Egy győzelemre a kupától a Chicago

Az igazi dráma valahogy még hiányzott ebből a döntőből.

De csak az ötödik mérkőzésig.

Az első harmadban aztán csak úgy záporoztak a dráma-szikrák. Először Crawford kapus szerencsétlenkedett, melyből majdnem gólt kapott a Chicago, ehelyett a Tampa jött ki rosszul a buliból, mert Kutcherov úgy esett neki a vasnak, hogy vissza sem tudott jönni. (Pontos információ még nincs az állapotáról.) Aztán jött a Bishop-Hedman duó mutatványa. Egy hosszú indításra Bishop kimozdult, de jött Hedman is, a két csapattárs nem kommunikált, hanem ütköztek egy hatalmasat, Sharp meg bekocogott a koronggal az üres kapuba.

Bishop nyilván nem így akart reflektorfénybe kerülni, de így sikerült. Azonban butaság volna Cooper mestert, vagy Bishopot hibáztatni, hogy miért ő kezdett. A sérülésnek ehhez semmi köze nincsen. Egyszerűen nem kommunikáltak egymással és mindketten hibáztak. Ordító nagy hiba, előfordul. Csak egy Stanley-kupa döntő ötödik meccsén nehezen megemészthető. Ezt leszámítva egyébként nem érheti rossz szó, megint nagyon jól védett, de ezen elment a mérkőzés és lehet, hogy a kupa is. De ez megint egy rossz eszmefuttatás lenne, hiszen ennyi erővel a csatárokat is elő lehetne venni, hogy miért ütnek csak egy gólt.

A lényeg az, hogy ma éjjel a Chicago a Tampa fölé nőtt. Ez volt az első mérkőzés, amikor érezhetően sokkal jobb volt a Blackhawks. A soraik szépen összeálltak és a harmadik-negyedik sorok nagyon kitettek magukért. Sőt mi több, Vermette ismét győztes gólt lőtt, ismét a harmadik harmadban. A semleges harmadban sokszor tudták már csírájában elfojtani a hazai támadásokat, és ha beszorultak, jól kontráztak (lásd második gól). A Tampa a második játékrészre ébredt, ott volt egy jó periódusuk, jött is a gól, ami az ő javukra billentette a meccset, de csak egy ideig. A Bolts viszont hátul nagyon sokat ügyetlenkedett és rengeteg korongot adott el. Ki kell emelni Corey Crawfordot, aki nagyon nagy támaszt ad a Chicagónak. Sorozatban másodszor, összességében pedig harmadszor kapott csak egy gólt, az előző két meccsen 57 lövésből 55-öt megfogott. A lapos lövéseket nagyon erőltette a Bolts, főleg a beleszúrásokkal, de Crawford ebben a műfajban sebezhetetlennek tűnik. Valahogy meg kell találniuk az ellenszert a támadóknak, például a kapáslövésekkel, vagy a fölfelé helyezett löketekkel. Mert egy biztos, egy darab lőtt góllal ezt a Chicagót nem fogják megverni.

A Chicago Quenneville mester regnálása óta, 18 alkalomból tizenhetedszer nyert, amikor 2-2 után jött az ötödik meccs. Az egy gólos különbségen már-már meg sem lepődünk, ez idáig mindössze egyszer, 1951-ben fordult elő, hogy az első öt meccsen mindig egyetlen találat döntsön. Ami a folytatást illeti, kedd éjjel a Chicago lezárhatja a döntőt és otthon emelheti magasba a Stanley-kupát. Ennek érdekessége, hogy ez a csapat a két kupagyőzelmét egyaránt idegenben aratta. A Tampa ebbe, no meg abba kapaszkodhat, hogy volt már ilyen helyzetben, 2004-ben is elveszítette hazai jégen az ötödik mérkőzést, hogy aztán idegenben nyerjen és otthon bajnok legyen.

Még semmi sem lefutott, vélhetően dráma-szilánkok is potyognak még felénk.