A playoff nem volt mindig ilyen napsütötte Floridában

Az USA melegebb tájain nem egyszerű feladat elfogadtatni a jégkorongot – jó példa erre az Arizona Coyotes együttese, amely hosszú évek szenvedése után tudta magát megszerettetni a sokszor 40 fokban aszalódó, derék Glendale-i polgárokkal. Más a helyzet természetesen akkor, ha egy olyan sikeres csapatról van szó, mint az ország délkeleti csücskében, Tampában székelő Lightning, amely az elmúlt évek csúcstámadása után idén újra megpróbálja elhódítani a bajnoki címet. 

Az NHL-ben 1992/1993-ban debütáló floridaiak először 1996-ban szerepeltek a rájátszásban, majd azt követően egészen 2003-ig nem jutottak be a playoffba. 2004-ben aztán a Nikolai Khabibulin, Vincent Lecavalier, Martin St. Louis, Brad Richards fémjelezte alakulat megnyerte a Stanley-kupát. A címvédés tervét a 2004/2005-ös lockout húzta át, az újraindulást követően pedig hiába maradt meg az ígéretes fiatal mag, Khabibulin távozása nagyobb érvágás volt, mint ahogyan azt a vezetőség gondolta. 2006-ban és 2007-ben még befértek keleten a legjobb nyolc közé, utána azonban egészen 2011-ig esélyük sem volt rá.

A 2010-es idény kezdetén aztán megérkezett a GM pozíciójába a detroiti legenda, Steve Yzerman, első évében pedig az alapszakaszbeli 5. helyet követően egészen a keleti nagydöntőig repült a Bolts, ahol azonban a Boston 4-3-as összesítéssel jobbnak bizonyult. Ebben a csapatban már ott találjuk a 2008-as draft első helyén kiválasztott Steven Stamkost, valamint a 2009-es draft második kiválasztottját, a védő Victor Hedmant.

A remek indulás után három csalódást keltő év következett: egy keleti 10. és 14. hely (2012 és 2013) jött össze, 2014-ben pedig a Montreal söpörte ki a csapatot már a playoff első körében.

2015-ben aztán a generációváltáson átesett, Stamkos-Kucherov-Hedman-Johnson négyesre épülő, a kapuban a két csodagyerek, az alapszakaszban 40 győzelmet elérő Bishop és Vasilevsky által megtámogatott, NHL-szinten még mindig nagyon fiatal csapat egészen a döntőig menetelt, azonban a kupa a Chicagóé lett. 2016-ban és 2018-ban a kiváló alapszakasz után a keleti konferenciadöntő volt a végállomás, mindkétszer 4-3-ra kapott ki a csapat, egyszer a Crosby és Malkin fémjelezte Pittsburgh, egyszer pedig az Ovechkin vezette Washington ellen.

2019-ben már mindenki azt gondolta, hogy nem lesz pardon. Habár szeptemberben Yzerman lemondott, helyét a háromszoros Calder-kupa-győztes Julien BriseBois vette át. A Tampa végigszáguldott a mezőnyön: 128 ponttal ligaelső lett a csapat, Kucherov 128 pontja (41 gól, 87 assziszt) az Art Ross Trophy (az alapszakasz legtöbb pontját szerző játékos) – Hart Memorial (az alapszakasz-MVP) – Ted Lindsay Award (a játékosok szavazata alapján a szezon legjobb játékosa) trófeagyűjteményt hozta magával, Vasilevsky 39 győzelme pedig a Vezina Trophyt (a legjobb kapusnak jár). A Tampa lett az NHL történetének hetedik csapata, amely 70 mérkőzés alatt elérte a 110 szerzett pontot. A playoff azonban más kávéház: az abszolút esélyes csapat 0-4-gyel búcsúzott a 8. helyen kiemelt Columbus ellenében már a rájátszás első körében. Sokáig úgy tűnt, hogy a Tampa is a San José és a Washington útját járja: hiába a kiváló alapszakasz, ha lefagy a csapat a rájátszásban.

Miért sikerülhet idén a Tampának? Amióta a jelenlegi vezetőedző, Jon Cooper ül a kispadon (2013), a Lightning a megszerezhető pontok 65%-át megszerezte, és 343 alapszakaszgyőzelmet számlál – mindkettő adattal ligaelső. Ezen időszak alatt 57 góllal szereztek többet, mint a mögöttük következő csapat (1797 gól), 3,2 gólt lőnek meccsenként, és a negyedik legkevesebbet kapják (2,64).

A kulcsjátékosok legnagyobb része már régóta együtt játszik: csak a franchise gólszerző örökranglistáján harmadik Steven Stamkos, illetve a 473 karrierpontot számláló Victor Hedman érkezett az Yzerman-korszak előtt. Habár a detroiti front office évek nem sikerültek emlékezetesre, a Hokiváros legendás 19-ese Floridában hamar ráérzett a GM-szakma ritmusára: úgy sikerült felépítenie a csapatot, hogy ma már csak egy, általa az első körben draftolt játékos van a keretben: a kapus, Andrey Vasilevsky – minden más, be nem vált első körben kiválasztott játékost elcserélt vagy lemondott róluk.

Habár egy GM megítélésének rengeteg összetevője van, a szabadügynökök leigazolása, egy nagy csere tető alá hozása, valamint a draftolás művészete nagyban befolyásolja a renomét. Yzerman és BriseBois mindegyik kategóriában „nagyot ment” az elmúlt években.

Kucherovot, a csapat támadásainak motorját 2011-ben az 58. helyen hozták el a draftról. Az idén 69 mérkőzésen 41 pontot szerző balszélsőt, Ondrey Palatot ugyanezen draft 208. helyén választotta ki Yzerman. A center Brayden Point 2014-ben a 79. választás volt, idén majdnem hozza a pont/mérkőzés átlagot (66/64.) – hasonlóan Anthony Cirellihez, aki 2015-ben a draft 72. helyéről költözött Floridába. A balszélső Yanni Gourde 2014-ben nem kellett senkinek – az idei playoffban 14 mérkőzésen 9 pontot szerzett már.

Nagy blockbuster cserékre – a kulcsjátékosok megtartása miatt – nem nagyon volt szüksége a csapatnak, de volt néhány olyan üzleti lehetőség, amire nem tudott nemet mondani a vezetőség. Ilyen volt Mikhail Sergachev is: a bekkért két draftjogot, valamint a 2014-es draft választottját, Jonathan Drouint adta a csapat 2017-ben, a nagy ellenérték azonban bőven megérte: a 22 éves orosz védő kulcsjátékossá vált, a csapat legjobb védői között van, emberelőnyben is sokat van a jégen, az alapszakaszban hetven meccsen 34 pontot szerzett. A másik nagy „steal” Ryan McDonagh volt: a védőnégyes másik oszlopa 2018 februárjában érkezett, és bár az idei éve csendesebb a korábbiaknál, több mint 600 NHL-mérkőzés rutinja sokat ér a Bolts védősorában.

Rutin nélkül nem lehet bajnokságot nyerni, ezt különösen jól tudta Yzerman, aki 2002-ben már 37 évesen nyerte utolsó bajnoki címét olyan régi motorosokkal, mint Dominik Hasek, Nicklas Lidström, Chris Chelios, Igor Larionov, Brett Hull, Brendan Shanahan és Sergei Fedorov. Ennek tudatában a Tampa a meglévő gerinc mellé 2019 nyarán lecsapott olyan veterán játékosokra, akik az esetlegesen megkopott játéktudást óriási rutinnal még pótolni tudják, jelenlétük pedig sokat számíthat az öltözőben. Ilyen Kevin Shattenkirk is, aki majdnem 20 perces átlaggal 34 pontot szedett össze az alapszakaszban, vagy Patrick Maroon, aki több mint 500 NHL-meccsel a háta mögött érkezett Floridába, és a harmadik-negyedik sorban való robotolás közepette 23 pontot kapart össze. 

Ez az elegy juttatta el a csapatot idén a Keleti Konferencia döntőjéig. Nincs már versenyben a korábbi évek három nemezise, a Boston, a Pittsburgh és a Washington – jelenlegi ellenfelük, a New York Islanders hosszú évek után jutott el először idáig, így a rutin mindenképpen a Tampa mellett szól. A nagydöntőben már más lehet a leányzó fekvése: akár a Vegas, akár a Dallas jut be a nyugati döntőből, mindkét csapat tele van sokat megélt, tapasztalt játékosokkal (Fleury, Pacioretty, Stastny, illetve Bishop, Seguin, Radulov, Pavelski), így egy esetleges döntőbe jutás esetén Kucherovéknak a legjobb teljesítményüket kell a jégre vinni ahhoz, hogy 2004 után újra Floridába kerüljön Lord Frederick Walter Stanley-kupája.