MotoGP: két új világbajnokot koronáztak meg, hazai siker Portugáliában

A Moto3 minden alkalommal őrült és kiszámíthatatlan versenyeket hoz, ezúttal viszont a vb-harc miatt még több okunk volt az izgalomra. Albert Arenas 8 pontos előnyt őrizgetett Ai Ogurával szemben, Arbolino előtt pedig 16 egységnyit – egy közepes teljesítménnyel meg kellett tudnia őrizni az első helyét az összetettben.

Raul Fernandez már az elején meglépett. A KTM-es spanyol az év végére olyannyira megtalálta a formáját, hogy a legtöbb pole után másodjára is nyerni tudott. Közel 6 másodperces előnnyel verte a mezőnyt végül (ami volt több is a futam közben), űrmotorozást bemutatva iskolázott le mindenkit a korábbi junior-világbajnok. Mögötte viszont óriási volt a küzdelem. Ogura keményen kezdett Arenasszal szemben és többek között Alcoba, Sasaki, Suzuki és Öncü társaságában birkózhattak a dobogós helyekért. Igen ám, csakhogy a portimaói pálya gyilkolta a gumikat és ez sokak taktikáját felborította.

Ogura visszaesett a vezető boly végére, majd a táv második felében Arenas is lelassult. A spanyol utólag azt nyilatkozta, hogy egy ponton a hátsó gumik kopása miatt a motorja szinte vezethetetlenné vált. Épp ezért az út közben felérő üldözőik is maguk mögé utasították. A mezőny végéről rajtoló Arbolino is felért, csatázott is egy keményet Arenas ellen, meglépnie azonban nem sikerült a rivális elől. Ogura sem tudott elég nagyot menni egy fordításhoz: a japán végül a 8. lett, Arbolino az 5., Arenasnak így elég volt egy 12. hely is az összetett sikerhez. A második pozícióban az a Dennis Foggia állt, aki annak ellenére állhatott dobogóra, hogy két hosszúkörös büntetést is teljesített; valamint Jeremy Alcoba is megszerezte első top 3-mas eredményét újoncként. Arenas ezzel megérdemelten lett bajnok – elvégre idén ő volt a leggyorsabb, legerősebb -, mögötte pedig holtversenyben Arbolino és Ogura zártak, akiknek a hátránya végül csak 4-4 pont lett. Hihetetlen hajrá.

Izgalmak voltak bőven a Moto2-ben is, ahol ugyan Enea Bastianini szintén egy jó kis előnyből várhatta a finálét, de Luca Marini és Sam Lowes is jó tempóval rukkolt elő a versenyen. Igaz ez még akkor is, ha a brit kézsérülése jelentős tényezőnek bizonyult – testvére egy üzenetben utalt rá, hogy a reggeli warm up után még a versenyen való elindulás sem volt biztos.

Remy Gardner indított a legjobban, aki egyből megpróbált meglépni – Marini és Lowes azonban hamar utolérték és meg is előzték az ausztrált. Ekkor Gardner előzékeny volt és engedte menni a két bajnokaspiránst, majd nem sokkal később Augusto Fernandezzel is meg kellett küzdenie a harmadik helyért. Eközben Bastianini próbált egy stabil tempót hozni és tartani az 5. helyet. Marco Bezzecchi azonban megelőzte őt Fernandezzel együtt, de ott volt Jorge Martin is – nem beszélve Joe Robertsről, aki az utolsó körökre ért fel és kezdte támadni az előtte lévőket. Bastianini azonban jól osztotta be az erejét és a végén viszonylag simán bejött ötödiknek. Ezzel pedig a bajnoki címet is meg tudta kaparintani.

Az élen Luca Marini a határon ment és mindent kihozott a motorból – ezt a tempót Lowes a végén már nem is bírta tartani – de ez sem volt elég a sikerhez. Gardner ugyanis visszakapaszkodott, nagyon taktikusan kivárt Marini mögött (körökön át tanulmányozva az olasz íveit) és csak az utolsó előtti körben előzött. Olyan tempója maradt, hogy másodperceket vert a riválisokban a legvégén. Marini erről azt mondta, hogy érthetetlen amit csinált az ausztrál, időmérős köröket ment a végén. Lehetetlen lett volna felvenni vele a versenyt.

Lowes és Marini viszont nem itt bukták el a vb-t, hanem a szezon korábbi szakaszában. És habár mindkettejüknek (és Bezzecchinek is) bőven kinézett az összetettbeli első hely, végül egyikük sem tudta megkaparintani azt. Bastianini ugyanis talán kiegyensúlyozottabb volt náluk valamivel és jobban élt a lehetőségeivel. Érdekesség továbbá, hogy a három kategória három legjobbja milyen években született: Arenas ’98-as, Mir és Bastianini pedig 1997-es születésű. Támadnak a fiatalok!

A királykategória küzdelmei maradtak a végére, ahol meglepetésre a KTM-ek és a Hondák tűntek a legerősebbnek a szombati nap után. Különösen igaz ez a pole-t hazai pályán bezsákoló Miguel Oliveirára, aki bármilyen jó tempót is produkált az edzéseken, valahogy senki sem akarta igazán komolyan venni őt, mint győzelmi esélyest. Egy jó rajtot követően viszont a portugál nem csak hogy meg tudta tartani az első helyét, hanem meg is tudott lógni. Külön szintet képviselt ezen a napon és érinthetetlenül húzta be élete második futamgyőzelmét a legnagyobbak között. Mindezt egy Tech3-mas KTM nyergében hazai pályán – hatalmas teljesítmény.

Mögötte Franco Morbidelli és Jack Miller küzdöttek a második helyért – folytatva a múlt heti párharcukat, amit Valenciában az olasz nyert. Ezúttal is a yamahás tűnt erősebbnek, az utolsó körben viszont Miller megvillant és ez elég volt a második pozícióhoz. Ráadásul főleg ennek is köszönhetően a Ducati lett ezzel az idei legjobb konstruktőr a vb-n. Ez a gyártók idei gyenge teljesítményét figyelembe véve sokat elárul a színvonalról.

Pol Espagaro 4. helyen zárt a KTM-mel, mögötte Nakagami, Dovizioso és Bradl futottak be (igen, a hondás német idén először futott értékelhető hétvégét és nagyszerűen ment). Joan Mir technikai hiba miatt kiállt a mezőny végéről indulva, Rins pedig rossz gumiválasztásának köszönhetően csupán a 15. helyet szerezte meg. A rivális Yamahák viszont – Morbidelli kivételével – most is leszerepeltek. Vinales 11. lett Rossit megelőzve, Quartararo pedig a 14. pozícióban zárt. Nekik lesz mit kiheverniük, mert az utolsó futamokon egészen pocsékul teljesítettek.

Ezzel pedig az összetettben Mir Mögött Morbidelli lett a második és Rins a harmadik Doviziosót megelőzve – aki 135 pontot gyűjtött, akár csak Pol Espargaro. Vinales lett a 6. Miller és Quartararo előtt összesítésben.