Nem ez az első, hogy Stroll miatt magyarázkodott az Aston Martin, de Szingapúr mindent vitt

Álomszerűen indult az év az Aston Martin számára, amely a 2023-as idény első felében a második legjobb autóval rendelkezett a Red Bull mögött. Fernando Alonso ezt kihasználva az első hat futamból ötször is a dobogóra állhatott, és Bakuban is csak egy körön múlt, hogy levadássza Charles Leclerc Ferrariját. Alonso még a balul elsült Spanyol Nagydíj után is optimistán értékelt, és bízott abban, hogy a fejlesztésekkel tartani tudják a lépést, ám ez csak részben valósult meg.

Kanadában ugyan visszatért a dobogóra egy remek második hellyel, de az előző kilenc futamból csak kettőt zárt a top 3-ban a kétszeres világbajnok. Az Aston Martin szempontjából aggasztó lehet, hogy a Mercedes és a Ferrari mellett a McLaren is megérkezett az élmezőnybe, így volt olyan futam, ahol a zöldek már csak az ötödik erő voltak. A tendenciákat figyelembe véve még az sem kizárt, hogy a szezon végéig a McLaren ledolgozza a 78 pontos hátrányát, és megszerzi a negyedik helyet.

Hogy lehetséges, hogy a csapnivaló kezdést követően visszajöhet a McLaren a versenybe egy olyan istállóval szemben, amely a szezon első negyedében tisztán a második erő volt? A válaszhoz elég rápillantani, milyen arányban gyűjtötték az Aston Martin versenyzői a pontokat: 15 futam elteltével Alonso a pontvadászat negyedik helyén áll 170 egységgel, miközben Lance Stroll csupán 47 pontot tudott összekaparni az idény során.

Sokan már az amerikai rátermettségét is megkérdőjelezik, azonban Sargeant hibáit részben elfedi, hogy ő még javában a tanulás fázisánál tart, és eleve nem várt csodát tőle a csapat, mivel az F2-ben sem ő volt a legerősebb. Strollnak ellenben a mostani a hetedik szezonja a Forma-1-ben, vagyis annak ellenére, hogy mindössze 24 éves, bőven a rutinosabb pilóták közé tartozik. Vele szemben már jogos elvárás lehetne, hogy megmutassa a benne rejlő potenciált.

A kanadai pilóta két szempontból is nehéz helyzetben van: egyrészt az idény első felét meghatározta a holtszezonbeli biciklis balesete, ami után az is kérdéses volt, ott lehet-e az idénynyitó futamon. Stroll teljesítményét pont abban az időszakban vetette vissza a sérülés, amikor az Aston Martin a legjobb passzban volt, miközben a garázs túloldalán egy korszakos zseni mutatta meg, mire képes az autó, és hétről hétre magasabbra tette a lécet.

Valószínűleg az sem jött jól Strollnak ebben az időszakban, hogy az autó felerősítette a legnagyobb gyengeségét, az egykörös tempót. Az időmérőkön Alonso sem mindig villogott az Aston Martinnal, többnyire a versenytempóból, a kiváló gumikezelésnek köszönhetően rágta át magát az időről időre elé keveredő Ferrarikon és Mercedeseken. Strollnak még messzebbről kellett célba vennie az élmezőnyt, ami többnyire nem sikerült neki: az Ausztráliában elért negyedik hely a legjobbja.

Nem titok, hogy Stroll karrierjét meghatározta az apja, aki eleinte szponzorként támogatta az előrelépését, majd 2018-ban felvásárolta az anyagi gondokkal küszködő Force Indiát. Ezt követően bevásárolta magát az Aston Martinba is, és a 2021-es idényt az egykori Force India/Racing Point a cég gyári csapatként kezdhette meg. Lawrence Stroll azóta sem spórol: Silverstone-ban új gyárat kapott az istálló, és számos topmérnököt sikerült elcsábítani a nagyobb, sikeresebb istállóktól.

Mivel a mostani érában a hatékonyság kulcsszerepet játszik, egyáltalán nem földtől elrugaszkodott elképzelés, hogy az Aston Martinból idővel topcsapat legyen. Már az idén is megmutatták, hogy kellően kreatívak, ha az autó tervezéséről van szó, 2026-tól ráadásul újabb szintre léphet a projekt, miután a Honda kizárólagos partnerei lesznek. Nagy kérdés azonban, egy Lance Stroll-szintű versenyzőnek lehet-e helye hosszabb távon egy ennyire ígéretesen induló projektben.

Vajon eljön egyáltalán az a pont, amikor Lawrence Stroll inkább üzletemberként, mintsem apaként tekint az Aston Martinra? Mi történne abban az esetben, ha mondjuk jövőre elérhető közelségbe kerülne Alonso számára a világbajnoki cím, de második számú versenyzőként sem nyújt elég jó teljesítményt a kanadai csapattárs? Ez a helyzet ráadásul nem csak a Strollokat, de a csapat többi tagját is kellemetlen helyzetbe hozza, az élen Mike Krack csapatfőnökkel.

A legtöbb csapatfőnök esetében természetes, hogy kiáll a gyengébb periódusban lévő versenyző mellett, Kracknek viszont a szokottnál is óvatosabban kell eljárnia, amikor a nyilvánosság előtt beszél Stroll teljesítményéről. A luxemburgi mérnök az idény során többször elmondta már, nincs akkora különbség Alonso és Stroll között, mint amit a pontok mutatnak, a differencia egy részét a kanadai balszerencséjével és a technikai hibákkal magyarázta.

A hétvégén még kínosabb helyzetbe került Krack, amikor Stroll szingapúri balesetéből is a pozitívumot próbálta kiemelni. „Ez a bizonyítéka annak, hogy nagyon akar, miközben azt gondoljátok róla, hogy nem így van. Ahhoz, hogy ekkora sebességet vigyél át egy kanyaron, elkötelezettségre van szükség, és ez egy újabb bizonyíték, hogy megvan benne. Lance nagyon erős, sokkal-sokkal erősebb, mint azt gondolnátok.”

Ez is csak azt mutatja, mennyire furcsa helyzetet teremt Stroll háttere a csapatnál. Normál esetben egy ilyen baleset után – a kanadai versenyző vélhetően akkor is kiesett volna a Q1-ben, ha befejezi a kört – a dicséret lett volna az utolsó, ami egy csapatvezető eszébe jut. Stroll esetében viszont nyilvánvalóan más szabályok érvényesek, ami hosszabb távon aligha teremt egészséges környezetet egy bevallottan a győzelemre törő csapatnál.

Stroll egyáltalán nem tehetségtelen pilóta, amit már azzal is bizonyított, hogy szerzett pole pozíciót, és három alkalommal is dobogóra állhatott a Forma-1-ben. Ha a rajtokról van szó, ő a mezőny egyik legjobbja, emellett a versenytempója is rendben van. Vele kapcsolatban nem igazán az a kérdés tehát, hogy megüti-e a Forma-1 szintjét, inkább az, a sportágon belül hova kell őt elhelyezni. Az egyre valószínűbb, hogy nem egy topcsapathoz.

Hét szezon alatt egyetlen egyszer tudta legyőzni az aktuális csapattársát, amikor is a 2018-as szezonban Sergey Sirotkin előtt végzett a sorban. Felipe Massa, Sergio Pérez és Sebastian Vettel ellenben gyorsabb volt nála – a brazil és a német ráadásul már jócskán a karrierje csúcsán túl –, és ha nem is mindig volt nagy hátránya, ezek alapján a legjobb esetben is legfeljebb a középmezőnyhöz tartozik a képességei alapján.

Ez persze nem újdonság, mint ahogyan az sem, hogy rosszabb anyagi háttérrel már rég kikopott volna a Forma-1-ből. Mostanra azonban bőven letett annyit az asztalra, hogy ne csak Lawrence Stroll aktuális csapata tekintsen rá értékként, egy Haas, egy Williams vagy akár egy teljesen újonc istállónak is hasznos tagja lehetne. Vagyis ha az Aston Martin elengedné a kezét, közel sem biztos, hogy a karrierje végét jelentené, már csak az a kérdés, megkockáztatják-e valamikor a közeljövőben.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!