nagybátyám szerint ijesztő volt rám nézni, annyira sötétek voltak a szemeim."
A Cofidisnél eközben imádkoztak a versenyzőjük felépüléséért.
"Annemie nélkül Damien már nem lenne köztünk" – mondja Raphaël Jeune csapatfőnök. "Ritkán láttam ennyire kimerültnek a stábot, mint akkor. Tehetetlenek voltunk, minden forgatókönyvre felkészültünk, a legrosszabbra is. Amikor végre tudtam beszélni Damiennel, nagyon elérzékenyültem. Remélem, ez az eset ráébresztette a szervezőket és a csapatokat arra, hogy milyen fontos megfelelő körülményeket biztosítani a versenyzők sérülésének kezelésére.”
A tavalyi Tour de France-on is indult francia versenyző megkezdte a rehabilitációját, de nem tudja, mi lesz vele a jövőben.
”Nem könnyű most. Sofia velem együtt poszttraumás stresszt él át, felborult a családi életünk. A másfél éves fiunk, César nem érti, miért nem játszom úgy vele, mint szoktam. Nem tudom, mi lesz velem, hiszen valamiből fizetnem kellene a hiteleinket. A szezon végén lejár a szerződésem, de a térdem mellett eltört a sípcsontom felső része, elszakadtak a keresztszalagjaim, valamint a középső és az oldalsó szalagok is. Nyolc-kilenc hónapos gyógytornára lesz szükség. Nem áltatom magam, legalább egy évet kell kihagynom, még akkor is, ha meghosszabbítja a csapat a szerződésemet. Azt, hogy versenyképes leszek-e valaha, nem tudni... Lehet, hogy anélkül kell fájó döntést hoznom, hogy tudnám, valaha versenyezhetek-e még."
A Cofidis vezetősége továbbra is támogatja őt, így fel sem merült, hogy mit hoz a jövő.
"Még semmi ilyesmiről nem beszélgettünk. A legfontosabb az egészsége, és az, hogy előbb-utóbb visszanyerje a legjobb formáját. Ezután térhetünk rá arra, hogy mi lesz – főleg abból a szempontból, hogy ő mit szeretne. Biztonságban fogja érezni magát a folyamatosan gyorsuló mezőnyben? Képes lesz úgy harcolni a pozíciókért, mint eddig? Erre csak ő fogja tudni a választ. Mi itt leszünk mellette."
(L'Équipe)
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés