Fenomenális futam Brazíliában: Bird szárnyalása és Cassidy elszabaduló kereke

Először is, szokatlanul hosszú, több mint egy hónapos szünet után folytatódott a sorozat Sao Paulóban – ahol tavaly debütált a világbajnokság – így adta magát a kérdés, hogy melyik csapat hogyan tudta felhasználni a szünetet?

Másodsorban megint kiderült, hogy a jó autóversenyhez elég egy egyszerű pálya. Sao Paulóban két egymással párhuzamos egyenest kötött össze néhány kanyar, köztük több derékszögű is, ami a világ legegyszerűbb vonalvezetése – de ez minden autónak és versenyzőnek feküdt, így végre élvezhették a versenyt, nem kellett a bonyolult beállításokkal küszködni.

Ellenben a több mint 35 Celsius fokos hőséggel, a forró és bukkanókkal teli aszfalttal igen, és ez meg is adta a verseny nehézségét. S mivel volt néhány baleset is, a biztonsági autót kétszer is a pályára kellett küldeni, ami egyrészt újra és újra összehozta az egyébként sem túlságosan szétrázódott mezőnyt, másrészt emiatt három körrel megnövekedett a versenytáv, így a dinamikus stratégiák és az energiafelhasználat menedzselése is nagy szerepet kaptak.

Ráadásul sokszor változott a helyzet az élen, folyamatosan voltak előzések is a mezőnyben, így végre nemcsak egymást mögötti vonatozást láttunk, hanem komoly akcióknak örvendhettünk. A német Maximilian Günther például korábban sosem látott teljesítménnyel rukkolt ki a Maseratival: váltócsere miatt az utolsó, 22. rajtkockából indult, bezsebelt még egy stop and go büntetést is, és ennek ellenére a pontszerző, kilencedik helyen végzett. Ekkora feltámadásra még nem volt példa a vb történetében.

Valami hasonlót produkált Sam Bird is, aki ugyan az ötödik rajthelyről indulva nyert, de a tavalyelőtti gyenge és a tavalyi katasztrofális jaguaros szereplés után már az is csoda volt, hogy a McLaren mentőövet dobott neki erre az évre, mire Bird az utolsó kör utolsó előtti kanyarjában parádés előzést bemutatva jelezte, hogy jó még az öreg a háznál. Lassan 38 évesen is számolni kell még vele.

Ennél már csak az volt lélegzetelállítóbb, ahogy Oliver Rowland az utolsó kanyarban két versenyzőt is megelőzve jött fel a harmadik helyre, Bird és Mitch Evans mögé. Ilyen előretöréseket azért még itt sem szoktunk sűrűn látni – ha ezek mondjuk a Forma-1-es világbajnokságon történtek volna, az egész világ ájuldozna a gyönyörtől. Maradjunk annyiban, hogy pompás jelenetek voltak, másképpen fogalmazva: igazi autóversenyzést láttunk!

És ez a mai technikailag a végletekig kifinomult világban nagy szó. Itt még volt virtus, bátorság és kurázsi a versenyzőkben, amely tökéletes végrehajtással párosult. Csak így tovább, fiúk!

És volt majdnem dráma is, amelyből könnyen nagy baj lehetett volna, de szerencsére megúsztuk. Cassidynek egy korai ütközésnél megsérült az orrkúpja, amely nagy tempónál egyszer csak leszakadt, beakadt az első kerekek alá, amelyek így elveszítették a tapadásukat. Az új-zélandi versenyző nekicsapódott a falnak, amelynek következtében az egyik hátsó kereke leszakadt és bevágódott a követő autók közé. Ha eltalált volna valakit, lehet, hogy most nekrológot írnék, így viszont óriási megkönnyebbüléssel konstatálhatjuk, hogy nem így történt.

Más kérdés, hogy hogyan szakadhatott le a kerék? Elvileg ennek nem lett volna szabad megtörténnie, ezért ezt minden bizonnyal egy nagyon alapos FIA-vizsgálat követi majd és akár még a műszaki szabályokat is átírhatják. Meglátjuk, lesz-e az esetnek valamilyen következménye.

Ami a mi kívánságainkat illeti, azok egyszerűek. A brazil pálya még sokáig maradjon meg helyszínként, a többi pályán pedig ehhez hasonlóan izgalmas, de kerékleszakadás nélküli versenyeket szeretnénk látni. Két hét múlva erre újabb esélyünk nyílik, hiszen jön új helyszínként Tokió, nagyon jó volna, ha a brazil mintát követné a futam.

Én már alig várom.