Nemzetközi Olimpiai Bizottság: Heten akarnak elnökök lenni, de akárkit is választanak meg, nehéz időszak áll előtte

A NOB kilencedik elnöke 2013 szeptembere óta vezeti a szervezetet. Eredményes, ugyanakkor nem világklasszis sportkarrier áll mögötte (1976-ban a német tőrcsapattal volt olimpiai bajnok), 2006-13 között a Német Olimpiai Bizottságot vezette. A NOB 2013-as elnökválasztását viszonylag kényelmesen nyerte meg, már az első körben is közel járt a szavazatok felének megszerzéséhez, a másodikban pedig ez már sikerült is neki.

Első nyolcéves ciklusának végén, 2021-ben 93-1 arányban választották újra, második ciklusa azonban a NOB szabályainak megfelelően már csak négyéves volt. Az utóbbi években többször lehetett hallani arról, hogy Bach szeretne szabályt módosíttatni és még 4-6 évig a pozíciójában maradni, erre azonban végül nem került sor.

Elnökségének megítélése felemásnak mondható. Az Agenda 2020 program keretein belül az olimpiák megrendezésének olcsóbbá tételét tűzték ki célul, hogy ne csak a világ leggazdagabb országai és legnagyobb városai tudjanak reálisan pályázni a rendezésre. Ennek ellenére az utóbbi időben teljesen megváltozott az, hogy a következő olimpiák rendezőit milyen módon választja ki a NOB, hiszen többször is kifejezetten kevés pályázó jutott el a végső szavazásig.

Már a párizsi és a Los Angeles-i olimpiák rendezési jogát is együtt osztotta ki a NOB 2017-ben, majd hasonló helyzet alakult ki - ismét francia-amerikai részvétellel - a 2030-as és 34-es téli olimpiák kapcsán is.

Bach elnöki időszakának legnehezebb helyzeteit egyértelműen az Oroszországgal kapcsolatos ügyek okozták. 2014-ben, a Szocsiban rendezett téli olimpia volt az első, ami Bach elnöksége alatt zajlott, ám ez később az oroszok szisztematikus doppingolásáról lett emlékezetes. Elnökségének utolsó éveiben a 2022-es téli olimpia után néhány nappal megindított ukrajnai háború okozott további vitákat Bach tevékenységével kapcsolatban, akit a nyugati világban sokan túlságosan oroszbarátnak tituláltak, és sokszor merült fel az is, hogy magával Vlagyimir Putyinnal is baráti a viszonya, és annak idején az orosz elnök támogatásának is köszönhette elnökké választását.

Közben a Covid-járvány teljesen átírta a tokiói olimpia tervezett időpontját, a játékok üres lelátók előtt zajlottak, itt és a fél évvel későbbi pekingi téli olimpia idején is teljesen elszeparálták a sportolókat a külvilágtól annak érdekében, hogy az olimpiákat legalább így meg lehessen rendezni.

Az elnöki pozícióra heten pályáznak, nézzük a jelölteket:

Mint látható, elég színes a mezőny, Coventry lehet az első nő, az első déli féltekei és az első afrikai elnök, Faisal herceg és Watanabe válhat a szervezet első ázsiai elnökévé (Faisal lehet az első közel-keleti), Samaranch pedig az első olyan elnök, akinek az édesapja is viselte a pozíciót.

Az első számú esélyes Sebastian Coe, akinek mind a sportolói múltja, mind pedig a sportvezetői tevékenysége a jelöltek legjobbjai közé emelik. A nyolcvanas évek kiemelkedő középtávfutója volt, 1500 méteren két aranyérmet nyert, 800-as világcsúcsa több, mint 15 évig volt érvényben. Ő volt a 2012-es londoni olimpia szervezőbizottságának a vezetője, utána négy éven át vezette a Brit Olimpiai Bizottságot, közben 2015-ben a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökévé választották.

Utóbbi szerepkörében a vezetésével lépett túl a szervezet az előző elnök, Lamine Diack korrupciós botrányain, brandváltáson vitte keresztül az immáron World Athletics elnevezésű szövetséget, és az atlétika modernizálásába is belefogott - utóbbit persze a sportág hagyományaiért aggódók nem nézték jó szemmel.

Az utóbbi időszakban elsősorban a transznemű nők női versenyeken való szereplése elleni fellépése vitte a bulvárlapok címlapjaira, de a legtöbb témában, ami a szavazókat foglalkoztathatja, inkább a lassú haladás híveként lehet leírni. Ez a helyzet az olimpia atlétikai versenyein már bevezetett pénzdíjak esetében is, amivel kapcsolatban Coe nem az univerzális bevezetés híve, inkább sportáganként vizsgálná meg az olimpiai pénzdíjak bevezetésének lehetőségét.

Azért a NOB-elnökválasztás sosem egy lefutott procedúra, mivel egy-egy elnökjelölt kiesése nagyon megváltoztathatja a szavazás status quoját.

Juan Antonio Samaranch legnagyobb erősségének a neve, és az ezzel járó kapcsolatrendszere tűnik. Édesapja 20 éven át vezette sikerrel a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, így Samaranch neve sok szavazónál hozhat elő szép emlékeket. A transzneműek kérdésében a tudományos megközelítés híve, szeretné, ha a NOB-nak saját kutatásai és tudományos hátországa lennének, hogy ebben és a hasonló kérdésekben minél alaposabb módon tudjanak döntéseket hozni.

Kirsty Coventry konzervatív hozzáállással bír a megosztó kérdésekben, szerinte a transzneműek kérdését a sportági szövetségek kezébe kell adni. Természetesen fontos számára a nők minél nagyobb számú képviselete a nemzetközi sportszövetségek vezetésében.

David Lappartient elsősorban a nemzetközi sport piramisának alsó szintjét szélesítené, azt szeretné, ha a fejlődő országokból is minél nagyobb számmal juthatnának el a sportolók arra a szintre, hogy versenyképesek legyenek a sportági nagyhatalmakkal. Ehhez megfelelő infrastruktúrára és a know-how biztosítására van szükség. Hátránya, hogy nincs komoly sportolói múltja, az UCI pedig az elmúlt években számos komoly botrányon ment át, elsősorban a versenyzők biztonságának a kérdése jár sokak fejében, amikor a francia sportvezetőre gondolnak.

Kicsit hasonló a helyzet Johan Eliasch-sal, a svéd-brit üzletemberrel, aki a Head vezérigazgatói posztjáról lett a FIS elnöke, közben pedig a brit kormány tiszta energiáért felelős megbízottja is volt egy időben. Ehhez képest az alpesi sízők versenynaptára évek óta vita tárgya környezetvédelmi szempontokból, a legutóbbi óriási balhé pedig az északisí-világbajnokságon tört ki, amikor a hazai pályán szereplő norvég síugró válogatottat kapták szisztematikus csaláson.

Talán a legextrémebb ötlettel a FIG-elnök Watanabe Morinari állt elő: öt kontinens öt városába szórná szét a nyári olimpiát, 50 sport részvételével. Az ötlet előnye természetesen az, hogy kisebb országok is tudnának (rész)olimpiát rendezni, ráadásul a sportágak szétosztásánál biztosítani lehetne, hogy az adott helyen népszerű sportágak helyszíni nézettsége nagyon magas legyen. A legnagyobb ellenérv alighanem a szétszórt játékok logisztikája lenne, ráadásul az UEFA hasonló próbálkozása sem hozott hangos sikert.

Szintén érdekes ötletei vannak Faisal hercegnek, aki azért nem a klasszikus közel-keleti uralkodócsaládra jellemző világnézettel rendelkezik. Harmadik házasságában él, és a NOB-on belül kifejezetten a nemek közötti egyenlőség számít a szakterületének, a vonatkozó bizottságát vezeti a szervezetnek. Komoly sportolói múltja neki sincs, de két évtizede mozog a legmagasabb sportvezetői körökben. Faisal herceg volt az, aki a jelöltek közül a leghangosabban támogatott egy olyan ötletet, amely megnyithatja az utat a fiatalabb generációk tagjai és az olimpia között: az e-sportok felvételét a játékok programjába.

A NOB-elnök megválasztásának módja kicsit hasonlít a pápáéhoz: zárt ajtók mögött, az elektronikus eszközök kizárásával történik, és általában sokáig nem lehet tudni, hogy ki lesz a győztes. Az első körben mind a hét aspiránsra lehet szavazni, és ha valaki a szavazatok többségét (50%+1 szavazat) begyűjti, vége a szavazásnak.

Ha nem, akkor az utolsó helyezettet jelenti be Thomas Bach a tagságnak, és a maradék hat elnökjelöltre lehet szavazni a második körben. És ez egészen addig zajlik, amíg valaki meg nem kapja a szavazatok többségét. Arról, hogy ki hány szavazatot kap az egyes körökben, nem kap információt a tagság.

Emiatt egy olyan versenyben, ahol két erős jelölt van, sokáig elmehet a szavazás, ráadásul nagyon nem mindegy, hogy a gyengébbek közül milyen sorrendben esnek ki a jelöltek. Mi több, a szavazáson csak azok a tagok vehetnek részt, akiknek nincsen honfitársa a jelöltek között, így - a példa kedvéért - Lappartient kiesése vele együtt négy francia NOB-tagot vonna be a szavazás következő körébe.

Az persze jó kérdés, hogy a tagságon belüli erőviszonyok milyenek. Az Inside the Games szavazásán messze Sebastian Coe volt a legnépszerűbb elnökjelölt - de ő is 50% alatt maradt 347 beérkező szavazat után. Vannak olyan szakértők, akik szerint minden idők leghosszabb szavazására kell felkészülni a görög tengerparton.

Ami a magyar érdekeltséget illeti: a szavazáson egyedüli magyarként Fürjes Balázs vehet részt, arról azonban nincs információnk, hogy ő és/vagy a magyar sportdiplomácia melyik jelölt sikerének örülne a legjobban.

Talán a legfontosabb, és leginkább akut kérdés az, hogy az ukrajnai háború miatt kizárt orosz és fehérorosz sportolók és csapatok milyen módon és mikor térhetnek vissza a nemzetközi sportéletbe, és az olimpiákra.

Jelen állás szerint például az orosz jégkorong-válogatottaknak helyük van a jövő évi téli olimpia mezőnyében, és ha a játékokig hátralévő tizenegy hónapban a NOB vezetése úgy dönt, hogy fenntartja az oroszok kizárását, akkor mindkét francia válogatott ott lehet majd Milánóban. (Az persze már csak egy szentimentális magyar hokirajongó megjegyzése, hogy ha az oroszokat az egész selejtező folyamat elején zárták volna ki, akkor a magyar női válogatott hazai pályán rendezhetett volna egy olyan selejtezőtornát, amelyen a legmagasabban rangsorolt csapat lett volna, és jó eséllyel kiharcolhatta volna az olimpiai szereplést.)

Az oroszok kérdése mellett a másik kurrens és erősen átpolitizált téma a transznemű nők szereplése a női sportolók között. Ebben a kérdésben Coe és Coventry képvisel hasonló álláspontot, mint amit a januárban másodszor beiktatott Donald Trump amerikai elnök kormányzata, márpedig a Los Angeles-i olimpia kapcsán elég nehéz elképzelni azt, hogy Trumpék tétlenül nézik végig azt, hogy egy számukra fontos kérdésben az övékével ellentétes álláspont kerekedjen felül a NOB-ban.

Emellett a két téma mellett szinte eltörpül az, hogy miket szeretnének csinálni az elnökjelöltek a NOB modernizálása érdekében, hogyan vonnák be a játékokba, és azok televíziós közvetítéseibe a digitális technológiákat és a mesterséges intelligenciát, és hogy ki milyen gondolatokkal tenné környezetvédelmi szempontokból fenntarthatóbbá a játékokat - ezekben a kérdésekben az irány azonos az elnökjelöltek között, maximum az ötletek vadságában van eltérés.

Az mindenesetre az Inside the Games gyűjtéséből kiderül, hogy a NOB pénzügyi helyzete remek, a 2028-ig tartó ciklusban 7,3 milliárd, 2032-ig pedig (ameddig az Eurosport biztosan közvetíteni fogja a játékokat) további 6,2 milliárd dollár bevétele biztosan lesz a szervezetnek. Az Egyesült Államokban az NBC 2036-ig írt alá a NOB-bal, így a legnagyobb piacon már a következő hat olimpia közvetítési jogai elkeltek - busás áron.

Csütörtökön tehát kiderül, hogy ki lesz a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tizedik elnöke, egy dolog azonban biztos: jó anyagi helyzetben, de fontos kihívásokkal küzdő szervezetet fog átvenni Thomas Bach utódja.