"Mostantól nem célom az összetett" - Giulio Ciccone elköszön a kapitányi szereptől

Nem szuper, de kifejezetten jó szezont futott tavaly Giulio Ciccone, aki ebben az idényben egy picit hátrébb lép.

Nem, nem Ayuso érkezése miatt. A spanyol versenyző megszerzésétől függetlenül már a Vuelta környékén megfordult a fejében az a gondolat, hogy el kellene engednie az összetettet, és jobb lenne a háromheteseken csak szakaszokra vadászni.

Ciccone épp ezért már most tudja, hogy az ardenneki egynaposokra szeretne a legjobb formába kerülni, a Giro után pedig elmegy a Tourra, ahol Juan Ayuso egyik fő segítője lesz.

Szerintem pozitív. Természetesen voltak kisebb hullámvölgyek, a legnagyobb csalódás a Giro volt, de minden más versenyen nagyjából azt csináltam, amit akartam.

Igen, de előbb szeretném elmondani az igazat a Giróról, mert az a verseny még a mai napig zavar. Bosszús vagyok miatta, mivel Goriziában egy bukás miatt kellett kiszállnom, ráadásul az egész egy hülye helyzet volt, igazi balszerencse, egy olyan dolog, amit nem tudtam irányítani. Pedig régen éreztem magam ilyen jól egy Grand Touron. A Liège-en dobogós voltam, az Alpst megnyertem, és addig a bukásig a Giro is jól ment. Fájt, hogy így estem ki, mert jó lett volna látni, hogy abban formában meddig jutok.

Igen, ezt a Vueltán mondtam, de utólag már látom, hogy ott besokalltam, mert a nyáron túlvállaltam magam. Az már a második Grand Tourom volt, és a testem nem volt felkészülve arra, hogy újra, három héten át a legmagasabb szinten teljesítsen. Vannak olyanok, akik három hét alatt kiteljesednek, nekem viszont top forma és frissesség kell, különben érezhetően visszaesek a verseny végére.

Minden évben egyre nagyobbak leszünk, és szerintem most tényleg az egyik legerősebb és legteljesebb csapat vagyunk. Ezért normális, hogy sok jó versenyzőnk és sok kapitányjelöltünk van. Az én esetemben azonban a helyzet elég egyszerű.

Mert kiszállok az összetettért harcolók közül, vagyis velem nem kell számolni. Támogatni fogom a csapatot, ugyanakkor lesznek majd saját lehetőségeim is: szakaszok, egyhetes versenyek vagy egynaposok. Néhány versenyen, például a Tour de France-on már tudom, hogy Ayusót kell segítenem. Az Ardennekben viszont kétkapitányos felállással indulunk. Volt már ilyen korábban is, és mostanság szinte minden csapat két kiemelt emberrel indul ezeken a versenyeken.

Biztosan. Nem kell stresszelni azon, hogy a vezető vagyok, aki mindenre figyel és irányítja a többieket. A kapitánynak nem csak az a dolga, hogy a legjobban lehozza a szakaszt, hanem sok belső csapatszituációt is kezelnie kell. Arról nem beszélve, hogy nem hibázhat a helyezkedésben, és folyamatosan elől, a legjobb pozícióban kell mennie.

Én Juannal mindig jóban voltam. Amikor meghallottam, hogy leigazoljuk, semmiféle rossz érzés nem volt bennem. Sőt, azonnal támogattam a csapat ötletét. Ayusónak erős segítőkre van szüksége, akik támogatják, és én ott leszek neki. Ez nem jelenti azt, hogy hátrébb lépnék vagy megfutamodnék, egyszerűen csak új szerepkörbe kerülök, ahol bőven lesz esélyem kiteljesedni.

Biztosan változik valami, mert most már nem a Giróhoz igazítjuk a naptárat, hanem az ardenneki egynaposokra kell a top forma. Ettől még azonban nem fogok máshogy edzeni, a felkészülésem alapvetően ugyanaz marad.

Albert Philipsen. Már a múlt szezon végén is bizonyította, hogy minden megvan benne. Ha jól dolgozik, nyomás nélkül, biztosan tesz majd egy nagy lépést előre.

Több is van. Abruzzo nekem hazai pálya, szóval az egyértelmű. Ott a Blockhaus, amiről őszintén szólva nincs sok jó emlékem. Minden alkalommal, amikor odaértünk, jó nagy pofonokat kaptam, szóval felesleges terveket készíteni. De hazai környezetben mindig motiváló versenyezni.

(Bici.pro)