Tizenhat futam, tizenöt pontszerzés, nyolc dobogó - Vandoorne a világbajnok

Ha valaki még nem nézett volna nálunk ilyen versenyt, Fanboostot, azaz egyszeri plusz teljesítményhasználatot minden futamon az az öt versenyző kap, akire a legtöbb nézői szavazat érkezik. Vandoorne-nál ez nem volt kérdés, egy idő után valószínűleg ő és a csapat is számolt már vele.

A véghajrá Szöulban volt, ahová már két éve is ellátogatott volna a mezőny, de a vírushelyzet miatt csak most tudtak versenyt rendezni. Jó helyre vitték a futamot, az 1988-as nyári olimpia központi stadionja körül, illetve bent a stadionban zajlott le a két futam. Az első vizes pályán, a második száraz aszfalton és Vandoorne mindkét versenyen hozta, amit kell, egy ötödik és egy második helyet, amely elég volt a bajnoki címhez.

Valójában ez a két eredmény pontosan azt tükrözte, ami Vandoorne-t egész évben jellemezte. És ez a kiegyensúlyozott teljesítmény, melynek csúcspontja a monacói győzelem volt, amely mellé begyűjtött még négy második és három harmadik helyet, és csak egy versenyen maradt pont nélkül. Tizenhat futam, tizenöt pontszerzés, nyolc dobogó, ezt senki sem tudta überelni.

Ehhez kellett a Mercedes is, amely jövőre már nem indul, de búcsúzóul megnyerte a csapatvilágbajnokságot, elsősorban Vandoorne és csak másodsorban a tavalyi bajnok Nyck De Vries eredményeinek köszönhetően. De Vries ugyan nyert két versenyt, de egyébként semmi sem jött neki össze, Szöulban pedig szerzett magának egy ellenséget is, Pascal Wehrlein személyében. Wehrlein nagyon kiakadt a hollandra, miután ütköztek, egyenesen azt kívánta, hogy De Vries soha az életben ne kapjon Forma-1-es ülést- és aligha az irigység szólt belőle.

De Vries erre persze csak a vállát vonogatta, de ez is jelzi, hogy nagy barátkozásra ebben a bajnokságban se számítsunk, bárhonnan is kerüljön be ide valaki, a célja a győzelem, elsőként a csapattárs, aztán pedig a többiek ellen.

Azért persze néhány versenyzőnek idén is be kellett vállalnia a vízhordó szerepét. A Jaguárnál ez idén Sam Birdnek jutott, mivel Mitch Evans az utolsó futamig harcban volt a vb-címért, a Venturinál Lucas di Grassi asszisztált Edoardo Mortarának, de ő legalább Birddel ellentétben nyert versenyt is. Talán nem véletlen, hogy a már 38 éves di Grassi jövőre is talált magának helyet, az idén meglehetősen halovány Mahindránál kezd majd új életet. És ez már a jövő, az eddigi nyolc bajnokság és 100 verseny utáni korszak első híreihez tartozik.

Meg az is, hogy a két kieséssel búcsúzó André Lotterer helyére a Porsche 2023-ra leigazolta Antonio Félix Da Costát, aki Wehrlein társa lesz – két heves vérmérsékletű versenyző, de úgy tűnik a németek kedvelik ezt a felállást.

Jövőre jön a kilencedik Formula-E bajnokság és a harmadik generációs autók első éve, ami tartogathat váratlan fordulatokat. Mivel a csapatok tiszta lappal indulnak, nehéz az esélyekről beszélni, de azért az összeszokottság jól jöhet majd. Ez pedig kedvezhet a NIO-nak, a Porschénak, a Jaguárnak, a Nissannak és a DS-nek, a többieknél az új beszállók és hajtáslánc-beszállítók miatt nagyobb a bizonytalanság.

És versenyzői fronton sem dőlt még el minden. Például nem tudjuk, hogy a frissen megkoronázott bajnok Vandoorne hol megy majd, de jó lenne, ha maradna, mert idén megmutatta, hogy nagyon megtanulta a Formula-E kategóriát.

Folytatás januárban, Mexikóban. Addigra okosabbak leszünk.