MotoGP: Joan Mir lett a 2020-as világbajnok!

A múlt héten már részletesen esett szó arról, hogy a Yamaha és a Ducati miként csúszott le az összetett sikerről idén. Az az igazság, hogy ha a gyártókat nézzük, összességében szinte mindegyiknél találhatunk hullámvölgyeket az idei teljesítményben – egyik konstruktőr sem emelkedett ki igazán. Volt azonban egy gárda, amely nagyjából stabil tudott maradni, kis kilengésekkel és kevés hibával szorgosan gyűjtögette a pontokat és folyamatos fejlődést tudott produkálni. Ez pedig nem volt más, mint a Suzuki.

Az tény, hogy nem indult jól nekik a szezon. A motor eleve nem dominált szinte sehol (kivéve Ausztriát, ahol Mir csak a balszerencséjének köszönhetően csúszott le az első helyről), Alex Rins pedig egy súlyosabb sérülést szedett össze rögtön a legelején és ez rányomta a bélyegét a következő hónapjaira is. Az időmérőkön rendre pocsékul teljesítettek, így a versenyeken is lépéshátrányból kellett felzárkózniuk. Misanóban viszont Mir elkapta a fonalat és elképesztő sorozatba kezdett: zsinórban 3 dobogós hely, majd Le Mans-t leszámítva újabb három top-3-mas helyezés, a végén egy győzelemmel megspékelve. Ez a teljesítmény pedig az idei mezőnyben példátlanul jó. Nem is csoda, hogy nem tudtak mit kezdeni a fiatal spanyollal a riválisok.

A valenciai második versenyen Mirnek már nem kellett kockáztatnia, elég volt a biztonsági játék és a fix top 10 – ez pedig a többiek hibáinak köszönhetően kényelmesen elég volt a világbajnoki címhez. Kimondottan unalmas, eseménytelen versenyzéssel 7. helyen zárt és behozhatatlan előnyre tett szert a záróforduló előtt. Mir 2017-ben tudott Moto3-mas világbajnok lenni, majd mindössze egy évnyi Moto2-es tapasztalattal azonnal lecsapott rá a Suzuki. Az a Suzuki, amely Davide Brivio vezetésével néhány év alatt a mezőny végéről egészen a csúcsig jutott. Legutóbb még Kenny Roberts Jr tudott a királykategóriában világbajnok lenni Suzukival – az 2000-ben volt, Valentino Rossi első 500cc-s szezonjában. Azóta rengeteg minden történt és már elmondható: a japán gyártónak megérte visszatérnie a világelitbe. Idén volt egy jó motorjuk, amit a csapat kiválóan menedzselt, a két versenyző pedig a legtöbbször ki is tudta hozni a csomagból a maximumot. Látva a riválisok hullámvasutazását idén, nyugodtan kijelenthető: 2020-ban megérdemelten lett Joan Mir a MotoGP világbajnoka.

De mi történt a többiekkel? Sokat elárul, hogy az a Franco Morbidelli zárt elsőként, aki egy tavalyi fejlesztésű Yamahával idén harmadszor tudott nyerni (ez Quartararo mellett holtversenyben a legtöbb). Az olasz hatalmas csatában tudta csak felülmúlni Jack Millert, aki szintén nem egy gyári csapat színeiben képviselte a Ducatit, ugyanakkor az olasz gyártó messze legversenyképesebb motorosa volt. Pol Espargaro a múlt hét után ismét felfért a pódium legalsó fokára a KTM-el. Quartararo már a második kanyarban hibázott, majd nem sokkal később ki is esett; Dovizioso a 8., Vinales a 10. lett; a szintén suzukis Alex Rins viszont oda tudott érni a 4. helyre, így ő még harcban van az összetett második pozíciójáért.

A Moto2-ben Enea Bastianini követte Mir példáját és nem kockáztatott feleslegesen. 6. helyen zárt az olasz, míg Luca Marini csak az 5. lett, Bezzecchi pedig (sokáig vezetve) a harmadik helyen zárt. Így pedig Bastianininek elég jók a kilátásai az utolsó fordulóra nézve. Jorge Martin lett a győztes végül, a szezon végére kissé magára találó újonc Hector Garzót megelőzve. Fabio di Giannantonio volt viszont a negatív szenzáció, aki nem sokkal a leintés előtt az első helyről bukott.

A Moto3-ban Albert Arenas 4. lett, Ogura pedig a 8., így köztük még nyílt a verseny. Becsatlakozott azonban Tony Arbolino is, aki parádés versenyzéssel érte utol a meglógó Raul Fernandezt és nyerte meg végül a második valenciai fordulót. Így már csak nekik hármójuknak maradt matematikai esélyük az utolsó, Portugál Nagydíjra az összetettben. Arbolino mögött Sergio Garcia és Raul Fernandez állhatott még föl a pódiumra.

A következő fordulóra a jövő hétvégén kerül sor Portimaióban, Portugáliában.