Legyőzheti-e a vagányság a rutint?

Az amerikaiak a legutóbbi 10 összecsapásból mindössze hármat tudtak megnyerni, ráadásul kétszer házigazdaként is kikaptak. Papíron a vendéglátók esélyesebbek, pontosabban a világranglistás helyezések alapján erősebbnek tűnnek, ám több náluk az újonc és a csapaton belüli kémia sem annyira erős, mint az európai rivális esetében. Steve Stricker csapata győzelmi kényszerrel lép pályára, egy újabb vereség, ráadásul hazai pályán komoly blama lenne.

Ugyanakkor az idei kiírás duplán jelent hazai pályát a Team USA számára, hiszen a viadalt a kapitány Steve Stricker államában, lakhelyétől mindössze kétórányi autóútra fekvő Havenben rendezik. A Ryder-kupák sajátossága, hogy a házigazda úgy alakíthatja a pályát – és ott is rendezheti a viadalt – ahol szeretné.

A Whistling Straits névre hallgató ikonikus, több nagy tornának is történelme során otthont adó pálya pedig igazán fekszik a jelenlegi gárdának, sőt a szervezők még nyitottabbá tették, így a nagyot ütő játékosok kamatoztathatják ebbéli fölényüket. A Ryder-kupák során a szurkolótábor hatalmas előnyt szokott jelenteni a hazai csapat számára, természetesen ezúttal ebből az amerikaiak profitálhatnak, ám azért lesz európai szurkoló is szép számmal, szóval a kiváló hangulat garantált.

1979 óta Európa tizenegyszer nyerte meg a kupát, valamint egyszer a holtverseny miatt megtarthatta a trófeát, nyolc amerikai győzelem mellett. Az európai csapatban a brit és ír játékosok mellett Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Dánia, Németország, Olaszország, Norvégia, Spanyolország és Svédország játékosai is szerepeltek.

A Ryder Kupa és a hozzá hasonló Presidents Kupa kuriózum a profi sportok világában, mivel a játékosok nem kapnak pénzdíjat, annak ellenére, hogy a versenyek komoly horderejű események, komoly bevételeket generálva, leginkább a televíziós és szponzori bevételekből.

A jelenlegi címvédő Európa, amely 2018-ban 17½-10½ arányban győzött a párizsi Le Golf National pályán. A Ryder-kupát 1999-ig páratlan években rendezték, majd 2002-től páros években rendezték meg, miután 2001-ben a 2001. szeptember 11-i terrortámadások miatt elmaradt. 2021-ben ismét páratlan évekre kerül vissza, miután a 2020-as eseményt a COVID-19 világjárvány miatt törölték.

Az amerikai csapat kapitánya Steve Stricker, aki háromszor szerepelt Ryder-kupán, 2008-ban győztes, 2010-ben és 2012-ben vesztes csapat tagjaként. Az 54 esztendősen is profi és jelenleg is a PGA Touron, valamint a Champions Touron vitézkedő, amúgy nagyszerű golfozó első kapitányságára készül, csapatába nem kevesebb, mint hat újoncot hívott meg.

A névsort böngészve azt mindenképpen meg lehet állapítani, hogy az amerikai csapat a fiatalságra épít és a szakemberek ezt örömmel fogadták Strickertől. A Stricker-csapat legtapasztaltabb játékosa a 37 esztendős Dustin Johnson, aki 4. kupájára készül, 16 meccséből 7-et nyert meg, 9 vereség mellett.

A csapatban ott van a korábbi világelső Jordan Spieth, az Év Játékosának megválasztott, idén három tornagyőzelmet arató Patrick Cantlay, az olimpiai bajnok Xander Schauffele, a legutóbbi Players Championship nyertese, Justin Thomas és ott van a két nagyágyú, Brooks Koepka és Bryson DeChambeau.

És akkor ennél a két úriembernél egy pillanatra álljunk is meg! Ugyanis jelenleg senkinek sem - beleértve az amerikai szaksajtó képviselőit - világos, hogy ők ketten most gyűlölik-e egymást, vagy csak hónapokon át ugratták a golfvilágot. Mindenesetre két nehéz személyiségről van szó, akik megosztják nem csak a közvéleményt, de a mezőny tagjait is. Ugyanakkor az amerikaiak abban nagyon jók, hogy egy nagy cél érdekében kis időre háttérbe tudják szorítani önös érdeküket és csapatként tudnak küzdeni a végső sikerért. A kérdés, hogy a nagy összeborulás meddig tart, pontosabban az első bukkanót túléli-e.

Az európai csapat megadta a módját az érkezésének, brahiból vagy a tisztelet jeléül – talán inkább az előbbi – de Green Bay Packers szurkolóknak beöltözve, „sajtfejűként” érkeztek a helyszínre.

Persze a szakmaiság a mókánál azért jóval nagyobb szerepet kapott, az európai kapitány, a játékosként hat Ryder-kupán résztvevő - ebből négyszer győztes csapat tagjaként - Pádraig Harrington a rivális kapitánnyal ellentétben más utat választott és inkább a rutinra adta a vokság. Persze az ő keze jobban meg volt kötve, hiszen csupán három kapitányi választottal gazdálkodhatott szemben Strickerrel, akinek hat választási lehetősége volt. Harrington csapatában három újonc található, az osztrák Bernd Wiesberger, a norvég Viktor Hovland és az ír Shane Lowry.

Előbbi kettő történelmet írt, hiszen ebből a két országból korábban még nem szerepelt golfozó a Ryder-kupán. Az európai csapat jóval tapasztaltabb, hiszen Harrington olyan rutinos játékosokra használta „szabadkártyáit”, mint 45 éves és hat Ryder-kupán összesen 22 meccsből 14-et megnyerő Ian Poulter, valamint az idén brillírozó 41 esztendős spanyol Sergio Garcia, aki 9 Ryder-kupa fellépése során 41 meccséből 22-t zárt győzelemmel és ezzel a valaha volt legeredményesebb európai játékos.

De a csapatban ott van még az idén 48 évesen korelnök és amúgy parádés szezont produkáló angol Lee Westwood, a szintén a rutint képviselő Paul Casey, valamint a bemutatást nem igazán igénylő Rory McIlroy vagy éppen a világelső Jon Rahm.

Whistling Straits, par 72, 7,123 méter, rangos versenyek: PGA Championship 2004, 2010, 2015

Péntek, szeptember 24.
Négy délelőtti foursome (váltott ütés) mérkőzés, majd négy délutáni four-ball (jobb labda) mérkőzés

Négy délelőtti foursome (váltott ütés) mérkőzés, majd négy délutáni four-ball (jobb labda) mérkőzés

12 egyéni matchplay összecsapás

Minden győzelem egy pontot ér, a döntetlennel záruló mérkőzések fél pontot hoznak mindkét csapatnak. Az a csapat amelyik 14 és fél pontot szerez megnyeri a Ryder-kupát. Ha 14-14 lesz a végeredmény, Európa csapata címet véd.