Akik nagyot robbantottak: az idei szezon legtöbbet fejlődő versenyzői

Azt, hogy a Jumbo-Visma fiatal versenyzője tehetséges, már az elmúlt évek alapján is lehetett sejteni. 2021-ben viszont Vingegaard fejlődése csúcssebességre kapcsolt, a dán versenyző párosával ugrotta a szinteket. Az év elején előbb szakaszgyőzelemmel, majd kisebb, végül nagyobb versenyeken (Coppi e Bartali, Baszk kör) elért szép összetett eredményekkel mutatta meg magát, jelezve, hogy idén nagyobb szerepet kaphat, és Tom Dumoulin kiesésével akár még kulcsfontosságú segítő is lehet a Tour de France-on.

Arra a reflektorfényre, amit végül Franciaországban kapott, viszont előzetesen senki nem számíthatott. Primož Roglič már az első héten megsérült és kiszállt, Vingegaard pedig a legjobb jumbósként maradt versenyben az összetettért. A hátralévő két hétben hiába várta mindenki, nem hogy nem zuhant meg, még feljebb is kapaszkodott, végül pedig élete első Tourját a második helyen zárta.

Hogy mi volt a biztatóbb teljesítmény, az időfutamokon mutatott stabil dobogós szereplése, vagy, hogy a Mount Ventoux-n a verseny során egyedüliként tudta leszakítani a Pogačart, azon lehetne vitatkozni, az mindenesetre biztos, 24 éves korára bejelentkezett, mint háromhetes esélyes. Jövőre ki is nézne neki egy kapitányi szerep mondjuk a Girón vagy a Vueltán, a dán Tour-rajt viszont bekavarhat, így könnyen lehet, hogy ismét Roglič elsőszámú segítőjeként láthatjuk majd.

Lehet amellett érvelni, hogy első éves profiknak nincs helye egy ilyen listán, de az Ineos versenyzőjének olyan szenzációs szezonja volt, hogy jó szívvel nem tudnánk lehagyni. A 22 éves brit versenyzőt nem véletlenül várta mindenki a World Tour mezőnybe, nagyon hamar kiderült, hogy elképesztő sokoldalúságát itt is kamatoztatni tudja.

Már az első belgiumi klasszikus hétvégéjén elhozott egy harmadik helyet, majd jött a Strade Bianche, ahol végig a nagyágyúkkal tekerve lett ötödik. A tavasz második felér úgy tűnt, kicsit elfáradt, de a nagy durranást pont a végére tartogatta: megnyerte a Brabant Nyílt, pár nappal később pedig szó szerint milliméterekkel maradt le az Amstel első helyéről Wout van Aert mögött.

Ezek után, ha csak az országúti eredményeket nézzük, a szezon második fele csendesnek tűnhet, a látszat azonban nem is csalhatna jobban. Pidcock ugyanis a klasszikusok után szakágat váltott, és még egy edzésen elszenvedett kulcscsonttörés sem tudta megakadályozni, hogy Tokióban olimpiai bajnok legyen mountain bike-ban. Egy hónap sem telt el és már lenyomta életes első háromhetesét a Vueltán, a szezont pedig első felnőtt vb-jén egy hatodik hellyel zárta… A sokoldalúsága nem ismer határokat, az Ineos-nál láthatóan engedik ezt kihasználni, mind kíváncsiak lehetünk, mit hoz ki ebből a következő években.

Pláne, mert tehetségével egyáltalán nincs egyedül a brit csapatban. Hayter sok szempontból épp olyan szenzációs, mint honfitársa, csak éppen a nagyközönség rá kevésbé figyelt fel. Ezen változtathatott a 2021-es szezon.

A 23 éves brit versenyző egy sor kisebb többnapos versenyen ért el idén remek eredményt, úgy, hogy egyaránt szépen szerepelt az emelkedős befutókon és a sprintekben. Ilyen szempontból talán leginkább Van Aerthez hasonlítható, akivel a Brit körön csatázott nagyot az összetett győzelemért, és maradt végül alul alig hat másodperccel.

Akinek itt nem, annak legkésőbb a világbajnoki időfutamon feltűnhetett a szereplése, Belgiumban többek közt Pogačart megelőzve lett nyolcadik. És akkor még nem is említettük, hogy a szezon közben neki is belefért egy váltás, az olimpián ő pályán indult, ahol Madisonban szerzett ezüstérmet.

A fiatalok persze szenzációsak, igazán nagyot talán mégis rendre azok a versenyzők szólnak, akik évek óta az elit mezőny tagjai és némileg váratlanul fejlődnek óriásit egy évben. Erre a szerepre idén több jelölt is akadt, nyugodtan hozhattuk volna például Neilson Powless nevét, végül mégis O’Connorra esett a választásunk.

Ennek oka egyszerű: az Ag2r ausztrál bringása az országúti kerékpár legnagyobb színpadán, a Tour de France-on durrantott nagyot. Mindenki emlékezhet, ahogy az esős tignes-i szakaszon nagyot szökve lépett fel az összetett második helyére, ahonnan később sem esett lényegesen vissza, végül a negyedik helyen zárva a versenyt. Igazi háromhetes esélyes valószínűleg sohasem lesz belőle, de megmutatta, hogy jóval több van benne a karrierje első éveiben látottaknál.

Kívánkozik egy sprinter is a listára, így logikus lenne Jasper Philipsen nevét írni. A fiatal belga azonban már az idény legjobb átigazolásait összeszedő cikkünkben is szerepelt, ismételni pedig nem szeretnénk magunkat, így ezúttal inkább a csapattársát, Tim Merliert hoztuk.

Aki már a csonka 2020-as idényben is mutatta, hogy képes lehet legyőzni a legjobbakat, de idén ezt a legnagyobb versenyeken tehette meg. Hihetetlen, hogy a 29 éves versenyző ebben az évben először szerepelt háromhetesen, élete első sprintszakaszát egy nagy körön pedig rögtön be is húzta a Girón. Erre aztán a Touron is rákontrázott, ahol szintén övé lett az első mezőnyhajrá, a főleg kisebb egynaposokon begyűjtött hét további győzelem pedig csak hab a tortán.

Nem véletlenül merült fel idény közben, hogy Merliert esetleg a Quick Step vinné, ő azonban végül maradt az Alpecinben, ahol jövőre is az egyik legfélelmetesebb sprinterpárost alkothatják Philipsennel.

Forrás: Cyclingnews