"Biztos voltam benne, hogy ő gázolta el az öcsémet" – Testvére emléke hajtja a kanadai bajnokot

Publikálva 26/10/2021 - 18:28 GMT+2

A kétszeres kanadai bajnok Hugo Houle-t kilenc éve csupán egyetlen dolog motiválja: hogy testvére emlékére szakaszt nyerjen a Tour de France-on.

Hugo Houle a 2021-es Flandrián

Fotó: AFP

Pályafutása kezdetén Hugo Houle-nak egy rettenetes családi tragédiával kellett szembenéznie. A rendőrtisztnek készülő kanadai most elárulja, hogyan kerítették kézre a tettest, és ő maga hogyan dolgozta fel 19 éves öccse elvesztését.

2012 őszén beindulni látszott Hugo Houle szekere: a fiatal kanadai tehetség aláírta első profi szerződését az AG2R-rel, ahol komoly reményeket fűztek hozzá. Ám épp amikor karrierje sínre került, élete tragikus fordulatot vett.

Houle Európába utazott a csapat első közös edzőtáborára. Ahogy azt tervezte, a második spanyolországi edzőtábor után hazarepült Kanadába, hogy családja körében tölthesse a karácsonyt a Montréaltól mintegy 130 km-re található, alig ezer lelkes Sainte-Perpétue-ben.

Gent - Wevelgem

A sajtos szendvics, aki utolsó lett a Gent-Wevelgemen

28/03/2024 - 10:22

„Hatalmas hóvihar volt Québecben” – meséli Houle. „Úgy volt, hogy a testvérem, Pierrik jön ki elém a reptérre, de végül édesapám jött helyette.”

Úgy este fél hét körül már otthon is volt, bekopogott az öccséhez. „Nyomogatta a PlayStationjét, ahogy mindig” – mondja Houle. „Beszélgettünk pár órát, meséltem neki az edzőtáborokról.”

Nyolc körül Hugo úgy döntött, eszik valamit, míg Pierrik elment egy késő esti futásra a hóban. Kilenc körül Pierrik még nem ért vissza, így a család aggódni kezdett. Houle édesanyja elindult őt megkeresni, majd az édesapjuk is követte. Hugo pedig otthon maradt, hátha Pierrik közben hazaér.

Fél 11 lehetett, amikor a család egyik barátja teljes sokkban beállított hozzájuk. Megtalálta Pierrik testét az út szélén, úgy 600 méterre az otthonuktól. Mire Hugo a helyszínre ért, a mentősök már testvére életéért küzdöttek. Mindhiába – nem tudtak rajta segíteni. Pierrik már halott volt, látszólag elgázolták, és a sorsára hagyták az út szélén. Csupán 19 éves volt.

Ezekben a megrázó pillanatokban valami egészen különös dolog történt. Egy pick-up húzódott le az út szélére, és egy férfi sétált a baleset helyszínére. Mielőtt kerékpárosnak állt volna, Hugo rendőrtisztnek készült, így rögtön gyanakodni kezdett.

„’Ez nem normális’, gondoltam, úgyhogy feltartóztattam” – mondja. „Megkérdeztem tőle, mit keres itt, és a férfi azt felelte, amikor villogó fényeket lát, mindig félre szokott állni segíteni.” De Houle-t ez egyáltalán nem nyugtatta meg, főleg, hogy a gyanús alak egyre többet faggatta. Először arról érdeklődött, mi történt, majd kicsúszott a száján az a kérdés, hogy „Hogy van a srác?” . Pedig az égvilágon senki nem említette neki, hogy az áldozat milyen nemű.

Abban a pillanatban megcsapott az alkoholszag, és biztos voltam benne, hogy ő gázolta el az öcsémet.

„Odarohantam a terepjáróhoz, hogy megnézzem, vannak-e rajta sérülések, de egyet sem láttam.”

Ennek ellenére egyre több bizonyíték került elő a rejtélyes sofőr ellen. A család ismerőse látta a férfit aznap egy másik kocsit vezetni, ami sérült volt ugyan, de emberünk ezt kőfelverődéssel magyarázta. Egy másik ismerős pedig azt állította, a férfi a baleset estéjén fogyasztott a helyi kocsmában. Houle-ék ezután úgy döntöttek, elmennek a férfi lakásához, ahol meg is találták a sérült autót, aminek betört a szélvédője, és Pierrik kabátjának egy leszakadt darabja ott lógott az ablakában.

Guy Richardot letartóztatták, ittas járművezetéssel és cserbenhagyásos gázolás elkövetésével gyanúsították. 2015 májusában két év letöltendő börtönbüntetést kapott a halálos kimenetelű gázolásért, illetve a segítségnyújtás elmulasztásáért, ám a bíró az alkoholos befolyásoltság vádját kielégítő bizonyítékok híján nem találta megalapozottnak. Néhány hónappal később Richardot feltételesen szabadlábra helyezték.

Követni az álmokat

Pierrik személyében Houle egy olyan embert veszített el, akiben vakon megbízott. A testvérével nagyon közel álltak egymáshoz, együtt is kezdtek el sportolni gyerekként. Eleinte mindketten triatlonnal próbálkoztak, mígnem Hugo átváltott a kerékpárra, Pierrik pedig focistának szegődött.

„Én 10 voltam, az öcsém pedig három évvel volt fiatalabb nálam” – mondja Houle. „Puszta szórakozásból kezdtünk el edzeni, de bennem elég erős a versenyszellem, szóval egyre jobban rákaptam. Bár sosem voltam igazán jó. Az úszás pocsékul ment, a kerékpáron gyors voltam, a futás pedig olyan szó-szó.”

Hat évvel később Houle úgy döntött, dobja az úszást és a futást, hogy végre csak a tekerésre koncentrálhasson. Ifiként ismerkedett meg Louis Garneau-val, korábbi profi versenyzővel, akinek van egy jól menő kerékpárboltja és saját csapatot is alapított. Ez a találkozás kulcsfontosságú pillanat volt Houle karrierje szempontjából.

„Louis odafigyelt rám, és segített tovább fejlődni” – magyarázza. „Megkönnyítette a dolgom, hiszen neki köszönhetően lett csapatom, felszerelésem és versenybringám. Gyakorlatilag elintézett mindent, amire szükségem volt, mivel a szüleim ezeket nem engedhették volna meg.”

2008 és 2010 között, mialatt két keréken szövögetett álmait követte, Houle elvégezte a rendőrtiszti főiskolát is Québecben. Azt mondja, még fél év gyakorlata hiányzik, de befejezheti később is, amikor visszavonul a kerékpársporttól.

„A képzés miatt hamarabb komolyodtam meg, és itt tudatosult bennem az a tény is, hogy az egyenruha valami fontosat képvisel, és ezt tiszteletben kell tartanod.”

Miután befejezte tanulmányait, Houle-nak döntenie kellett, hogy szerencsét próbál kerékpárosként, vagy munkába áll rendőrként. Az előbbit választotta, és aláírt a kanadai Spidertech csapathoz, amit a korábbi kiváló versenyző, a Tour de France-szakaszgyőztes és Roubaix-második Steve Bauer vezetett.

Kockázatos döntése pedig kifizetődött. 2010-ben Houle megnyerte hazája U23-as időfutam-bajnokságát, a következő szezonban pedig már duplázott a nemzeti bajnokságon. 2012-ben jött az újabb nagy áttörés: amellett, hogy zsinórban harmadjára is megnyerte a korosztályos ob-t, elvitte a Tour de Québec összetettjét, második volt a Tour de Beauce-on és épphogy csak lecsúszott a dobogóról a U23-as világbajnoki mezőnyversenyen Valkenburgban (amit egyébként mostani csapattársa, Alexey Lutsenko nyert meg).

Houle a riói olimpián

Fotó: AFP

Ugyan a pro-kontinentális Spidertech 2012 végén megszűnt, de a csapat nem hagyta cserben versenyzőit, és egy barát barátja beajánlotta Houle-t az AG2R-hez. Röviddel ezután Houle már az óceán másik partján találta magát a francia csapat összetartásán, ám boldogsága hamar szertefoszlott, hiszen meg kellett birkóznia testvére elvesztésével.

Újrakezdeni élni

„Eleinte nincs semmilyen terved. Meg vagy semmisülve. Nem érdekelnek más emberek és a kerékpározás sem. De aztán telik az idő, elvánszorog egy hónap, és úgy vagy vele, hogy oké, muszáj újrakezdenem” – emlékszik vissza. Azt mondja, legalább egy, de majdnem két évig nem volt önmaga. Érzelmileg üresnek érezte magát, és a legkisebb feladatok is óriási tehernek tűntek. De szilárd, racionális világnézete segített neki a továbblépésben.

„Otthon akartam maradni. December volt, és a csapat nagyon együttérző volt velünk. Nem is kívánhattam volna jobb csapatot akkoriban. Hazaengedtek és azt mondták, semmi probléma, majd visszajössz, amikor készen állsz.”

2013 februárjában, a katari körversenyen tért vissza, három hónappal öccse halála után. Saját bevallása szerint bőven formán kívül volt, de jó érzéssel töltötte el, hogy újra a mezőnyben teker. Áprilisban ott volt a Paris-Roubaix rajtjánál is. Fizikálisan akkor már rendben volt, ám lélekben még máshol járt – nem igazán tudta élvezni a versenyzést.

„Nem vállaltam kellő kockázatot és nem nyújtottam maximumot” – vallja be. „Emlékszem egy konkrét pillanatra, amikor az Alpokban edzettem és interválokat mentem. Egyszer csak megálltam és megkérdeztem magamtól, hogy mégis minek csinálom ezt magammal.”

Aztán szépen, lassan jobbra fordultak a dolgok, és ahogy telt az idő, más szemszögből kezdte el szemlélni a világot. „Szerencsések vagyunk és értékelnünk kell mindazt, amink van, addig, amíg lehet” – fejti ki Houle.

Houle és Voeckler 2015-ben

Fotó: AFP

Bármi megváltozhat egy másodperc törtrésze alatt. Most éppen kerékpárversenyző vagyok és egészséges, de lehet, hogy holnap tolószékbe kerülök és vége mindennek. Ilyenkor jössz rá, hogy élvezned kell az életet, és nem állandóan panaszkodni.

Az elmúlt években Houle sosem tévesztette szem elől ezt a gondolatot, emellett pedig részt vesz különféle jótékonysági akciókban is, mint például az Opération Nez Rouge (Piros Orr Akció), mely ingyenes taxiszolgáltatást kínál azok számára, akik úgy érzik, alkoholfogyasztás miatt, vagy bármely más okból nem tudnak volán mögé ülni a karácsonyi időszakban. A programot 1984-ben indították Québecben, a szolgáltatás pedig azóta Kanada határain túlra is eljutott, számos francia nyelvterületen elérhető, így például Svájcban, de még Portugáliában is.

„Ez egy figyelemre méltó kezdeményezés, amivel változást érhetünk el, és meg kell, hogy mondjam, a részeg utasoktól sok mókás sztorit lehet hallani, amíg hazaviszed őket. Kifejezetten szórakoztató tud lenni.”

Houle csupán egy évre szóló megállapodást kötött az AG2R-rel, de a 2013-as szezon végén meghosszabbították a szerződését – „Segítettek a visszatérésben, sok támogatást kaptam a csapattól.” A kanadai ezután 2017-ig maradt a franciáknál, és ez idő alatt kétszer kapott lehetőséget a Girón, egyszer pedig a Vueltán. „Nagyon sokat dolgoztam a csapatért segítőként, de ebből az emberek általában nem látnak semmit. Ritkán kerültem képernyőre, mert mire a kamerák megérkeztek, már el is végeztem a feladatom” – teszi hozzá.

Miután a tudomására jutott, hogy az Astanához kanadai társszponzor érkezik, úgy érezte, itt az ideje váltani: „Ismertem az Argon-18 [akkoriban ezzel a márkával ment az Astana] és a Premiertech tulajdonosát is, ami egy québeci cég. Az emberek azt gondolták, meghibbantam, mégis mit keresnék én egy oroszos mentalitású csapatban? De én kellemesen csalódtam.”

„Egyáltalán nem volt feszült a légkör, és sokféle nemzet keveredett: olaszok, spanyolok, dánok. Nekem ez tetszett. Hasonló feladatokat kaptam itt is, de a csapat sokkal sikerorientáltabb volt, jobban hajtottak és elhitették velem, hogy többre vagyok képes, mint gondolnám.”

Az Astanában ráadásul együtt tekerhetett egyik példaképével, Luis León Sánchezzel. „Annak idején együtt néztük a versenyeket az öcsémmel, és amikor szökésben volt, mindig neki szurkoltunk” – meséli Houle. „Aztán 2019-ben egy kocsiban utaztam vele egy valenciai versenyre és elmondtam neki, hogy őt néztük a tv-ben, amikor tizenpár évesek voltunk, és tessék, most pedig egy csapatban versenyzünk. Különleges élmény volt.”

Houle egyenletesen fejlődött a kazah csapatnál, és ma már egyre többször kerül képernyőre – kiléphetett a szürke segítő szerepből. Tavaly például a Tour de France 12. szakaszán, amit Hirschi nyert, hetedikként zárt – ez profi pályafutása eddigi legjobb eredménye (természetesen az országos bajnoki címeken kívül, elvégre idén is ő lett a kanadai időfutam-bajnok).

„Adta magát a helyzet. Erősnek éreztem magam a szakasz hajrájában és csak követtem az akciókat. Ez az eredmény felnyitotta a szememet, hogy igen is meg tudom csinálni. Képes vagyok szakaszt nyerni.”

Bár a Flandria a kedvenc versenye, Houle legfőbb célja – inkább küldetése – mégis az, hogy egyszer szakaszt nyerjen a Touron, testvére, Pierrik tiszteletére.

Houle szökésben a 2021-es Tour de France-on

Fotó: AFP

Ha egyszer sikerülne, azt tudnám mondani, hogy igen, elvégeztem a feladatom. Most már akár vissza is vonulhatok. De amíg ez a győzelem nincs meg, tovább küzdök. Nagyon motivál, hogy ezt összehozzam neki. Tulajdonképpen ezért versenyzem.

Hugo Houle 2022-től az Israel-Start Up Nation színeiben küzd tovább. Választásában minden bizonnyal fontos szerepet játszott az a két tény, hogy a Premiertech szakított az Astanával, illetve, hogy az izraeli csapat tulajdonosa, Sylvan Adams québeci származású – Houle már az ötödik kanadai lesz a keretben.

via Procycling

Országúti Világbajnokság