A PlayStation, aki kidolgozza a belét a show-ért: Campenaerts Flandriát akar nyerni

De mi történt azóta, és miért lett az egyórás világcsúcstartóból klasszikusmenő, akinek hirtelen már valamelyik nagy egynapos megnyerése a legfőbb célja?

Campenaerts a pályafutása nagy részét időfutammenőként töltötte, kétszer nyert Európa-bajnokságot, 2018-ban vb-dobogós lett, 2019-ben pedig megdöntötte az egyórás világcsúcsot. Korábban minden erejével arra fókuszált, hogy az óra elleni harcot a maga javára fordítsa.

2021-ben azonban először állt rajthoz a klasszikusokon, teljes tavaszi programot csinált, az öt monumentumból pedig négyen debütált. Ezután a Giro d’Italián aktívan szökött, ráadásul szakaszt is nyert. Később harmadik lett a Benelux körön, és 10. az Eb, 20. a vb mezőnyversenyében – úgy, hogy már az is szenzáció volt tőle, hogy egyáltalán bekerült a belga keretbe.

Mondhatjuk: 30 éves korára kaptunk egy Campenaerts 2.0-t, ráadásul a Lotto Soudal versenyzőjeként 2022-ben akár nagyobb meglepetésekre is számíthatunk tőle. Ahogy ő fogalmaz, show-t szeretne csinálni. Most a Cyclingnewsnak mesélt a terveiről.

Victor Campenaerts: Miért? Először is, azért vagyok kerékpáros, mert úgy gondolom, hogy ez az a sportág, ahol a legjobban tudok teljesíteni. Ha úgy gondolnám, hogy mondjuk jobb lennék zsokénak, mint kerékpárosnak, akkor valószínűleg lóversenyzéssel foglalkoznék. Egyébként eléggé meg vagyok győződve arról, hogy ez nem így van. (nevet) A sportkarrieremet úszóként kezdtem, elég magas szinten, de elég egyértelmű volt, hogy nehéz lesz elérni a világelitet, ezért úgy döntöttem, hogy inkább triatlonozni fogok, és meglátom, hogy abban jobb leszek-e. Minden jól indult, de aztán rengeteg sérülésem volt, főleg a futás miatt. A bringázás viszont kiemelkedően ment, így 19 évesen teljesen váltottam. Hamar rájöttem, hogy valószínűleg az időfutamokban tudom elérni a legjobb eredményeimet, mert a testfelépítésem aerodinamikailag passzol hozzá.

Sosem voltam igazán nagy tehetség, de a rengeteg munka kifizetődött, mert jöttek a nagyobbnál nagyobb eredmények, aztán elértem arra a szintre, amiről 13 éves korom óta álmodoztam. Elkezdtem olyan részleteket vizsgálni, amelyekkel addig nem foglalkoztam, de a többiek is, úgyhogy eldöntöttem, hogy valami másba fogok. Az időfutamban a legjobbnak kell lenned ahhoz, hogy nyerj, de a mezőnyversenyben több forgatókönyv létezik. Szó szerint bármi lehetséges, és én ebbe szerettem bele.

Campenaerts: A Tirreno egyenkéntijével kezdődött. Az egyik legjobb volt, amit valaha is teljesítettem, de nagy hátrányt kaptam, pedig egy évvel korábban, jóval gyengébb tekeréssel győzni tudtam. A következő időfutamok hasonlóan alakultak, az év végi Giróra pedig fizikailag és mentálisan is eléggé kimerültem. Nem élveztem azt az idényt, és nem csak a lezárások miatt. Egyre távolabb kerültem a győzelmektől, és egyre kevesebb örömöm volt a versenyzésben. Váltanom kellett, hogy újra megtaláljam önmagam. Sikerült. Szinte úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, mert minden edzésre izgatottan megyek. 30 éves vagyok, de elértem odáig, hogy immár nem szakmaként tekintek az élsportra.

Campenaerts: Nézőként szerettem őket, de versenyzőként tavalyig sosem. Ha megkértek arra, hogy induljak mondjuk a Flandrián, szelíden bocsánatot kértem és kihátráltam.

Campenaerts: Néhány edzés után kiderült, hogy bőven megvannak a képességeim, én meg hozzáigazítottam a stílusomat. Furán hangzik, de az első nagyobb dolog az volt, hogy kiálltam a nyeregből. Aztán jött a kényelem, a minél hangsúlyosabb erőkifejtés, és az állóképesség, ami még mindig a leggyengébb pontom. Igyekszem optimalizálni a táplálkozásomat is, plusz azért folyamatosan dolgozom azon, hogy az időfutamos tapasztalataimból minél több aerodinamikai finomságot átemeljek.

Campenaerts: Még mindig van der Poel támadása jut eszembe a Kuurne-ról a Kanariebergen. Ott voltam a mezőny elején, de egy kicsit féltem őt követni. Nem volt óriási támadás, de tökösség kell ahhoz, hogy ilyet csinálj. Mathieu azt mondta nekem utána, hogy "ott voltál mögöttem, ha tapadsz rám, biztos, hogy el tudtál volna lépni velem”. Ez azért felnyitotta a szemem.

Campenaerts: Elég különleges élményként maradt meg bennem. Amikor Giacomo Nizzolo több tucatnyi második hely után végül szakaszt nyert, az egyik legjobb pillanat volt a pályafutásomban. A saját győzelmem is emlékezetes, mert a kezdetektől fogva világos volt a terv: a rajttól kezdve darabokra szedjük a mezőnyt. Három versenyzővel mentünk el a szökésbe, a két srác pedig bizalmat adott nekem, és pontosan akkor támadtam, amikorra megbeszéltük. Szerencsére bejött a taktika.

Campenaerts: Lehet, de nekem sikerült átkapcsolni csapatjátékosba. Persze, az időfutamokon mindig más volt a helyzet, de végül csak rájöttem, hogy a kerékpársport csapatsport.

Campenaerts: Meg voltam győződve arról, hogy bekerülök a csapatba. Talán sokan meglepődtek, hogy a Benelux körön és az Eb-n mennyire magabiztos voltam, de tényleg jól ment. Nagy megtiszteltetés volt, hogy beválogattak a világbajnokságra, és az a hangulat, ami a verseny előtti héten uralkodott, valami egészen különleges érzést adott. Más kérdés, hogy elég csalódott voltam az ottani teljesítményem miatt. Egyszerűen semmi nem ment, de utólag visszagondolva lehet, hogy már túl voltam a csúcsformán. De ha úgy nézzük, minden összejött, amit szerettem volna: szakaszgyőzelem a Girón, harmadik hely a Benelux körön, jó Eb… szépen haladok az úton.

Campenaerts: Nem mondanám, hogy megváltozott volna. Azt mondom, hogy olyan vagyok, mint egy Fiat Panda. Néhány versenyző olyan, mint egy Lada, mert a végtelenségig tudnak menni, de nehéz feljebb vinniük a fordulatszámot. Én Fiat Pandaként egyes napokon elérem akár a tízezres fordulatot is, de nyilvánvaló, hogy ha túl sokszor csinálok ilyet, muszáj szerelőhöz menni, azaz regenerálódni. A háttérstábommal már 13 éves korom óta együtt dolgozom, így elég jól ismerjük, hogyan reagál a testem. Ezáltal kicsit olyan is vagyok, mint egy PlayStation, mert a testemet jobbra is és balra is irányítani tudom.

Campenaerts: Nagyon jó a hangulat. Számomra ez szórakoztató, mert 30 éves vagyok, és úgy érzem magam, mintha még mindig junior lennék. Úgy küzdünk, mint az oroszlánok. Minden edzésen ki akarjuk nyírni egymást, és mindenen hülyéskedünk. Én csak azt akarom átélni a klasszikusokon, amit a Girón a Qhubekával átéltem. Ha ez meglesz, akkor jönni fog a siker. Ez nem azt jelenti, hogy én fogok győzni, mert ha elmegyünk a Roubaix-ra és Florian nyer, egészen biztos vagyok, hogy karrierem legszebb napját élem majd át.

Campenaerts: Mert így lesz. Nem fogjuk megvárni, hogy van Aert vagy van der Poel támadjon, mert ha arra várunk, hogy megverjenek minket, akkor meg is fognak. Lépésre kényszerítjük őket. Nem fogunk védeni semmit, egyetlen rést sem hagyunk. Úgy fogunk versenyezni, ahogy egy bizonyos másik belga csapat már évek óta csinálja. Ez jót fog tenni a kerékpársportnak. Minden versenyt meg fogunk nyerni? Egészen biztos vagyok benne, hogy nem. De nyerünk legalább egyet? Ebben is egészen biztos vagyok.

Campenaerts: Egyfelől igen, de másfelől nem, mert az unokáimnak majd elmesélhetem, hogy egyórás világcsúcstartó, kétszeres Európa-bajnok és vb-dobogós voltam. Nem zavar, hogy annyi időt és energiát fordítottam az időfutamra, de az is igaz, hogy már másképp látom a kerékpározást, és új motivációm van.

Campenaerts: A Flandria megnyerése, de nem a jövőben, hanem már idén. Az Omloop és a Roubaix közötti időszakban a Flandrián leszek a csúcson. Kicseszett nehéz lesz, így nem leszek csalódott, ha nem jön össze, de ezért dolgozom ki a belemet minden egyes nap.

Forrás: cyclingnews.com